Kereső toggle

Romney lendületben

Rekordnézettséggel indultak az elnökjelölti tévéviták

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

Alaposan felbolygatta az elnökválasztási kampányt az első televíziós vita Mitt Romney és Barack Obama között: a republikánus jelölt ledolgozta hátrányát mind országosan, mind a legfontosabbnak tartott „ingaállamokban”. Az elemzők véleménye megoszlik arról, milyen következménye lehet a fordulatnak a végeredményre nézve. A küzdelem valójában azért az 5-6 százaléknyi szavazóért zajlik, akik valószínűleg elmennek választani, de még nem döntöttek véglegesen.

Egy biztos: Steven Spielberg kimarad a kampányból. Az Oscar-díjas rendező ugyanis legújabb filmjének bemutatóját november 9-ére, vagyis három nappal az elnökválasztás utánra időzítette. Pedig igazi politikai csemegéről van szó, hiszen Spielberg Lincoln elnök éle-tét, azon belül is a rabszolgaság eltörléséért folytatott küzdelmét mutatja be új filmjében. A rendező „nem akarja, hogy a film politikai futball-labdává váljon”, ezért döntött a későbbi időpont mellett. Spielberg szerint az elmúlt 150 évben a politikai szereplők amúgy is alaposan felcserélődtek. Lincoln az első republikánus elnök volt, és saját korában a pártot a legprogresszívebb, sőt radikális társadalmi erőnek tartották, nem véletlenül kampányoltak a rabszolgaság eltörlése mellett.

Így is marad azonban bőven mire figyelni a hátralévő három hétben. Leginkább a televíziós vitákra, ha már ilyen nagy meglepetést okozott az első – rekordnézettségű, 67 millió nézőt vonzó – menet. A CNN egyenesen minden idők legnagyobb arányú győzelmét mérte az október 3-ai esemény után, amelyben a nézők közel kétharmados arányban Romneyt látták győztesnek. A volt kormányzó magabiztosan képviselte álláspontját, miközben az elnök feltűnően feszültnek és dekoncentráltnak tűnt. „Elfelejtette meginni az energiaitalát, legközelebb ilyen nem fordul elő” – próbálta egy demokrata elemző elütni a kérdést, hogy miért nem csapott le Obama nyilvánvalóan magas labdákat a vita során, jóllehet Romney az egészségbiztosítás kérdésében például korábbi álláspontjával ellentétes kijelentést tett. Az elnök egy szóval sem említette Romney „47 százalékos” kiszólását, amelyben ellenfele a választók közel felét gyakorlatilag leírta, mondván az állami támogatásból élők úgysem szavaznának rá.

A vitát nemcsak politológusok, hanem viselkedéskutatók is elemezték.

A szakemberek kiemelték, hogy míg Romney magabiztosan, mosolyogva érvelt, legtöbbször vitapartnere felé fordulva, addig Obama a műsorvezetőhöz vagy az elsötétített arénában ülő – és ezért arctalan, valamint a szigorú vitaszabályok miatt némaságra kötelezett – hallgatósághoz beszélt. A nézőkben ezért az a kép alakulhatott ki, hogy az elnök egyszerűen nem akar Romney szemébe nézni, pedig ellenfele rendszeresen feléje fordulva, hozzá intézte szavait. Bár olyan hibát nem követett el, mint 1992-ben az újraválasztásért induló idősebb George Bush, aki a vita közepén tüntetően az órájára nézett, jelezve, hogy unja a Bill Clintonnal folytatott diskurzust, de Obama is türelmetlennek tűnt. A viselkedéskutatók többek között abból következtettek erre, hogy hátulról fényképezve Obama a pulpitusnál az egyik lábát hátratéve válaszolt, míg Romney stabilan és nyugodtan állta végig a 90 perces vitát.

Ami elmúlt, elmúlt: az elnök stábja most azt ígéri, hogy a második vita már nem lesz jutalomjáték Romney számára. Obama ugyanakkor nehezebb helyzetből indul, mert a győzelmi kényszer most őt nyomaszthatja. Romney számára elegendő lehet, ha tudja tartani az eredményt. Az elnöknek egy fontos kritikával a második vitán már biztos nem kell szembenéznie. Eddig Romney joggal vethette a szemére, hogy beiktatása óta gyakorlatilag egyfolytában – zsinórban 43 hónapja – nem csökkent a munkanélküliségi ráta nyolc százalék alá (az utolsó demokrata elnök, Bill Clinton idején ez 4 százalék körül volt). Október 5-én viszont a szakembereket is meglepte az új, szeptemberi jelentés, amely szerint 116 ezer új állás létesült, és így az állástalanok aránya 7,8 százalékra csökkent.

A második Obama–Romney-vitára október 16-án (magyar idő szerint 17-én hajnalban) kerül sor, addig viszont hátravan még az alelnökök összecsapása. Ezt a vitát általában kisebb érdeklődés kíséri, most azonban más a helyzet. A feltételek azonosak lesznek, egy moderátor vezeti a vitát, ami szintén 90 percig tart. Életkor szerint épp fordított a viszony: most a republikánus jelölt az, aki jóval fiatalabb vetélytársánál. Paul Ryan erőssége a tények pontos ismerete, különösen, ami a költségvetési számokat illeti. Ellenfele, Joe Biden viszont szellemes vitázó, bár némelyek szerint időnként túlságosan is szabadszájú, ami kiszámíthatatlanná teszi a szereplését. Most Biden számára nagyobb a tét, mert a maga részéről ellensúlyoznia kell Obama gyenge első szereplését. Hivatalban lévő alelnökként ráadásul nem is határolhatja el magát az adminisztráció döntéseitől. Előnyére szól viszont, hogy négy évtizede szolgál választott közszereplőként, jóformán azóta, hogy Ryan megszületett.

Olvasson tovább: