Kereső toggle

Erdélyi egymegegy

Egymás ellenében verseng a két magyar jelölt a romániai EP-választásokon

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

A romániai magyar választási matematika egyik lehetséges képlete: 1+1=0.
Vagyis a függetlenként induló Tőkés László ugyanúgy nem jut be az Európai
Parlamentbe, mint az RMDSZ listavezetője, Frunda György. Papíron még bármi
lehet: ha valamennyi magyar voksol, Tőkés és még két szövetségi jelölt is
eljuthat Brüsszelbe, de arra, hogy a romániai magyarok egy emberként elmenjenek
szavazni, sok éve nem volt példa. Most talán még kisebb lesz a szavazókedv,
főképp azért, mert ez alkalommal egymás ellen induló magyarok közül kell
választani.



Markó Béla

A jelek szerint a politizálódó elit alatt (ott még) nem oszlik egyértelműen
kétfelé a magyar közösség: egyformán fontos Tőkés keménysége és Markó Béla, az
RMDSZ elnökének racionalitása. Amit leginkább nem szeretnek, az a konfliktusuk.
Tőkés a kisebbségi létükben valóban sokszor bántott közösség érzelmeit fejezi
ki, míg Markó Béla, Frunda és a többi RMDSZ-es a hétköznapok történéseire
igyekszik lefordítani a küzdelmeiket, székelyföldi utak rendbetételére,
beruházásokra és munkahelyekre, az elmaradott vidékek felzárkóztatására,
gazdaságra és uniós habitusra, a Székelyföldre kényszerített felosztás helyett
új, egységes fejlesztési régióra, hogy a magyarlakta területeknek is legyen
esélye a források megszerzésére.

Tőkés mondandója inkább épül a sértettségre és a csodavárásra: ha ő kerül
Brüsszelbe, a forradalom adta tekintélye és hiteles hírneve révén kiharcolja
majd az autonómiát, az pedig mindent megold, lesz életszínvonal és
nyelvi-kulturális virágzás, kis magyar élet a román tenger közepén. De a
csodavárás és a racionalitás nagyon is jól megfér egyetlen személyben is, aki
mondjuk egyfelől komoly üzletember, közben pedig magyarságában valóban sértett,
indulatosan nemzeti érzelmű székely. Benne ez a kétfajta habitus nem válik szét,
de most azt akarják tőle a politikusok, hogy válasszon köztük.

Az RMDSZ elitje része nemcsak a magyarság, hanem Románia elitjének is, az
óriásplakátok gazdag kampány képzetét keltik, Tőkés meg plebejusként küzd, sűrűn
hangoztatva, mennyivel kisebb az eszköztára, mint az RMDSZ-nek. A sikertelen
listaállítási tárgyalások egyetlen pozitív döntése a negatív kampány elkerülése
volt, de most már mindkét fél teli szájjal szidja a másikat. Tőkés a maga
hiteles mivoltát eddig is az RMDSZ ellenében statuálta. Az, hogy a szövetség
megalkuvó, úgy politizál, mint a kommunista Magyar Népi Szövetség a világháború
után, hogy kiszolgálja a román érdekeket és elárulja a magyar nemzetet – nos,
mindez a püspök értelmezésében nem negatív kampány, hanem csak
ténymegállapítások sorozata.

Egy másik fontos pszichés eleme a püspök kampányának, hogy ő az áldozat: román
oldalról is őt támadják, meg a kollaboráns magyarok is. Attól a pillanattól
kezdve, hogy jelölt lett, egyfolytában választási csalással vádolja – nem a
romániai hatóságokat, hanem kifejezetten az RMDSZ-t, ama feltevésre alapozva,
hogy ha a szövetségnek módjában áll, mert benne van a kormányban, akkor végre is
hajtja a csalást. De ennek a nagyon konzekvensen hangoztatott szövegnek nem csak
a romantikus áldozati szerep a lényege: a választási csalás vádja ahhoz is kell,
ha netán akkor kényszerül magyarázkodni a püspök, ha nem jön össze az ő
bejutásához szükséges szavazatszám sem. Vagyis ha győz, akkor az RMDSZ-szel
szemben győz, ha veszít, akkor az RMDSZ alantas machinációinak áldozata.



Orbán Viktor és Németh Zsolt Tőkés László mellett kampányolnak

Fotók: Demecs Zsolt

Ez magyar részről a világ legelkeserítőbb kampánya, már a voksolás előtt a
vereségről szól: nem arról, ki győz, hanem hogy kinek kell majd vállalnia a
történelmi felelősséget a kudarcért. Az RMDSZ-es oldal az első napokban valóban
főképp európai ügyekről beszélt. Ám Markó „Új Honfoglalás” koncepciója, amely
szerint a romániai magyaroknak vissza kell venniük elvett autonómiájukat,
elkobzott vagyonukat, főképp román körökben verte ki a biztosítékot. De a
szövetségi oldalnál is csakhamar elszakadt a cérna. Tőkés démonizálása épp annak
mentén zajlik, hogy a bajkeverő püspök kicsinyes érdekek szolgálatában bontja
meg a magyar egységet, és ezzel veszélyezteti a romániai magyarok esélyeit nem
egyszerűen az európai törvényhozói helyek megszerzésére, hanem arra, hogy a
magyar kisebbség bármilyen uniós és majdan hazai parlamenti fórumon képes legyen
hangját hallatni az őt érintő ügyekben. Kétségtelen, a püspök testvére, Tőkés
András marosvásárhelyi politikus ki is mondta, hogy a választások legnagyobb
kérdése nem az, hogy bejut-e Tőkés László az Európai Parlamentbe, hanem hogy
legyőzi-e az ellenzéki oldal az RMDSZ-t, mert „a demokrácia minden áldozatot
megér”.

A történet innentől inkább már a 2008-as romániai parlamenti választásokról
szól. Tőkésék nyilatkozataiban érezhető, hogy ott és akkor már tényleg nem
vállalható a kiesés kockázata, a mostani megmérettetés tétje az, hogy az akkor
végképp elkerülhetetlen megegyezéshez melyik oldalnak lesznek erősebb pozíciói.
Orbán Viktor ismételt jelenléte Tőkés kampányában ugyancsak más tétre utal: az
RMDSZ, illetve annak 1993 óta regnáló vezérkara mindig is komoly akadálya volt
annak a régi fideszes víziónak, miszerint sorakozzon fel mögötte egységesen az
egész Kárpát-medence magyarsága, kivédhetetlen nyomást gyakorolva az anyaországi
politikumra.

A román pártok részéről közben beállt a „szokásos” gyakorlat, az RMDSZ
szövetségesét, a liberálisokat kivéve mindegyik román politikai erő
szavazatnövelő csodaszerként használja a magyarok elleni kirohanást: ha nincs
plusz kampányidő, akkor is lehet szerepelni a tévében, ha alkalom adódik
sajtótájékoztatóra, a nemzetállamot veszélyeztető irredenta megnyilvánulások
elítélésére. Az államfőnek sikerült plusz egy referendumot kiharcolnia a
választási rendszerről az EP-választások napjára: Basescu ettől nemcsak azt
reméli, hogy a népszavazás örvén alkotmányos korlátai ellenére szabadon
kampányolhat a vele szövetséges pártok mellett, hanem hogy a népszavazás még
jobban megmozgatja az embereket, mint az amúgy mindenütt elég alacsony
részvétellel zajló EP-voksolás. Márpedig mennél többen mennek szavazni az elnök
által feltüzelt románok, annál nagyobb számban kellene voksolniuk a magyaroknak
is a sikerhez.

Basescu számára ez lesz a főpróba a jövő évi nagy előadáshoz, akkor alakul majd
ki reményei szerint az őt támogató abszolút többségű koalíció, amely később
megszavazza a centralista elnöki rendszerhez szükséges alkotmánymódosításokat.
Az elnökkel szemben álló liberálisok az életükért küzdenek, csakúgy, mint az
olyan kisebb pártok, mint például az RMDSZ vagy a Nagy Románia Párt, amelyeknek
az eltűnését az államfő valószínűnek és kívánatosnak tartja. A legnagyobb
ellenzéki erő, a Szociáldemokrata Párt nyilván az EP-választások eredményeitől
teszi függővé, behódoljon-e Basescu demokratáinak, vagy tovább vállalja az
ellenállást a liberálisokkal szövetségben. A román pártok kampányában talán a
magyarokénál is ritkábban esik szó Európáról, nemcsak a belharcok miatt: az,
hogy az unióban mi történik, sokkal kevésbé fontos Romániában, mióta Románia
bejutott az unióba.

Olvasson tovább: