Kereső toggle

Nem kell a szigor

Szélsőjobbos torpedó a megszorításoknak

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

Újabb mélyütést kapott az eurózóna a holland kormány összeomlásával. Mark Rutte miniszterelnök Beatrix királynnek múlt hétfn átadott lemondó levele ugyanis nemcsak az eddig mintapéldaként szolgáló holland gazdaság számára jelenthet igen nehéz idszakot, hanem az euró megmentésén fáradozó Angela Merkel tervei számára is.

Mark Rutte, a holland miniszterelnök azután döntött úgy, hogy bedobja a törölközőt, miután elveszítette a szélsőjobboldali Geert Wilders Szabadságpártjának (Partij voor de Vrijheid) támogatását a 2013-as költségvetés megszületése előtt. A nézeteltérést egy 16 milliárd eurós megszorító csomag okozta, amelyre Wilders nemes egyszerűséggel „a nyugdíjasok elleni támadásként” hivatkozott. A támogatás elveszítése kétségessé tette, hogy időben el tudják fogadni a következő évi költségvetést, amelyben a kormány a megszorításokkal csökkentette volna a GDP 3 százaléka alá a költségvetési hiányt. A megoldás még megszülethet, ugyanis Rutte kormánya további öt hónapig maradhat hivatalban az új választások előtt, amit Jan Kes De Jager pénzügyminiszter szerint a büdzsé támogatásának megszerzésére fordítanának.
Rutte kormányában De Jager pénzügyminiszter volt a legodaszántabb támogatója a pénzügyi mentőcsomagokkal megtámogatott eurótagországok költségvetési megszorításainak. Erre igen nagy szükségük van a hollandoknak, ugyanis a költségvetési deficit nagyobb, mint a portugál vagy az olasz költségvetésé.
A konfliktus már bő két hónapja a levegőben lógott, ugyanis a szélsőjobboldali Wilders márciusban már úgy nyilatkozott a holland rádiónak, hogy annak ellenére, hogy 51 milliárd euróba kerülne visszaállítani a guldent, hosszú távon sokkal jobban megérné az országnak, ugyanis ha kilépnek az eurózónából, nem kell tovább csak azért 75 milliárd eurót megtakarítaniuk, hogy legyen elég tartalék a közös fizetőeszköz életben tartására.
Wilders kijelentését az eurószkeptikus Lombard Street Research brit tanácsadó jelentésére alapozta, amely a svájci és a svéd gazdasági virágzáshoz hasonló jövőt helyezett kilátásba a hollandok számára is, amennyiben kilépnek az eurózónából. Wilders a többi párt támogatását kérte egy népszavazás kiírásához a korábbi holland fizetőeszköz visszaállítása érdekében, a következő szlogennel: „Az euró a jólétbe, a gazdasági növekedésbe és a vásárlóerőnkbe került.”
Wilders azonban nemcsak a guldent akarja vissza, hanem szigorúbb bevándorlási politikát is szeretne, amelyet idén márciusban a költségvetés támogatásának feltételeként szabott meg. A szélsőjobboldali pártvezető azt is kijelentette, hogy a következő választásokon programja szerves része lesz annak elérése, hogy Hollandia kilépjen az eurózónából.
A fő gazdasági elemzők szerint Rutte súlyos hibát követett el azzal, hogy „a lehető legrosszabb pillanatban dobta be a törölközőt”, mivel a kormánynak mindössze egy kis időt kellett volna nyernie arra, hogy a főbb pontokban meg tudjanak egyezni. Így viszont időközi választások kiírására kerülhet sor az ellenzéki Munkapárt vezetője, Diederik Samsom szerint, aki kizártnak tartja az őszi választásokat. „Világos megoldást kell adnunk az országnak, amilyen gyorsan lehet.” A sietség valószínűleg nem tenne jót a Munkapárt választási eredményeinek, mivel a jelenlegi 30 százalék helyett mindössze a parlamenti helyek 24 százalékának megszerzésére van esélye. Rutte pártja újra győzne a választásokon, ha most kerülne rájuk sor, ám a megszerzett helyek száma igen messze van a szükséges többségtől. Az igazi nyertes a szocialista párt lehet, amely megduplázhatja képviselői számát a 2010-es 15-ről 30-ra.

Porba hulló fejek

Angela Merkel két éve tartó szélmalomharcának is véget vethet a szigorú költségvetési politika hollandiai kudarca, ugyanis Rutte kormánya nem az egyetlen, amely nem állhat majd tovább szövetségesként a német kancellár mögött a szigorú megszorítások keresztülvitelében. Úgy tŐnik, hogy a francia támogatás is megszŐnik a választások után, mivel Sarkozy elnöknek nincs túl sok esélye a gyzelemre. 2011 vége óta Sarkozy lesz a hetedik kormányf, aki elvérzik az euróért folytatott küzdelemben. Tavaly novemberben Jeórjiosz Papandreu görög miniszterelnök volt az els a sorban, akit nem sokkal ezután Silvio Berlusconi követett. Februárban ért véget Borut Pahor szlovén miniszterelnök mandátuma, miután elveszített egy, az eurókrízis miatti bizalmatlansági szavazást. Brian Cowen ír miniszterelnök idén márciusban veszítette el posztját a kikényszerített idközi választásokon, áprilisban pedig Iveta Radicová szlovák miniszterelnök kellett hogy átadja a stafétát öt hónappal az európai mentcsomag miatti bizalmatlansági szavazás után. Április végén következett Mark Rutte –  az elemzk szerint a lista korántsem tekinthet véglegesnek.

Olvasson tovább: