Kereső toggle

Amerika folytatja a terrorizmus elleni harcát

Irak után Irán?

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

"Második megbízatásom ideje alatt is eltökélt szándékom a terrorizmus elleni harc szakadatlan folytatása, és a szabadság világméretű térnyerésének az előmozdítása. Az Egyesült Államok folytatja a terroristák ellen külföldön viselt háborúját, hogy ne saját területén kelljen szembenéznie velük. Washington ennek során igénybe veszi a szükséges eszközöket annak megakadályozására, hogy tömegpusztító fegyverek terroristák vagy zsarnokok kezére kerülhessenek…" – mondta George W. Bush amerikai elnök hétvégi rádióbeszédében.

A régi-új amerikai elnök beszédét követően világszerte elindultak az elemzéseknek nevezett spekulációk arról, hogy vajon mit is mondott valójában Bush. Mely országokban akar újabb háborút viselni, hová akarja akár erőszakkal is exportálni a szabadságot, milyen eszközöket vet vagy vethet majd be céljai eléréséhez, és végül törekvései milyen feszültséget kelthetnek Washington és a szövetségesei közé tartozó – ám nem a demokrácia maradéktalan érvényesüléséről ismert – Egyiptom, Szaúd-Arábia és Pakisztán viszonyában? 

Egyre több elemző véli úgy, hogy Bush terrorellenes háborújának Afganisztán és Irak után a következő állomása Irán lesz. Mert ezt a célpontot találta a Közel-Keletet bármi áron demokratizálni akaró Bushnak az őt irányító washingtoni neokonzervatív kör. Ezt Seymour Hersh, a Pentagon hierarchiájában jól értesült barátokkal rendelkező oknyomozó riporter – mellékesen az Abu-Ghraib börtönbeli fogolykínzások leleplezője – szellőztette meg abban a The New Yorkerben megjelent cikkében, amelyben cáfolhatatlan tényként közölte, hogy az amerikai hadsereg titkosszolgálatának ügynökei már Iránban terepszemlézik a nukleáris létesítményeket, mintegy előkészítendő a katonai csapást. A cikkre reagálva a Pentagon félretájékoztatottnak titulálta Hershet, de nem cáfolta tételesen a riporter állításait a felfokozott iráni ügynöki tevékenységről. 

Bush Irán ellen készülő támadási tervére utal az is, hogy az NBC-nek nyilatkozó elnök nem zárta ki a katonai akció lehetőségét. "Remélem, diplomáciai úton is megoldható a probléma, de nem zárnék ki más lehetőséget sem" – nyilatkozta. Újdonsült külügyminiszter-jelöltje, az Irak elleni háborút nemzetbiztonsági tanácsadóként előkészítő Condoleezza Rice sem beszélt a meghallgatása során finomabban. Az Egyesült Államok első afroamerikai és női külügyminiszter-jelöltje ugyan beszélt a diplomácia fontosságáról, de kitartott a "demokráciaexport" amúgy még Clinton elnöksége alatt kidolgozott koncepciója mellett is. "Arra kell használnunk a diplomáciánkat, hogy olyan új egyensúlyt teremtsünk a világban, amely kedvez a szabadságnak" – mondta, de hozzátette: "Amíg a Közel-Keleten zsarnokok uralkodnak, addig az fenyegetést jelent az Egyesült Államok polgáraira."

A Bush legbelsőbb köréhez tartozó neokonzervatívok – akik az iraki háborút megelőző, hamisnak bizonyult fenyegetőzések terjesztésében játszott szerepük ellenére is megerősödtek – egyébként már régóta célpontjuknak tekintik Iránt. Nem is alaptalanul: a vallási fanatikusok irányítása alatt álló ország jogos aggodalom, főként, hogy az elmúlt egy évben egészen nyilvánvaló lépéseket tett saját atomfegyvere legyártása érdekében. 

Csakhogy Bush, illetve az Egyesült Államok Iránnal szemben szinte teljességgel egyedül áll. Már az iraki invázióval sem egyetértő Európai Unió, azon belül is Franciaország és Németország szokatlanul határozottan ellenez egy Irán elleni inváziót, és az utóbbi napokban melléjük sorakozott Amerika leghűségesebb szövetségese, Nagy-Britannia is. Tony Blair kerek-perec kijelentette: "Iránba nem megyünk!" Ha mégis, akkor csak ellenőrizni a Teherán szerint "kizárólag békés célokra épülő atomerőműveket". Pedig az említett három európai ország pontosan tudja, hogy Irán a köztük és az ajatollahok által irányított ország között novemberben megszületett, úgynevezett Ellenőrzési Egyezmény ellenére sem hagyott fel egy percre sem az urándúsítással, melynek fő célja végső soron az atomfegyvergyártásban is használható tisztaságú hasadóanyag előállítása. Ez a lépés még a visszafogott uniós diplomaták szerint is sérti a megállapodás szellemét. (Franciaország és Németország mégis "hisz" Teheránnak, valószínűleg azért, mert mindkét ország igen szövevényes és kiterjedt üzleti kapcsolatokat ápol az olajban igencsak gazdag Iránnal.)

A neokonzervatívoknak ennél jóval kevesebb indok is elég volt Irak megtámadásának a követeléséhez, s így nem csoda, hogy Washingtonban már az Irán elleni katonai akcióról pletykálnak. Csak a kormányzat mérsékeltebb tagjai mondják, hogy ez - tekintettel az amerikai hadsereg pillanatnyi, és még minden
bizonnyal igen hosszú ideig tartó iraki leterheltségére és Irán katonai erejére - nem is létező opció. Több, reálisan és objektíven gondolkodó nyugállományú katonatiszt és hírszerző szerint pedig Iránt katonailag lehetetlen térdre kényszeríteni, s ha a szankciók és fenyegetések politikája kudarcot vall, az Egyesült Államok kénytelen lesz elfogadni Irán atomhatalmi státusát. Becsléseik szerint ehhez nem kell több öt évnél. 

Izraeli szakértők szerint azonban az első iráni atombomba megszületése már 2007-re várható. Így, ha Amerika mégsem lép, az Irán elsőszámú ellenségének számító és rakétáinak hatósugarán belül fekvő Izrael biztosan nem nézi tétlenül egy ellene készülő tömegpusztító fegyver fejlesztésének menetét. Az izraeli titkosszolgálat, a Moszad úgy véli, hogy az egyik legfontosabb áttörés – az urándúsítás képességének megszerzése – már ez év végére bekövetkezik. "Ez az a pont, ahonnan már nincs megállás" (az atombombához vezető úton) – jelentette ki e hét hétfőjén Meir Dagan, a Moszad főnöke a jeruzsálemi parlament külügyi- és védelmi bizottságában. "Az irániak most arra törekszenek, hogy megállapodást köthessenek Európával, és engedélyt kapjanak az urándúsításra – még ha felügyelet alatt is. Amint meg van ennek a technológiája, Irán előtt már szabad az út" – mondta Dagan, s hozzátette, hogy ettől számítva mintegy két év múlva Irán elkészítheti első nukleáris fegyvereit. 

Izrael már többször értésre adta, hogy katonai akcióval is megakadályozza Iránt az atomfegyver megszerzésében. Úgy, mint Irak esetében tette 1981-ben, amikor is izraeli harci repülőgépek porig bombázták azt az atomkutató központot, ahol Szaddám Huszein rendszere a fejlesztésekkel foglalkozott. Ezt támasztotta alá Dick Cheney amerikai alelnök, amikor a napokban kifejtette, hogy semmi kétsége nincs afelől, hogy Izrael habozás nélkül lép, ha meggyőződik arról, hogy Irán elért bizonyos szintet az atomkutatásban. "Irán államilag kihirdetett politikai célja ugyanis Izrael megsemmisítése" – mondta Cheney.

Ám Teherán, úgy tűnik, nem fél. Sem Amerikától, sem Izraeltől. Kormányszóvivője hétfőn kijelentette, hogy Irán nem szándékozik közvetlen érintkezésbe lépni a vele diplomáciai kapcsolatban nem álló Egyesült Államokkal, amíg Washington fenyegető hangnemet használ vele szemben. "Megmondtuk a múltban: aki fenyegető hangnemben szól hozzánk, annak ugyanilyen hangon fogunk válaszolni, de ha felhagynak a fenyegetéssel, és egyenrangú partnerként bánnak velünk, előfeltételek nélkül, akkor fontolóra vesszük a tárgyalást azzal a kormánnyal" – mondta Abdullah Ramezanzadeh az újságíróknak. 

És a hivatalos iráni propaganda tovább uszít Izrael ellen: Ali Hamenei ajatollah, az ország legfőbb vallási és politikai vezetője, a mekkai zarándokokhoz intézett üzenetében azt állította, hogy "az Egyesült Államok romlott, és megvetendő imperializmusával szövetkező cionista vérszopó most az egész térséggel, Észak-Afrikával és az egész iszlám világgal szemben forral terveket".

Olvasson tovább: