Kereső toggle

Új illúziók

George Bush és Tony Blair a Baker-jelentésről

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

Tony Blair brit miniszterelnök Washingtonba látogatott, hogy egy
csúcstalálkozó keretében megvitassa Bush elnökkel Irak és a Közel-Kelet jövőjét.
A látogatás egybeesett a kivonulási lehetőségeket mérlegelő Baker-bizottság
javaslatainak a közzétételével. A washingtoni vizit során – amely minden
bizonnyal Blair egyik utolsó tengerentúli útja volt miniszterelnök-ként –
egyesek némi feszültséget véltek felfedezni a két szövetséges között.



Lee Hamilton, George Bush, James Baker

Fotó:k AP

A találkozó után tartott közös sajtótájékoztatón Bush elnök hangsúlyozta,
hogy még egyéb szakértői jelentések eredményeit is megvárja, és csak utána
ismerteti az Irakkal kapcsolatos jövőbeni stratégiát. Bár a Baker-jelentést
„nagyon konstruktívnak” ítélte, és jelezte, hogy nem csupán „porfogónak”
használja majd a polcon, hozzátette: „gondolom, James Baker és Lee Hamilton nem
azt várják, hogy minden javaslatot elfogadjak belőle”. Az amerikai csapatoknak a
frontvonalból való fokozatos kivonására irányuló javaslat azonban, úgy tűnik,
meghallgatásra talált, hiszen Bush elnök is utalást tett arra, hogy a hadsereg
egyre inkább az al-Kaida megsemmisítésére összpontosít majd, amint az irakiak
képesek lesznek kezelni a belső konfliktusokat.

Bár a jelentés az iraki helyzetet „súlyosnak és egyre rosszabbnak” titulálta,
Bush elnök kevésbé pesz-szimista nyelvezetet használva any-nyit mondott: a
bagdadi helyzet „nyugtalanító”. Egy újságíró azon felvetésére, hogy ezek szerint
még mindig nem ismeri el a helyzet komolyságát, csak annyit válaszolt: „Irakban
a helyzet rossz. Most jobb, hogy ezt kimondtam?” Ugyanakkor továbbra is
ragaszkodott azon korábbi kijelentéseihez, melyek szerint Amerika „győzni fog”
Irakban, ami a „civilizált világ érdeke”. Bush elnök a jelentés javaslatával
ellentétben elutasította az Iránnal javasolt közvetlen együttműködés lehetőségét
mindaddig, amíg Teherán bizonyíthatóan fel nem hagy az urándúsítással.

Tony Blair ezzel szemben megpróbálta áthidalni a „neokon idealizmus” és a
Baker-jelentés „realizmusa” közötti szakadékot. „A helyzet elemzését, azt
hiszem, nem vitathatjuk. A jelentés gyakorlatias, világos, és megmutatja, hogyan
lehetne összehozni a tárgyaló feleket. Megadja azt az alapot, amelyről
továbbléphetünk.”

A brit elemzők azonban kíméletlen realizmussal „estek neki” a Blair által
gyakorlatiasnak titulált Baker-jelentésnek, amelyről a konzervatív Spectator
magazin egyik kommentárja gunyorosan jegyezte meg: „A megvetett neokonokat
gyakran vádolják azzal, hogy figyelmen kívül hagyják a realitást. Az
Irak-jelentés ugyanakkor nem több, mint egy »geopolitikai levél a Mikuláshoz«.
Valóban szép lenne, ha Irán – amint azt a jelentés előterjeszti – „leállítaná az
Irakba irányuló fegyvercsempészést, elismerné Irak szuverenitását és területi
egységét, és az iraki síita csoportok feletti befolyását a nemzeti egység
megerősítésére használná fel”. Szíriától is nemes cselekedet lenne, ha
„közreműködne a Rafik Hariri és Pierre Dzsemajel-gyilkosságokkal kapcsolatos
nyomozásokban, felhagyna a Hezbollah támogatásával, és segítene rávenni a
Hamaszt, hogy ismerje el Izrael létezéshez való jogát”. Ezekről azonban a The
Sunday Times egyik elemzője csípősen jegyezte meg: „Olyan, mintha Baker és
Hamilton más bolygón élne.”

Tony Blair ugyanakkor arról is meg van győződve, hogy az iraki békéhez az út
Jeruzsálemen keresztül vezet. Megerősítette, hogy még az év vége előtt a
Közel-Keletre látogat, hogy tárgyalásokat folytasson a megrekedt
izraeli–palesztin békefolyamatról. A Baker-jelentéshez hasonlóan Blair szerint
is ez a kulcs a térségbeli feszültségek rendezéséhez. Blair azonban megjegyezte,
hogy közel-keleti útjának csak akkor van értelme, ha „olyan küldetés részeként
érkezik oda, amely az amerikai szövetséges teljes támogatását élvezi”. Bár Bush
elnök áldását adta az útra, a brit és az amerikai álláspontban nézetkülönbségek
jelentkeztek, mivel Bush csak az eddigi elvek mentén hajlandó tárgyalni, Blair
azt sugallta, szükség lehet alternatív megoldások keresésére is.

Olvasson tovább: