Kereső toggle

A franciák guillotine alá küldhetik az európai alkotmányt

Vészforgatókönyv nincs

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

Bizonytalannak tűnik az Európai Unió alkotmányának sorsa. Az alapszerződés elfogadásáról vagy elutasításáról a franciák május 29-én szavazhatnak, míg a szintén uniós alapító tagnak számító Hollandia polgárai néhány nappal később dönthetnek majd ez ügyben. Már ha egyáltalán szükség lesz rá: a jelenlegi közvélemény-kutatások eredményei szerint ugyanis a franciák többsége inkább a nem szavazat felé hajlik, de ha az EU-nak akár csak egy tagországa is elutasítja az alkotmányt, az nem léphet életbe akkor sem, ha a többi ország elfogadja azt. Erre az esetre azonban még nem dolgoztak ki
hivatalos forgatókönyvet, így egyelőre bizonytalan, hogy hogyan alakul az európai integráció sorsa a jövőben.



Népszavazási plakátok Párizsban. "Nem a Giscard-féle alkotmányra" Fotó: Reuters

Az elmúlt hetekben Jacques Chirac francia elnök kétségbeesett próbálkozást tett arra, hogy az európai alkotmányt népszerűsítse a fiatalok körében. Bár a 18–30 év közötti hallgatóság részvételével megrendezett televíziós műsort több mint hétmillióan nézték végig,
a közvélemény, sőt még a Chirac-párti média is egyaránt gyengének ítélte az elnök "teljesítményét", mivel szerintük a kétórás műsor felért egy elszalasztott lehetőséggel. A kevés ismerettel, ám jövőjükkel kapcsolatban annál nagyobb aggodalommal érkező ifjú közönség számára ugyanis az elnök érvei nem hangzottak eléggé meggyőzően. A sajtó szerint időnként zavaros és populista érveket felsorakoztató Chirac arról próbálta meggyőzni a szkeptikusokat, hogy "egy erős Európa nélkül Franciaország sebezhetővé válna a világban tapasztalható ultraliberális angolszász atlantista irányzatok, valamint a felemelkedőben lévő Kína, India és Dél-Amerika előtt", és mindemellett az ország az unió "fekete bárányává" válhat.

Az elnököt szemmel láthatóan megdöbbentette a fiataloknak a jövővel kapcsolatos pesszimizmusa, ám megnyugtató válasszal maga sem tudott előállni: "Nem értem az Önök aggodalmait. Ne féljenek!" Az elnök szerint ugyanis az alkotmányos szerződést – többek között – azért is támogatni kell, mert az egy "sokkal összetartóbb és jobban szervezett Európát" eredményezne, és ezáltal elősegítené, hogy a jövő kihívásaira megtalálják a megfelelő válaszokat. Az ellenzék szerint Chiracnak a fiatalok pesszimizmusán való csodálkozása azt jelzi, hogy az elnök nincs tisztában azzal, milyen irányban változott a közhangulat elnökségének 10 éve alatt. Az integráció mélyülésével kapcsolatos grandiózus eszmék helyett ugyanis a francia ifjúságot a gyakorlati kérdések – vagyis például az ösztöndíjak, az álláslehetőségek vagy a közszolgáltatások – jövőbeni alakulása sokkal jobban foglalkoztatja. Néhányan a hallgatóság közül egyenesen azt állították: nem látják át, hogy a nyakatekert megfogalmazású dokumentum milyen változásokat hozna az életükbe,
és sokan csalódottságuknak adtak hangot a műsor után.

A nem-pártiak számára az alkotmány ügye elválaszthatatlan attól a Franciaországtól és tágabb értelemben Európától, amelyben ma élnek. A kérdés számukra nem annyira arról szól, hogy akarják-e Európát vagy sem – ez mára szinte vitathatatlan tény. A kérdés sokkal inkább annak működésére vonatkozik: "elégedettek vagyunk-e azzal, ahogy Európa működik és képviseli az érdekeinket?" A franciák jelentős része azonban úgy véli, a mostani népszavazás ad lehetőséget számukra arra, hogy kifejezzék, számukra túl nagyra nőtt a politikusok által tett "euroígéretek" és azok megvalósítása közötti szakadék.

Az elnöknek az erősen alkotmányellenes francia gazdákhoz intézett szavai sem találtak nagyobb visszhangra: "Ha Franciaország nemmel szavaz, a többi országnak egyetlen célja lesz majd: a legfőképpen a franciák számára előnyös közös agrárpolitika visszaszorítása." Az államfő azzal érvelt, hogy a gazdák elveszíthetik majd a Brüsszeltől kapott busás összeg? támogatásokat, ha elutasítják az alapszerződést. A legtöbb kommentár azonban azzal utasította el Chirac érveit, hogy azok nem voltak hihetőek, már csak azért sem, mert az államfő politikai karrierje nagy részét az euroszkeptikusok oldalán töltötte. Laurent Fabius korábbi francia miniszterelnök – és az alkotmány ádáz kritikusa – szerint pedig "Chirac úr beszéde pontosan olyan volt, mint maga az alkotmány: hoszszú és nem elég meggyőző". Mindemellett az elnök riválisai és támogatói érdekes módon már elkezdték magukat úgy pozícionálni, hogy egy esetleges nem szavazat esetén jó esélyekkel szállhassanak ringbe bizonyos tisztségekért. A kormányzó párt elnöke, Nicolas Sarkozy – aki sokak szerint Chirac riválisa lehet a 2007-es elnökválasztáson – egyre inkább független hangnemet üt meg, Dominique de Villepin belügyminiszter pedig úgy tűnik, a sikertelen referendum után Raffarin miniszterelnököt szeretné felváltani posztján.

Annak ellenére, hogy Franciaország az unió alapító tagjai közé tartozik, és hogy az alkotmány megszövegezésének hosszadalmas folyamata felett egy volt francia elnök, Valéry Giscard d\'Estaign bábáskodott, a közvélemény-kutatások nem kecsegtetik túl sok reménnyel az alkotmánypártiakat: egyes felmérések szerint a szavazók 53 százaléka voksolna nemmel, de azok közül is, akik biztosan elmennek szavazni, sokan még nem tudják, hogyan döntsenek. A kilátások nem sokkal jobbak az unió egyik legmarkánsabb támogatójának számító Hollandiában sem. Itt a radikális iszlámmal kapcsolatos nyugtalanság a politikai hangulatot kiszámíthatatlanná tette, és az uniót itt is egyre többen egy távoli, akadályozó erőnek látják. Már a holland külügyminiszter is azzal vádolta Brüsszelt, hogy olyan ügyekbe avatkozik bele, amelyekbe nem kellene. A hollandokat frusztrálja az a tény is, hogy az EU legnagyobb nettó befizetői közé tartoznak, és az euroszkeptikusok malmára hajtja a vizet az is, hogy
– a franciákhoz hasonlóan – a hollandok is ellenzik Törökország EU-csatlakozását.

Bár a felmérések eredményei még egyelőre nem egyértelműek, az már szinte biztosan állítható, hogy a holland szavazókat többségében az apátia jellemzi: az egyik közvélemény-kutatás szerint ugyanis kétharmaduk nyilatkozta azt, hogy nem megy majd el szavazni. Egyes előrejelzések szerint alig 35 százalékos részvételi arány várható. Nagy-Britanniában a Munkáspárt képviselői megerősítették azt a hírt, mely szerint törölnék a napirendről az alkotmánnyal kapcsolatos népszavazást, ha a franciák nemmel voksolnak, ezzel szemben viszont a toryk azt hangoztatják, hogy hatalomra jutásuk esetén legkésőbb hat hónappal a választások után népszavazást kezdeményeznek majd az alapszerződéssel kapcsolatban. Mindeközben pedig Magyarország, Olaszország, Litvánia és Szlovénia után Görögország parlamentje is ratifikálta az európai alkotmányt, Spanyolországban pedig korábban népszavazással hagyták azt jóvá.

A szakértők részéről folyik a találgatás, hogy vajon hogyan alakul majd az európai integráció sorsa, ha a tagországok közül bármelyik visszautasítja azt. Jacques Delors, az Európai Bizottság egykori elnöke szerint "a nem szavazat valóságos politikai földrengést okozna Franciaországban", és természetesen az integrációra is csapást mérne. Wlodzimierz Cimoszewicz, a lengyel parlament elnöke szerint pedig "az alkotmány elutasítása azt jelezné a világ és saját magunk számára, hogy nem vagyunk képesek az unió modernizálására, illetve az együttműködésre". A francia helyzettel kapcsolatban pedig csípősen megjegyezte: "Úgy látszik, Franciaországban sokan jobban érezték magukat a régi Európában, mint az újban." Más elemzők szerint az esetleges fiaskó nem jelentené az EU "halálát", csupán annyit, hogy minden megy majd tovább az eddigiek szerint, és az alkotmány esetleges átdolgozása sem jelenthet majd túl nagy problémát – igaz, már a mostaninak az összeállítását is mintegy kétéves huzavona előzte meg. Az újonnan csatlakozott Lengyelország jobbközép ellenzékének vezetője, Jan Rokita – aki az idei választásokat szeretné megnyerni – pedig a következőkkel érvelt az alkotmány ellen: "Európa zökkenőmentesen tudja mélyíteni az integrációt az alkotmány nélkül is, és ugyanolyan könnyen süllyedhet válságba az alkotmányával együtt, mint anélkül."

Brüsszel azonban egyre komolyabban készül az alkotmány nélküli jövőre. Bár hivatalos "B terv" nem létezik – ez túl nagy bátorítást jelentene az euroszkeptikusok számára a még szavazás előtt álló országokban –, a nem hivatalos változatot már elkezdte kidolgozni. Az élet fintora, hogy ennek első, titkos változatát Párizs és Berlin kezdte szövögetni egy esetleges brit nem esetére. 

A francia nem egyre nagyobb valószínűsége miatt azonban az elmúlt két hétben Brüsszel elkezdett kidolgozni egy több szakaszt tartalmazó technikai forgatókönyvet. Ennek értelmében az első szakaszban a francia szavazás eredményétől függetlenül folytatják az alkotmányról szóló parlamenti, illetve népszavazásokat a még hátralevő országokban. Ez alatt az időszak alatt továbbra is a Nizzai szerződés marad érvényben. Második lépésként az Európai Tanács elkészíti a 25 ország által végrehajtott szavazás eredményének politikai mérlegét. Az igenek és nemek arányának függvényében a harmadik szakaszban az alkotmányt "feldarabolják", amely így részenként fog életbe lépni, az így mégiscsak többsebességűvé váló Európában. Szerényebb számú nem esetében egy felpuhított alkotmány lép életbe, amely például csak az intézményekre vonatkozóan rendelkezik. Nagyobb arányú elutasítás az alkotmány "politikai halálát" jelenti, azonban egyes részeit kormányközi és intézményközi megállapodásokkal át lehet menteni. Így az is előfordulhat, hogy az Európai Unió alkotmányának utolsó, végül elfogadott változata mindössze egyoldalas lesz.

Olvasson tovább: