Kereső toggle

Vérbíró az ENSZ szolgálatában

28 feketét küldött halálba az Izraelt megbélyegző jelentés szerzője

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

Az ENSZ Emberi Jogi Tanácsa évente 20-25 Izraelt elítélő határozatot fogad el.  A határozatokból úgy tűnik, mintha az egész világon kínosan ügyelnének az emberi jogok pedáns betartására, egy állam, Izrael kivételével, amely kitartóan és megrögzötten sérti a palesztin nép emberi jogait. Irán, Líbia, a Hamasz, a Hezbollah és a PFSZ, Szudán, Szíria, Jemen, Kína és a többi, az emberi jogokat folyamatosan sértő ország és terrorszervezet az Emberi Jogi Tanács részéről nem képezi bírálat tárgyát.

Amikor Izrael egyoldalúan kivonta katonáit, felszámolta a zsidó falvakat és a közel nyolcezer fős zsidó lakosságot kitelepítette a Gázai övezetből, a palesztin terrorszervezetek háborús bűncselekményként rakétákkal lőtték az észak-izraeli településeket. Több ezer rakétát lőttek nem katonai célpontokra, hanem polgári intézményekre, elrabolták Gilád Salit tizedest, és azóta is fogva tartják.

Ez a folyamatos jogellenes agresszió kétszer is arra kényszerítette a zsidó államot, hogy jogvédő háborút indítva próbálja meg felszámolni a palesztin katonai állásokat. Ám a katonai puccsal hatalomra került diktatórikus rezsim, a Hamasz polgárai és polgári intézményei mögé bújva folytatta támadásait. Fegyvereseit polgári ruhába bújtatta. Miközben izraeli polgárokat lőtt, azon igyekezett, hogy saját áldozatait polgári személyeknek tüntesse fel.  Kétszeresére nagyította az áldozatok számát. Jól számított. Az ENSZ Emberi Jogi Tanácsának inkább Izraelt, az ENSZ tagállamát kellett volna megvédenie a Hamasszal, egy terrorszervezettel szemben, ehelyett azzal bízta meg Richard Goldstone-t, hogy Izraelnek a gázai (Öntött Ólom fedőnevű) hadműveletben nem elkövetett és nem létező háborús bűneiről készítsen jelentést, úgy, mintha valóban elkövették volna. A zsidó származású dél-afrikai bíró ezt a megbízatást annak ellenére elvállalta, hogy minden bizonnyal tudta, vagy legalábbis tudnia kellett volna: a vádak nem igazak. Ráadásul Goldstone tudta, hogy zsidó származása miatt a nemzetközi közösség kevéssé kérdőjelezi majd meg jelentésének valódiságát és helyességét.

Miért vállalta el tehát Goldstone bíró ezt a kétes hírű, őt magát hírhedtté minősítő feladatot?

A miértre a Jediot Ahronot oknyomozó riportja igyekezett választ találni. Az a férfi, aki Izraelt háborús bűnökkel vádolta meg, a 20. század második felének legkegyetlenebb rezsimjében, a dél-afrikai fajgyűlölő rendszerben vérbíróként dolgozott. Richard Goldstone-t, a transvaali büntetőbíróság bíráját a hírek szerint legkevesebb 28 fekete dél-afrikai haláláért terheli felelősség. Goldstone a fellebbezési eljárásban hagyta helyben az elsőfokú halálos ítéleteket. Tucatjával szabta ki a halálbüntetéseket, és kényszerítette ki a faji egyenlőtlenségen alapuló fajvédelmi törvényeket.

Bár Goldstone azt állította, hogy morálisan ellenezte a halálbüntetés kiszabását és a fehér faj magasabbrendűségén alapuló fajvédelmi törvényeket, azokat mégis gondolkodás és mérlegelés nélkül végrehajtotta. Goldstone kiállt a rasszista politika mellett: négy fekete férfit megkorbácsoltatott, és felmentette azt a négy fehér rendőrt, akik betörtek egy fehér asszony házába, mert azzal gyanúsították, hogy fekete férfival tart fenn szerelmi viszonyt.

A fajgyűlölő rendszer súlyosan büntette a fehér és fekete faj közötti érintkezést. Goldstone azzal védekezett, hogy ezek voltak akkor az ország törvényei, és azokat kellett neki betartatnia. Ezt a védekezését több jeles jogász, így köztük a Harvard Egyetem professzora is visszautasította: „A náci német bírák is csak a törvényeket követték.  Ugyanezzel védekezett Mengele is. Amikor valaki egy olyan országban él, mint az apartheid Dél-Afrika, nem követheti a törvényt."

Goldstone bírót úgy tűnik, hogy csak egy dolog érdekelte, amikor hírhedt jelentését megfogalmazta. Ez nem az igazság volt, hanem az, hogy megbocsássák neki az apartheid bűneit, és eséllyel pályázhasson a Hágai Nemzetközi Bíróságon egy bírói posztra.

Olvasson tovább: