A rémségek háza

A kétszintes, füvesített tetejű, úszómedencés ház Amstettenben. A pokol a föld alatt rejlett

A bűnügyi és pszichiátriai szempontból is példátlan eset egy Bécstől 130 kilométerre fekvő alpesi kisváros kellős közepén történt, ahol megbecsült polgárként élt Josef Fritzl (képünkön) egy kétemeletes, tágas házban. A villamosmérnök férfinak hét felnőtt gyermeke van – legalábbis a környezete így tudta. Közülük hat családot alapított, egy lány, Elizabeth azonban 18 éves korában egyszer csak eltűnt otthonról. Az apja bejelentette a rendőr­ségnek, hogy lánya egy világtól elzárt szekta tagja lett, és semmilyen kapcsolatot nem akar tartani a szüleivel. A rendőrök sajnálkozva tudomásul vették Josef Fritzl bejelentését, és biztosították arról, hogy a hatóságok mindent megtesznek az ilyen káros társadalmi jelenségekkel szemben.
A valóságban azonban az ekkor 18 éves Elizabeth már az apja által gondosan előkészített, koncentrációs tábort idéző szűk börtönben volt. A férfi 1984-től kezdve a föld alatt tartotta a kiszolgáltatott lányt, akit folyamatosan megerőszakolt. A vérfertőző viszonyból hét gyermek született. A hat életben maradt gyermek esetében a DNS-vizsgálat minden kétséget kizáróan bebizonyította, hogy valóban Josef Fritzl az apjuk. (Az események kronológiáját a Der Standard összeállítása alapján mellékelten közöljük.)
A szekta-fedőtörténet a későbbiekben is fontos szerepet játszott. Kilenc évvel később ugyanis Fritzlék egy csecsemőt találtak a küszöbükön egy levél kíséretében. Ebben az el­tűnt lány azt írta, hogy nem akarja felnevelni a gyermekét, ezért hagyja őt apjánál. A hatóságok és Fritzl környezete fenntartások nélkül tudomásul vették a magyarázatot. A nagy­szülők vállalták a csecsemő felnevelését. Az eset még kétszer megismétlődött. A kisvárosban tisztelet övezte az önfeláldozó Fritzl házaspárt, akik lányuk helyett vállalták a gyerekek felnevelését.
Huszonnégy éven át ez látszott kívülről. A föld alatt azonban ott volt a pokol: egy hatvan négyzetméteres, ablaktalan pincében egymás után születtek a gyerekek. Összesen hét: egyikük néhány napos korában meghalt, a többiek közül három „szerencsés” nagyapjukhoz (egyben apjukhoz) került, iskolába és kirándulni járhatott, lubickolhatott a kerti medencében. A három másik gyerek (egy 19 éves lány és két fiú, 18 és 5 évesek) soha nem látott természetes fényt, se írni, se olvasni nem tanultak. Nem volt személyazonosságuk, az állami hatóságoknak most kell anyakönyvezniük őket. Anyjukon és börtönőrükön, Josef Fritzlen kívül – aki élelmet és ruhákat vitt nekik – más embert nem ismertek. Kiszabadulásuk óta egy pszichiátriai intézetben gondozzák őket.
Az események kísértetiesen hasonlítanak arra a közelmúltbeli esetre, amikor Bécs egyik külvárosában elrabolták az akkor 11 éves Natascha Kampuscht, akinek 8 év fogság után sikerült kiszabadulnia. Elrablója, Wolfgang Priklopil foglya szökése után öngyilkos lett. Kampusch most nyilatkozatban jelentette be, hogy anyagi támogatást kíván nyújtani Elisabeth Fritzlnek. (Egy harmadik megrázó eset az 1996-ban megtalált Maria K., akit fogva tartója egy koporsószerű faketrecben őrzött hónapokon keresztül.)
A Nemzeti Kriminológiai Intézet vezetője, Franz Lang szerint azonban a két eset között az a legnagyobb különbség, hogy míg Kampusch esetében a rendőrség hanyagsága is okozhatta a tragédiát, ebben az esetben a nyomozóknak állítólag esélyük sem volt. A hivatalos magyarázat szerint Josef Fritzl hazugságai oly mértékben hatottak, hogy állítólag saját felesége, illetve a „felszínen” élő három gyermek sem sejtett semmit – illetve ha mégis, a pince tabunak számított, mind a feleség, mind a szomszédok számára. Az apa lánya eltűnését azzal magyarázta, hogy egy „törvényen kívüli” szektához csatlakozott, ezért nem lehet jó anyja a gyerekeinek. A férfi emellett rendszeresen panaszt is tett a rendőrségen amiatt, hogy még mindig nem találták meg Elisabethet.

A helyzetet az is súlyosbítja, hogy míg Kampusch a főváros forgatagában tűnt el, addig a Fritzl család egy olyan kisvárosban élt, ahol mindenki jól ismert mindenkit. Emiatt aztán a szomszédok is döbbenten állnak az események előtt. A szemközti bolt tulajdonosa, Franz Redl szerint Fritzl mindig nagyon barátságos volt, és felesége, a 69 éves Rosemarie rendszeresen sétált a három gyermekkel, akik iskolába is jártak. Egyiküket adoptálták is, az örökbefogadás miatt a hatóságok alaposan megvizsgálták a családot, akiknek Elisabethen kívül négy felnőtt, családos gyermekük van – a szörnyű titok mégsem került napvilágra. Egyes beszámolók szerint Josef Fritzlt a hatvanas években gyújtogatásért és nemi erőszakért elítélték, ám a hatóságok szemében ez sem keltett feltűnést. Fritzl többi gyermeke szintén azt állítja, hogy semmit nem tudtak testvérük hollétéről. Semmit nem vettek észre a tágas ház földszintjén, közvetlenül a pince fölött lakó bérlők sem, akik időnként cserélődtek is. A titok nem lepleződött le akkor sem, amikor Josef Fritzl 1998-ban – egyedül – négyhetes vakációra utazott Thaiföldre. Egyelőre nem tudni, hogy a hosszú távollét alatt ki látta el a föld alá zárt családot.
„De vajon hogyan lehetséges mindez?” – teszi fel a kérdést a Der Standard. A rendőrök szerint ugyanis a férfi már a ház felépítésekor eltervezte a dolgokat – a pincében lakószobákat, tusolót és egy kompletten felszerelt konyhát találtak a nyomozók, valamint egy gumiszobát is, amelynek funkciójára egyelőre nem derült fény. Az 1,7 méter belmagasságú, ablaktalan helyiségek padlója egyenetlen volt, viszont modern légkondicionáló berendezés volt beszerelve. A bejárat első látásra nem tűnt fel – a ház mű­he­lyében, az elektromos kóddal nyitható szekrények mögött egy vasbeton ajtó zárta el Elisabethet és három gyermekét a külvilágtól.
A hétfőn rendezett nemzetközi sajtókonferencián Franz Polzer, a nyomozócsoport vezetője elmondta, hogy ilyen szörnyű bűnügyek máshol is megtörténnek. Ha ez igaz is, az azonban már nem igaz, amit XVI. Benedek pápa állít az országról – Ausztria ugyanis többé nem a boldogok szigete. A Der Standard osztrák napilap szerint „az egész országnak fel kell tennie a kérdést, hogy mi működik rosszul” a társadalomban. Parázs vita lángolt fel arról, hogy mennyire egyszerű átcsúszni az osztrák jóléti hálón. Nehéz ugyanis megtalálni az arany középutat aközött, hogy valaki szomszédjai minden titkát kifürkészi, vagy teljesen közömbös, akár egy olyan üggyel kapcsolatban is, mint egy 18 éves lány eltűnése.

Günther Platter belügyminiszter szerint „ami itt történt, az minden emberi elképzelést felülmúl”. A szociológusok és pszichológusok valószínűleg évekig fogják találgatni, hogyan sikerülhetett Fritzlnek évtizedekig mindent titokban tartani – lehetséges, hogy a jelenség „osztrák szindróma” néven kerül majd be a szakirodalomba.