Kereső toggle

Dél-Afrika a gyűlölet csapdájában

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

Az apartheid tovább él – vélik a dél-afrikaiak. Csakhogy most már nem a fehérek alkalmazzák a feketékkel szemben, hanem az Afrikai Nemzeti Kongresszus (ANK), amely 1994-ben felszabadította alóla az országot. A szegénység és az AIDS mellett az ország legkomolyabb problémája a gyűlölet – sokan mégis szélsőséges eszmékben látják a kiutat.

Az augusztusi marakanai sortűz adta meg a kegyelemdöfést az ANK népszerűségének. Harmincnégy bányász vesztette életét, amikor a rendőrök a platinabányánál tüntető munkások tömegébe lőttek. Riah Phiyega rendőrfőnöknő érvelése szerint az ötszáz főből álló rendfenntartó csoportnak többezres dühös, botokkal, lándzsákkal, bozótvágó késekkel felszerelkezett tömeggel kellett szembenéznie, amelyet előzőleg vízágyúval, könnygázzal és kábító lövedékekkel is próbáltak feloszlatni.

A bányászok munkaadójuk, a platinabányát üzemeltető, londoni székhelyű Lonmin cég ellen tüntettek, afrikai viszonylatban talán nem is olyan szűkös, 120 ezer forintnak megfelelő fizetésük háromszorosát követelve. Szakértők szerint a munkaadók és munkavállalók viszonyának tovább romlása mögött egy harcias szakszervezet, az AMCU növekvő befolyása áll. A szervezet augusztus 10-én sztrájkot kezdeményezett, ami hat nap alatt véres összecsapásba torkollott. Sőt, a brutalitás már korábban elindult: a tüntetők elkaptak két rendőrt, akiket bozótvágó késekkel feldaraboltak, a bánya vezetése és a mérsékeltebb NUM szakszervezet szerint pedig azokra a munkásokra is rátámadtak, akik fel akarták venni a munkájukat. A világsajtó figyelme azonban csak a sortűz után irányult az eseményekre.

Tovább borzolta a kedélyeket a kormányzó párt válaszreakciója: először ugyanis a tüntetésen részt vett bányászokat akarták felelősségre vonni társaik haláláért. Ennek a jogi alapját egy apartheid-korszakból fennmaradt törvény adta, amelynek értelmében gyilkossággal kell megvádolni minden személyt, akit olyan lövöldözés színhelyén vesznek őrizetbe, amelyben rendőrök is szerepet játszottak, akkor is, ha nem a rendőrök az áldozatok. Végül a közfelháborodás hatására ejtették a vádat, és csupán fegyverbirtoklás, illetve nyílt erőszak miatt indítanak eljárást.

Jakob Zumától, a jelenlegi elnöktől kevesen várják a megoldást. A vezető már több ízben keveredett súlyos korrupciós botrányba, és szerepe Dél-Afrika egyik legsúlyosabb tragédiája, az AIDS elleni harcban is kontraproduktívnak bizonyult. 2008-as adatok szerint az ország minden hetedik lakója fertőzött már a HIV-vírussal. Elődjével szemben Zuma hatékony küzdelmet ígért a kór ellen, sokan bírálták azonban azért, mert ő maga katasztrofális példával jár elöl: 2010-ben egy köztudottan HIV-pozitív nő megerőszakolásának vádja miatt állt bíróság elé. Zuma az erőszakot tagadta, de azt elismerte, hogy nem védekezett. Hozzátette viszont, hogy rögtön lezuhanyozott, hogy ezzel is „csökkentse a kockázatot”. Zuma egyébként nem kevesebb, mint négy feleség életét veszélyeztette felelőtlenségével, mivel zulu tradíciókra hivatkozva poligámiában él. Idén tavasszal, 70 évesen tette hivatalossá kapcsolatát legújabb arájával, aki néhány éve már szült neki egy gyermeket: a huszonegyediket.

Alternatívát jelenthetne Zumával szemben Helen Zille ellenzéki vezető, fehér nőként azonban nem tudná maga mellé állítani a feketéket, hiába volt maga is apartheid-ellenes aktivista. Az asszony oknyomozó újságíróként tette le a névjegyét harmincöt éve, amikor is fényt derített Steve Biko fekete aktivista titokzatos halálának körülményeire, aki a hivatalos közlemény szerint a börtönben folytatott éhségsztrájkba halt bele, valójában azonban a rendőrök verték és kínozták halálra. Zille később Fokváros polgármestereként ért el nagy sikereket a bűnözés és a drog visszaszorításában, amiért 2008-ban elnyerte a World Mayor kitüntetést is.

A fiatalok körében nagy népszerűség övezte Julius Malemát, az ANK ifjúsági vezetőjét. A fiatalember a kommunista eszmékben látná a megoldást, és már járt is tanulmányúton Robert Mugabe diktatúrájában, hogy olyan módszereket tanulmányozzon, amelyekkel fehér farmerek gazdaságai kisajátíthatóak. Az ANK vezetőivel megromlott viszony és más botrányok miatt azonban távoznia kellett a párt irányításából.

Olvasson tovább: