Kereső toggle

Rakétaháború

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

Totális támadást indított az izraeli hadsereg a Hezbollah ellen Libanonban,azt követően, hogy a Hezbollah elrabolta két katonáját a dél-libanoni határ
mellett. Az izraeli akció következtében, amelyben eddig több mint kétszázan
vesztették életüket, megváltozhat az elmúlt években kialakult katonai és
politikai status quo. Az akció sikere esetén ugyanis Libanon végre
megszabadulhat a Hezbollahtól. A szervezet katonai és politikai befolyásának
növekedését nemcsak a libanoni lakosság nem síita része, hanem az arab államok
többsége is egyre nagyobb aggodalommal figyeli. Szaúd-Arábia, Jordánia és
Egyiptom szerint az arab államok nem engedhetik meg, hogy a Szíria és Irán
fedőszerveként működő Hezbollah egy nem kívánt konfliktusba rángassa bele az
arab államokat.



Robbanás Haifa belvárosában

Fotók: AP

Lapzártánkkor az eddigi legsúlyosabb összecsapásokra került sor Izrael és
Libanon között. Míg az izraeli szárazföldi erők benyomultak az északi szomszéd
területére, a Hezbollah rakétaesőt zúdított Izrael északi részére: célba vette
Haifát, Tibériászt, Akrét, Slomit és Karmielt. A térség lakói vagy óvóhelyeken
húzzák meg magukat, vagy elmenekülnek otthonukból. A katonai vezetők szerint
10-14 napig is eltarthat az akció, de egyelőre senki nem tudja pontosan, mi
várható. A következő napokban a diplomáciai erőfeszítések is intenzívebbé
válnak: Condoleezza Rice várhatóan a térségbe utazik majd, hogy tárgyalásokat
folytasson a tűzszünetről. Bush elnök és Tony Blair nem ítélte el Izraelt, sőt a
Fehér Ház szerint a nemzetközi közvélemény Izrael mellett van. Ezúttal Javier
Solana is meg-értően nyilatkozott Izraellel kapcsolatban.

Időközben tízezrek hagyták el otthonukat, és indultak el Szíriába;
elkezdődött a Libanonban tartózkodó külföldi állampolgárok evakuálása is.

Bár látszólag magát a Hezbollahot is meglepte az izraeli megtorlás erőssége,
Izrael célja jól körülhatárolható: megakadályozni, hogy a Hezbollah olyan helyi
hatalomra tegyen szert, amely a korábbiaknál jóval nagyobb fenyegetést jelent az
ország számára. Az izraeli hadsereg 2000-es kivonulása után a Hezbollah súlya
tovább nőtt a térségben: „Túl erősek, túl sok pénzük és túl sok fegyverük van,
és túl szervezettek” – nyilatkozta a Time-nak Ghassan Mokheiber, a libanoni
parlament egyik keresztény képviselője. A Hezbollah valóban olyan jelentős
katonai és politikai erőt jelentett a támadás előtt, amellyel maga a libanoni
kormány sem tudott szembeszegülni. Közel 13 ezer rakétával rendelkezett a
konfliktus előtt, többségükben katyusákkal, de Izrael feltételezte, hogy a
terrorszervezetnek olyan hatótávolságú rakétái is vannak, amelyek már nemcsak a
határ menti, hanem az ország területén belül fekvő városokra is fenyegetést
jelentenek. Ez a feltételezés az akció során beigazolódott: a Hezbollah
megpróbált kilőni egy hosszú hatótávolságú rakétát, szerencsére sikertelenül.

A nagyhatalmakat a G8-ak idei találkozóján érte a libanoni akcióról szóló
hír. Egyes országok azonnali tűzszünetet követeltek, Condoleezza Rice amerikai
külügyminiszter viszont az erőszakos cselekmények beszüntetését, vagyis a
Hezbollah lefegyverzését helyezte előtérbe. Rice szerint Izraelnek joga van
megvédeni magát, nincs meg a katonai ereje arra, hogy végrehajtsa a Biztonsági
Tanács 1559-es határozatát, vagyis a fegyveres milíciák teljes leszerelését
Libanonban. Az amerikai–brit álláspontot a szokásos diplomáciai körmondatok és
óvatos megfogalmazások nélkül ismerhette meg a közvélemény: a G8 csúcson
reggeliző George W. Bush egy bekapcsolva maradt mikrofon előtt mondta Tony
Blairnek, hogy „rá kell bírniuk Szíriát, hogy érje el, a Hezbollah fejezze be a
sz**keverést, és vége a dolognak” .

Az amerikai elnök később formálisabb keretek között is kifejtette, hogy
véleménye szerint Szíria vissza akar szivárogni Libanonba, ahonnan a tavalyi
évben azért volt kénytelen távozni, mert erősen gyanúsítható volt Rafik Hariri
libanoni miniszterelnök meggyilkolásával. Ezt a nézetet maguk a libanoniak is
osztják, akik közül sokan követelik, hogy Szíria és Irán a továbbiakban ne
engedje meg, hogy az országot Izrael elleni akcióik felvonulási területeként
használják a terroristák. „Ők [a Hezbollah] a szír rezsim és Irán regionális
ambícióinak eszközei” – nyilatkozta a Time-nak Walid Dzsumblatt libanoni drúz
vezető.

A francia Liberationnak nyilatkozó Joseph Bahout libanoni politológus szerint
a helyzet jelentősen megváltozott 2000 óta, amikor az izraeli kivonulást
követően a közvélemény még hősökként ünnepelte a Hezbollah tagjait. A
politológus szerint a libanoniak túlnyomó része dühös a Hezbollahra, amiért az
belerángatta az országot egy háborúba. A politológus úgy véli, a Hezbollah
rosszul ítélte meg a helyzetet, amikor az izraeli katonák elrablásával nyílt
konfliktust provokált. „A Hezbollah szerintem elszámította magát: arra
számított, hogy az izraeli erők túlságosan belebonyolódtak a Gázában elrabolt
katona miatti akcióba. Éppen ezért olyan színben akartak feltűnni, mintha ők
lennének az egyedüli arab erő, amely képes katonailag is konfrontálódni akkor,
amikor az egész arab világ szó nélkül hagyja Gáza mindennapos bombázását…
Véleményem szerint a Hezbollah nem számított ilyen válaszlépésre. Azok számára,
akik hallották Hasszán Naszrallah televíziós beszédét, feltűnhetett
kvázi-meglepettsége: fogolycserére számított, és ehelyett egy totális háborúban
találta magát” – mondta Joseph Bahout. A politológus szerint a Hezbollah akciója
mögött elsősorban Iránt lehet sejteni, amely az Izrael és Libanon közötti
konfliktusnak köszönhetően tovább húzhatja az időt, hogy számot adjon
atomprogramjáról.

Az elkövetkező időszak várható eseményeit latolgatva a Time Henry Kissinger
korábbi amerikai külügyminiszter híres mondatát idézte, aki még a vietnami
válság kapcsán fogalmazta meg, hogy „a gerilla akkor győz, ha nem veszít, a
hagyományos hadsereg akkor veszít, ha nem győz”. A lap szerint ennek megfelelően
az izraeli haderőknek a következő napokban meg kell semmisíteni a Hezbollah
fegyverarzenálját, és megsemmisítő csapást kell mérni az infrastruktúrára. A lap
szerint a Hezbollah is tudatában van annak, hogy az izraeli akciót követően
megváltozhat a kialakult status quo, ezért is váltak rakétatámadásaik minden
eddiginél intenzívebbé.

További kapcsolódó cikkeink:

Sziréna, óvóhely, becsapódás
- Exkluzív beszámoló egy Hezbollah-rakétatámadásról (Tihanyi Péter)

Kétmillió célpont
- Interjú Yahel Vilan izraeli nagykövet-helyettessel (Morvay Péter)

A Hezbollah veszélyes játékai
(Mérő Miklós)

Csapás a gazdaságra
- Lőttek az idegenforgalomnak (Papp Levente)

Olvasson tovább: