Kereső toggle

Irán nem adja fel az atomprogramot

Elúszhat az utolsó esély

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

Radikalizálódás tapasztalható Irán kül- és belpolitikájában egyaránt. Miközben ugyanis megrekedni látszanak Irán és az Európai Unió között a közel-keleti ország atomprogramjával kapcsolatos tárgyalások, a konzervatív erők újra igyekeznek kiszorítani a reformpártiakat az ország belpolitikai életéből. 

Irán mindenképpen folytatni akarja a programot, mert a teheráni érvelés szerint szüksége van az atomenergiára, viszont – legalábbis bevallottan – nem törekszik atomfegyver birtoklására. Jogunk van egy békés atomprogramra – harsogta a több tízezres tüntető tömeg szerdán is a teheráni külképviseletek előtt. 

A héten újra találkozott az Európai Unió képviseletében tárgyaló angol, francia és német külügyminiszter, valamint Javier Solana európai uniós külügyi főbiztos az iráni tárgyalófelekkel, hogy a közel-keleti ország atomprogramjáról szóló tárgyalássorozatot megpróbálják megmenteni a kudarcba fulladástól. A tárgyalások annál is nehezebbnek ígérkeztek, mivel az iráni fél az elmúlt héten bejelentette: korábbi ígéretével ellentétben megkezdi urániumdúsító programját.

Hamid Reza Aszefi, az iráni külügyminisztérium szóvivője kijelentette: az európai tárgyalófélnek ez az utolsó esélye, hogy számára elfogadható javaslatot tegyen le az asztalra, különben végleg megrekednek a tárgyalások. Ali Aga Mohammadi, az iráni biztonsági tanács szóvivője korábban azzal fenyegetett, hogy ha a javaslat előkészítésére irányuló
brüsszeli találkozó kedden nem vezet eredményre, az iráni tárgyalófelek Genfbe sem utaznak el.

Jack Straw brit külügyminiszter bár bízik a találkozó sikerében, mégis arra számít, hogy nagyon "kemények" lesznek a tárgyalások. Ugyanis az Európai Unió is ragaszkodik a korábbi megállapodások betartásához, és amennyiben a szerdai tárgyalások eredménytelenek maradnak, az Európai Unió az ENSZ Biztonsági Tanácsa elé terjesztheti az ügyet – amit Washington már régóta sürget, annak ellenére, hogy korábban támogatását fejezte ki a diplomáciai megoldás érdekében tett európai erőfeszítések iránt.

A tárgyalások már a hetedik fordulóját képezik annak a tárgyalássorozatnak, amelyet tavaly novemberben kezdeményezett a három európai ország Iránnal annak érdekében, hogy diplomáciai úton próbálják meg rávenni atomprogramja megszüntetésére. Ezért cserébe Nagy-Britannia, Franciaország és Németország politikai és gazdasági
segítséget, valamint műszaki támogatást ígért Iránnak, továbbá azt, hogy támogatja az ország felvételét a jelentősebb nemzetközi szervezetekbe.

A londoni székhelyű, neves nemzetközi stratégiatudományi intézet igazgatója, Gary Samore szerint a tárgyalások eleve kudarcra voltak ítélve, mert Irán túlságosan ragaszkodik az immár húsz éve – mindeddig titokban – folytatott atomprogramjához. 

A szakértő nem vitatta, hogy Iránnak nem polgári, hanem katonai célok miatt van szüksége az atomenergiára, azonban nemcsak védelmi szempontból, hanem azért is, hogy ezzel nyilvánvalóvá tegye az ország dominanciáját a közel-keleti térségben. Samore ugyanakkor azt is elképzelhetőnek tartja, hogy Irán fenntartja a diplomáciai tárgyalások látszatát annak érdekében, hogy ezzel elkerülje az ENSZ Biztonsági Tanácsát, míg a háttérben csendben, de fokozatosan megszerzi a számára szükséges nyersanyagokat és eszközöket. Amennyiben azonban Irán ténylegesen atomfegyverhez jut, az tovább gerjesztheti a fegyverkezési folyamatot a térségben, más országokat is arra ösztönözve, hogy hajtsák végre a maguk atomprogramját, míg a kisebb, magukat emiatt veszélyben érző országok pedig az Egyesült Államokhoz fordulhatnak védelemért. Ezzel azonban végleg felborulhat a közel-keleti egyensúly.

Az iráni álláspont keményedését azonban a jövő hónapban esedékes elnökválasztások is indokolhatják. Annál is inkább, mivel vasárnap az iráni választásokat felügyelő radikális Őrök Tanácsa szinte valamennyi reformpárti elnökjelöltet kizárta a választásokból, így az 1014 jelöltből mindössze hatan indulhatnak elnökjelöltként (lásd keretes írásunkat). A reformpártiak ezt követően azzal fenyegetőztek, hogy bojkottálni fogják a választásokat, amennyiben a testület nem vonja vissza határozatát. (Hasonló folyamatok zajlottak le a tavaly februári parlamenti választásokat megelőzően, amikor a keményvonalas testület mintegy kétezer
reformpárti képviselőjelöltet tiltott el a választásokon való indulástól.) A testület döntése azonban véglegesnek tűnik, hiszen Khatami jelenlegi reformpárti elnök távozásával újra
lehetőség nyílik az iszlám konzervatívok számára, hogy állásaikat a közel-keleti országban megerősítsék.

Egy bécsi politikai gyilkosság háttere

1989-ben iráni ügynökök egy bécsi lakásban agyonlőtték az iráni kurdok vezérét, dr. Ghassemlout, és helyettesét, A. Ghaderit, valamint egy iraki kurdot, F. Rassult. Az osztrák kormány az időközben kézre kerített tetteseket kiengedte Ausztriából. Peter Pilz zöldpárti képviselő annak idején könyvet írt a botrányról, most pedig új információkkal állt a nyilvánosság elé az ügyben.

Pilz nemzetközi sajtókonferencián számolt be arról, hogy idén május 20-án Abu al-Hasszan Bani Sadr volt iráni elnök – aki az iszlám forradalom
bukása után a nyolcvanas évek elején elsőként töltötte be az államfői tisztséget – versailles-i házában találkozott egy D.-nek nevezett, menekült iráni újságíróval. D.-nek 2001 végén a Forradalmi Gárda egyik tábornoka, Nasszer Taghipoor elmondta, hogy félti életét, és arra kérte, hogy ha baja történne, publikálja a bécsi gyilkosság történetét, amelynek elkövetésére 1988-ban Hashemi Rafszandzsáni adott neki parancsot. Rövid idővel ezután Taghipoor "belefulladt" egy folyóba.

Az iráni terv kifinomult volt. Az irániak tárgyalásokat folytattak a menekült kurd vezetőkkel, aminek eredményeképpen 1989. július 13-án újra találkoztak a felek az egyezmény aláírására. A találkozó során azonban az egyik iráni ügynök kiment a lakásból, elmondta a gyilkosoknak, hogy ki hol ül, majd kinyitotta az ajtót, mire a gyilkosok berohantak, és a három kurdot meggyilkolták. A gyilkosságot követően az osztrák kormány – gazdasági előnyök ígéretében – a tetteseket futni hagyta (ellentétben a németekkel, akik a berlini Mykonos vendéglőben meggyilkolt kurd politikusok gyilkosait bíróság elé állították).

Peter Pilz tanúja hajlandó Bécsbe jönni, és tanúskodni a gyilkosság részleteiről. A zöldpárti képviselő elmondta: D. olyan részleteket is ismer, amelyekről csak a tettesek tudhattak, például, hogy a fegyvereket az iráni nagykövetség csempészte be Ausztriába. 

Peter Pilz a sajtókonferencián beszélt a versenyben maradt hat iráni elnökjelöltről is: Hashemi Rafszandzsáni parancsai alapján hajtotta végre a Forradalmi Gárda a gyilkosságokat Európában és az arab országokban. Mohsen Rezai a Forradalmi Gárda parancsnokaként továbbította a gyilkosságra vonatkozó parancsokat, és ő ellenőrizte a sikeres végrehajtást. Mohsen Rezai egyike a Hezbollah alapítóinak, ő gondoskodott a kiképzésekről és azok finanszírozásáról. Unokatestvére, Hosszein Rezai a Hezbollah vezetője volt Libanonban. Mahmud Ahmadi Nedzsad, Teherán polgármestere D. szerint Bécsben volt 1998. július 13-án mint "tartalék gyilkos". Neki akkor kellett volna színre lépnie, ha a másik két gyilkosnak nem sikerül végrehajtania megbízatását. Ausztriába iráni diplomataként utazott be. Mohammad Bagher Kalibaf a Forradalmi Gárda légierejének főparancsnoka volt, majd az 1999-es diáktüntetések után az iráni rendőrség főparancsnoka lett. Elsősorban újságírók és internet-technikusok üldözésére "specializálódott", emellett számos ember megkínzásával is vádolják. Ali Larijani a klerikális jobboldal első emberének számít, politikai szempontból a Forradalmi Gárda vezető tisztjeinek támogatását élvezi. Mahdi Karrubi az iráni parlament volt elnöke – nincsenek adatok arra vonatkozóan, hogy korábban bűntetteket követett volna el.

A Hetek kérdésére válaszolva Peter Pilz elmondta, hogy tárgyal Liese Prokopp osztrák belügyminiszternővel D. biztonságának garanciáiról, hogy Ausztriába utazhasson és tanúskodhasson. Szerinte aki egy gyilkos rendszer képviselőivel tárgyal és hisz ezek ígéretében, az csalódni fog. Ausztria korábban sem tudott az ügyből gazdasági hasznot húzni, sőt a tekintélye szenvedett csorbát.

Karl Pfeifer, Bécs

Olvasson tovább: