A busheri atomreaktor. Békés vagy katonai célokat szolgál?
Fotó: AP
A nézeteltérések február közepén kerültek nyilvánosságra, amikor az orosz
atomenergia-ügynökség (Roszatom) bejelentette, hogy az iráni atomerőműbe szánt
üzemanyag szállítását a fizetések elmaradozása miatt átütemezik. Az orosz fél
közlése szerint Irán január közepe óta nem utalja át az esedékes összegeket a
Busherben elvégzett munkákért. Nem hivatalos források szerint Teherán már 2006
negyedik negyedévében is pontatlanul fizetett, az esedékes összegek 40 százaléka
nem érkezett meg határidőre.
Az iráni fél hevesen tagadja a kifizetetlen számlák létezését, Oroszországot
pedig azzal vádolja, szándékosan késlelteti a busheri atomerőmű indítását.
Március elején Moszkvában tárgyalt az Iráni Atomenergia Ügynökség és az
Atomsztrojekszport (a Roszatom külföldi beruházásokkal foglalkozó részlege)
küldöttsége; akkor a megbeszélés eredményét nem hozták nyilvánosságra.
Később az Atomsztrojekszport szóvivője bejelentette, hogy a busheri erőművet
finanszírozási problémák miatt előreláthatóan nem fejezik be 2007 szeptemberére,
illetve márciusban nem kezdik el az üzemanyag szállítását. A munkálatokat
folytatják ugyan az iráni erőműben, de csak csökkentett mértékben. A szóvivő nem
tette világossá, milyen munkálatok ezek.
A Roszatom vezérigazgatója, Szergej Kirijenko a minap ajánlotta fel iráni
partnerének, hogy nézeteltéréseiket tárgyalóasztalnál rendezzék, ne az újságok
hasábjain. Véleménye szerint üzleti ügyeket nem így szokás megbeszélni, és „az
orosz fél kész konstruktív megbeszéléseket folytatni az építkezés
finanszírozásáról, a kérdések átpolitizálása és médiatalálgatásokba bocsátkozás
nélkül.” A Roszatom első embere a kérdést kizárólag gazdasági természetűnek
véli, a politika legkisebb jelenléte nélkül.
Március 19-én a news.mail.ru hírportál az orosz Biztonsági Tanács elnökét, Igor
Ivanovot idézte, aki kijelentette: „Irán esetleges atomfegyvere Oroszországot is
veszélyezteti.” Egy ilyen magas beosztású politikus kijelentése Moszkva és
Teherán kapcsolatainak átalakulásáról tanúskodik. Hasonló véleményt fogalmazott
meg az Eho Moszkvi rádiónak adott interjújában Radzsab Szafarov, a Modern Irán
Kutatóközpont igazgatója is. Szerinte „Ivanov bejelentése nincs összefüggésben
az iráni finanszírozási problémákkal, annak tisztán politikai okai vannak.”
A politikai okokat több irányból közelíthetjük meg. Az első, nyilvánvaló egy
háború kirobbanásának lehetősége az Egyesült Államok és Irán között. Egyes
elemzők szerint „a következő háború kirobbanásáig a Perzsa-öbölben alig néhány
hét van hátra. Az Egyesült Államok a felkészülés utolsó stádiumába lépett, amint
azt európai szövetségeseinek információs csatornáin keresztül értésünkre adta.”
Az orosz politikai elit számára nyilvánvaló, hogy egy esetleges iráni hadművelet
esetén az Egyesült Államok nagy valószínűséggel csapást mér a busheri
atomerőműre. Ilyen feltételek mellett igen kockázatos a munkálatok folytatása
finanszírozás híján.
Március 20-án az iráni állami televízióban Oroszországot „megbízhatatlan
partnernek” nevezték, aki politikai okokból hátráltatja a reaktor építését.
Moszkva változó pozícióját tükrözi, hogy anonim diplomáciai források szerint az
orosz fél hazahívta szakértőit Busherből. Az Atomsztrojekszport cáfolta az
értesülést, arra hivatkozva, hogy képviselőik csak a közelgő Navruz ünnep
idejére függesztették fel megbeszéléseiket, az ünnep után visszatérnek a
tárgyalóasztalhoz.
A kialakult helyzet meglehetősen bonyolult. Nem csupán a készülő háború teszi
azzá, de az orosz fél sem akarja önként atomfegyverhez juttatni az iszlám
szélsőségeseket. Korábban már bejelentették: addig nem kezdik meg a nukleáris
fűtőanyag szállítását Busherbe, amíg az iráni fél fel nem függeszti az
urándúsítást, amire egyébként az ENSZ BT egyik határozata is kötelezi.
Oroszország azért sem szívesen látná Iránt az atomklubban, mert már tett szert
egy keserű tapasztalatra az atomtechnológiák Kínának való átadásával
kapcsolatosan. Akkor a „szocialista tábor” pozícióinak erősítése végett szánta
rá magát a Szovjetunió erre a lépésre – ma már nemcsak a Nyugat, de a mai
Oroszország is tart Kínától.
2007. 04. 06. (XI/14)
