Kereső toggle

Véget ér az elnyomás

Irán új forradalmat hirdet

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

Túszejtő, titkos halálkommandó parancsnoka, sőt a New York Sun cím? lapnak nyilatkozó egyik iráni emigráns szerint Mahmud Ahmadinezsád alapította a Forradalmi Gárda úgynevezett Jeruzsálem Brigádját is, amely többek között az al-Kaidával is szorosan együttműködött. Az új iráni elnök környezete szerint ezek a vádak az amerikai-cionista médiakampány rágalmai csupán. Bár a brit és a német külügyminiszter is jelezte: nem fogadják el a vádakat, kérdéses, hogy ilyen indítással lehet-e tárgyalópartner a nyugati világ számára az új iráni államfő.



Teheráni járda amerikai zászlóval. Folytatódik az ökölrázás Fotó: Reuters

Az új iráni elnök és múltja nyitott könyv a világ számára, szándékait sem titkolja, és a módszerei is eléggé ismertek. Mahmud Ahmadinezsád megválasztását követő alig 72 órában több, 1979-ben Teheránban működő egykori amerikai diplomata jelezte a washingtoni kormányzatnak, hogy az új iraki elnök személyes ismerőse. Ezek az emberek vallatójukként ismerték meg az alatt a 444 nap alatt, amíg ötvenketted magukkal fogva tartották őket a teheráni nagykövetséget elfoglaló forradalmi gárdisták, az iszlám forradalom atyjának, Khomeini ajatollahnak a harcosai. A megbuktatott Reza Pahlavi sah nyugatias, felvilágosult, modern országvezetése után az iszlám forradalom idején ismét kötelezővé tették a nők csadorviselését, bezárták a modern szórakozóhelyeket, mozikat, színházakat, táncos klubokat, újra bevezették a lopás kézlevágással történő büntetését, a férjek megcsalásáért az
asszonyok megkövezését vagy például a nyilvános helyeken a nők és a férfiak szétválasztását.

Az ifjú "forradalmárok" vakon követték az addig évtizedeken át emigrációban élő, de Perzsiába visszatérő ajatollah parancsolatait. Eltökélt céljuk volt, hogy ezeket az eszméket "exportálják" az arab világ más országaiba is, és lassan, de biztosan kiterjesszék annak az élet minden területére korlátozás nélkül érvényes hatalmát. Az ifjú
Ahmadinezsád a forradalmi gárda jeles tisztjeként még kormányzói posztra is lépett.

Az amerikai diplomaták váltig állítják, hogy a túszejtő akció egyik vezetője volt, s hogy megborotválva, szőkére festett hajjal is azonnal felismernék egykori vallatójukat. Az elnök egykori harcostársa, a túszdrámát végrehajtó diákcsoport hat vezetőjének egyike viszont azt mondta, hogy az elnök nem volt sem a követségfoglalók, sem az őrök között, egy másik pedig úgy nyilatkozott, hogy
Ahmadinezsád ellene volt az amerikai diplomáciai misszió elleni akciónak, és a végsőkig érvelt amellett, hogy a szovjet nagykövetséget foglalják el. Csak Khomeini ajatollah utasítására tett le e szándékáról, és fogadta el, hogy az akció az amerikaiak ellen irányuljon. Washington azóta is orrol Iránra, diplomáciai kapcsolatait pedig – amelyeket a túszdráma után szakított meg Teheránnal – a mai napig nem állította helyre. Iránt a "gonosz tengelyéhez" sorolja, nemcsak a terrorizmust támogató, hanem kifejezetten terrorista országnak tekinti. S mint ilyen, megengedhetetlennek tartja, hogy atomfegyver birtokába jusson vagy annak gyártásához képességekre tegyen szert. Az új
elnökkel szemben a másik vád az, hogy – amint arról a Hetek bécsi tudósítója már korábban hírt adott
(Egy bécsi politikai gyilkosság háttere. Hetek, 2005. május 27.) – megszervezte és a helyszínről felügyelte egy emigráns kurd politikus kivégzését.

Ahmadinezsád megválasztása napján bejelentette, hogy nem mond le Irán atomprogramjáról, ami természetesen kizárólag békés célokat szolgál majd. Csakhogy az urán dúsításához és a plutónium újrafeldolgozásához meglévő képessége egyben az atombomba gyártásának képessége is lesz. Ha mindehhez hozzávesszük, hogy az új iráni elnök – ugyancsak az első sajtótájékoztatóján – kijelentette, hogy "Iránnak nincs igazán szüksége arra, hogy helyreállítsa kapcsolatait az Egyesült Államokkal, az ország anélkül is lendületesen fejlődik", valamint hogy "a mártírok véréből új iszlám forradalom született, s az 1384-es év (az iráni naptár idei éve) iszlám forradalma – ha Allah is úgy akarja – elvágja majd az igazságtalanság gyökereit a világban", az Egyesült Államokra utalva pedig kiemelte, hogy "véget ért az elnyomás, a hegemonisztikus rendszerek, a zsarnokság és az igazságtalanság korszaka, s az iszlám forradalom hulláma hamarosan kiterjed az egész világra", nem sok kétség maradhat afelől, hogy politikája agresszív és Amerika-ellenes lesz. Korábban azt is hangoztatta, hogy "tűztengerré változtatjuk a zsidó államot, majd letöröljük a térképről", és tudva azt, hogy Teherán a mai napig is fegyverrel támogatja a dél-libanoni Izrael ellenes síita mozgalmat, a Hezbollahot és a palesztin radikális szervezeteket, a Hamaszt és az Iszlám Dzsihádot, ugyancsak egyértelművé válik az a tény, hogy Irán változatlanul a közel-keleti békefolyamat gátja lesz.

S miként a választási kampányában az új elnök szociális demagógiájával maga mellé tudta állítani a szegényparaszti és nyomorgó munkásrétegeket, s az utóbbi nyolc év reformereiben egykor hívő, de később csalódott középrétegek egy hányadát, nem kétséges, hogy az iszlám fundamentalizmus által fanatizált tömegek is mögé állnak, ha egy hódító politikát hirdet meg. Ehhez külső barátai is vannak: az említett Hezbollah, illetve a palesztin radikális, vagy ha tetszik, terrorszervezetek. De barátainak tudhatja az amerikaiak iraki háborújának minden arab ellenzőjét, az afganisztáni eredet? al-Kaidát, a szudáni ultraszélsőséges muszlim vezetést, a nyugat felé is, kelet felé is kacsintgató Líbiát, az ugyancsak ingadozó Szíriát, és a világ minden táján fellelhető iszlám fundamentalistákat. De Vlagyimir Putyin is baráti jobbot nyújtott Ahmadinezsádnak, akinek igencsak komoly érdekei fűződnek ahhoz, hogy tovább fejlessze az Oroszország és Irán közti gazdasági kapcsolatokat, és a két ország közötti, már a 2 milliárd dollárt is meghaladó éves kereskedelmet. A busheri atomerőm? is orosz szakemberek közreműködésével és orosz technológia alapján készült. Irán, mint a világ második legnagyobb olajexportáló országa, igen rokonszenves Moszkvának.

Hogy a nyersolaj hordónkénti ára már meghaladta a 60 dollárt is, ahhoz nem kis köze van az iráni elnökválasztásnak. Az sem kizárt, hogy ekkora mennyiség? olaj birtokában képes lesz egy új olajválságot, és egyben világgazdasági válságot is kiváltani az amúgy szerény, Teherán szegénynegyedében lakó, egyszer? öltözet? és ábrázatú Ahmadinezsád.

A mérsékeltebb iráni politikusok és vallási vezetők már most – ki tudja meddig tehetik? – figyelmeztetnek az iráni diktatúra veszélyére. A választási kampány idején az volt a jelszavuk, hogy: "Ne szavazzatok a cenzúrára és a despotizmusra!" – utalva arra, hogy Ahmadinezsád teheráni polgármesterként több ízben betiltatott újságokat, börtönbe záratott újságírókat, lecserélte a reformista gondolkodású kerületi polgármestereket, bezáratott szórakozóhelyeket, vallási központokká tette a világi iskolákat, és kiűzte a közéletből a női nem képviselőit. 

Hívei és szürke eminenciásai, a vallási méltóságok azonban diadalt ülnek. Ali Hamenei ajatollah, Khomeini utóda, a mai Irán legfőbb méltósága így nyilatkozott az elnökválasztás eredményéről: "Irán mélységesen megalázta az Egyesült Államokat. A demokrácia átláthatóságával kézzelfogható bizonyítékot szolgáltatott az [Iráni] Iszlám Köztársaság érdekei melletti elkötelezettségetekre, [mármint a nép elkötelezettségére], megmutattátok minden erőtöket az arrogáns hatalom [Egyesült Államok] terjeszkedési politikájával szemben." Kell ennél több a többségében nyomorgó és nyomoráért bűnbakot kereső népnek?

Olvasson tovább: