Kereső toggle

Japán dráma

Az atomreneszánsz vége

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

Apokalipszis, a mélyből feltört pokol, hirosimai látvány, megismétlődhet Csernobil - ilyen megrendítő címekkel jelentek meg az elmúlt napokban a világ vezető lapjai. A március 11-ei rendkívüli erejű földrengés és óriási szökőár után sem volt vége a csapásoknak: a nukleáris vészhelyzet lapzártánk idején is tart. A fukusimai atom-erőműben végbement robbanások és tüzek világszerte pánikot váltottak ki. A tőzsdék zuhannak, és egyelőre beláthatatlan, hogy milyen hatása lesz a világgazdaságra a Japánt sújtó csapásoknak.

Japán északkeleti részén elkeseredett versenyfutást folytatnak az idővel a mentőalakulatok. Még mindig túlélőket keresnek a romok alatt.

A japán kormány százezer katonát mozgósított, és több mint száz ország, köztük Magyarország ajánlott fel segítséget. Maguk a túlélők is kutatnak szeretteik után. Panasz szava alig hallatszik a szájukból. A mentést azonban nehezíti, hogy szinte tízpercenként érkeznek az utórengések, amelyek nem ritkán szintén nagy erejűek. Ennek ellenére Isimaki városban négy nappal a természeti katasztrófa után hoztak ki egy férfit a romok alól. Négy órával korábban egy 70 éves asszonyt mentettek ki Ocucsiban egy összeomlott épület alól, akinek a teste kórosan lehűlt, de állapota nem volt életveszélyes. Ez sokaknak reményt adott a nehéz órákban, bár a halottak és eltűntek száma már most több tízezerre tehető. (A japán hatóságok nem összesítik az áldozatokat, hanem városonként és tartományonként adják meg az adatokat.) Sok ezer embert mentettek már ki a törmelékek alól, és a szakemberek szerint a földrengésbiztos épületek és a fejlett infrastruktúra minden bizonnyal százezrek életét mentették meg.

A pusztulás képei láttán azonban egyértelmű, hogy sok embernek esélye sem volt arra, hogy elmeneküljön a katasztrófa elől.

A túlélők többfelé maguk is munkához láttak: takarítják a romokat, segítenek a bajbajutottakon. „Sok idős ember él a környéken, nekik viszek innivalót" - mondta egy 61 éves tagadzsói férfi. A helyszínre kiküldött tudósítók beszámolói szerint a japánok továbbra is udvariasak, frusztráltságnak semmi jele, és nincs hír fosztogatásokról, illetve nyerészkedésről sem. Igaz, a japánoknál erénynek számít a „gaman", ami azt jelenti, hogy az ember türelmesen viseli a szenvedéseket. Az emberek hozzászoktak, hogy kérés nélkül is segítenek egymásnak.

Kizökkent világ

A múlt pénteki, a Richter-skála szerinti 9-es erejű földrengés, amely minden idők egyik legerősebb földmozgása volt, Japán északkeleti partjaitól mindössze 150 kilométerre történt a tenger alatt, és helyenként 10 méteres szökőárt váltott ki, amely mélyen behatolt a szárazföld belsejébe. A víz egész településeket törölt le a föld színéről, hiszen mindent letarolt, ami az útjába került. Egész lakóházakat sodort el lakosaikkal együtt, gépkocsik tömege lebegett a víz színén, hajókat és vonatokat emelt fel játékszerként és sodort a mezőkre. Mindenfelé repedésekkel teli utakat, megrongálódott vasútvonalakat, porig rombolt házakat látni. A rengés a legnagyobb japán szigetet közel két és fél méterrel odébb tolta, és 17 centiméterrel elmozdította a Föld tengelyét is. Emiatt a napok hossza is lerövidült, igaz, csak minimális mértékben. A csapások előtt és után készített műholdas felvételek megdöbbentő képet mutatnak a pusztítás mértékéről.

A katasztrófák miatt mintegy félmillió embert telepítettek ki, többségük mindent elveszített. Rengeteg a sérült, sokan gyógyszer nélkül maradtak. Ezrek kénytelenek átmeneti szállásokon meghúzni magukat, sok az árván maradt gyerek. A túlélőkben még friss az átélt borzalmak emléke.

„Elsodort a szökőár, de utamba került egy fa a víz színén, ebbe kapaszkodtam bele. Nagyon küzdöttem, de elmerültem. Ekkor egy tatami szőnyeg úszott felém, erre másztam fel. A lányomat is elsodorta az ár" - mondta egy Tojoko Ito nevű asszony.

„A cunami a város felét elöntötte. Sok embernek csak egy plédje van, amely alatt vacogva vár. Sokan kórosan lehűltek, nincs víz, sem áram" - számolt be a tengerparton fekvő Isinomakiban tapasztalt borzalmakról Patrick Fuller, a Nemzetközi Vöröskereszt munkatársa.

Exodus a szigetről

Japán északkeleti partvidékén több millióan vannak napok óta víz, élelmiszer és fűtés nélkül. Kétmillió háztartásban továbbra sincs áram, és az embereknek négy-öt órát kell sorban állniuk, hogy üzemanyaghoz jussanak. A meteorológusok szerint esőre, hóra és fagypont alatti hőmérsékletre kell számítani a természeti katasztrófa sújtotta területeken.

A természeti csapásokat ráadásul nukleáris vészhelyzet tetézte (lásd kapcsolódó cikkünk).

A fukusimai atomerőműben ugyanis, amely súlyosan megrongálódott a földrengésben, több robbanás is bekövetkezett, és többször tűz ütött ki. A földrengés esetére készített háromlépcsős védelmi rendszer mindegyik eleme csődöt mondott, így a fűtőrudak hűtés nélkül maradtak, érintkeztek a levegővel, és megolvadtak. Ráadásul megrepedt az egyik blokk acélburkolata is. Emiatt a radioaktív sugárzás szintje az erőmű környékén elérte a veszélyes szintet, 190 ember sugárfertőzést szenvedett. A hatóságok felszólították az erőmű 30 kilométeres körzetében élő embereket, hogy vagy maradjanak zárt helyen, vagy sürgősen távozzanak a környékről. „Tudtuk, hogy közel az erőmű, de állandóan azt ismételgették nekünk, hogy biztonságos. Most már semmit nem hiszek el nekik" - mondta egy Fumiko Vatanabe nevű 70 éves kitelepített. Ugyancsak 30 kilométeres körzetben repüléstilalmi zónát vezettek be, hogy a repülőgépek ne terjeszthessék a radioaktív sugárzást. A szakértők szerint a sugárzás szintjének enyhe emelkedése is jelentősen növeli a rák kialakulásának veszélyét.

A fukusimai incidens miatt, amely a csernobili óta a legsúlyosabb atombaleset volt, lapzártánkkor a 250 kilométerre lévő Tokióban is a normálisnál magasabb sugárzási szintet mértek. Emiatt a helyiek tömegével menekültek a világ legnagyobb városából, bár pánik nem alakult ki. A tokiói repülőtéren az emberek hosszú sorokban vártak arra, hogy jegyhez jussanak. „Úgy döntöttünk, hogy elmegyünk, mielőtt még kaotikussá válik a helyzet" - mondta egy asszony, aki családjával együtt utazott. Mások pedig, akik maradtak, igyekeztek élelmiszert és ivóvizet felhalmozni, emiatt kiürültek az üzletek. „Bevásárolok, mert később lehet, hogy nem léphetek az utcára a sugárzás miatt" - mondta egy Mariko Kavasze nevű asszony. Japán lélekszáma, és tengerektől körülzárt elhelyezkedése miatt a teljes lakosság vagy akár csak milliók kitelepítése is lehetetlen egy átfogó vészhelyzet esetén.

A japán miniszterelnök a második világháború utáni legsúlyosabb válságnak nevezte az országát ért csapásokat. Kan Naoto felszólította a lakosságot, hogy takarékoskodjanak az energiával, mert nagyarányú áramkimaradások várhatók. Kan Naoto ugyanakkor bizakodó. Szerinte a japánok összefogással, mint ahogyan a múltban már sokszor, ismét legyőzik a nehézségeket.

Ezzel csengett egybe egy 48 éves asszony véleménye is. „Gondoskodni fogunk arról, hogy ez a hely ugyanolyan legyen, mint régen. Mindenki összefog majd, hogy kitakarítsuk ezt a felfordulást" - mondta Mucuko Isino, akinek Hacsinohe tengerparti városban a dombtetőn lévő otthonát megkímélte ugyan, de munkahelyét elmosta a cunami.

Olvasson tovább: