Kereső toggle

Választások a szomszédban

Hajrá Szlovákia Hajrá szlovákok

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

Finisbe érkezett a kampány, jövő hét végén parlamenti választások lesznek Szlovákiában. Újra, mint a rendszerváltás óta eddig minden alkalommal, "sorsdöntő" lesz a választás, mondják. S valóban, úgy tűnik, a kiforratlanság jellemzi máig is a szlovákiai politikai életet, így a választók továbbra sem engedhetik meg az úri luxust: fittyet hányni a politikára. Szavazni kell, ugyanakkor dönteni nehéz. 



Meciar kampánykörúton. Ritkulnak a sorok Fotó: MTI

Szlovákiában, a szomszédos volt szocialista államoktól eltérően, az ötödik szabad választásra sem kristályosodott ki a politikai pártstruktúra. Huszonhat (!) párt száll ringbe, és ami még meglepőbb, hogy az előzetes felmérések szerint ezekből akár nyolc-tíz is a törvényhozásba kerülhet. További jellemzője a kialakult helyzetnek, hogy a pártok nehezen tagozódnak a jobb-bal klaszszikus politikai értékrendek mentén. A pártprogramok a civil szervezetek állításai szerint sekélyesek, inkább általánosságokban, mint a problémák konkrét megoldási javaslataiban gazdagok. Sokatmondó az a tény is, hogy a szavazatok mintegy harminc százalékát az előrejelzések alapján olyan politikai erők szerzik meg, amelyek négy évvel ezelőtt még nem is léteztek. A kialakuló politikai erőviszonyokban
(Győzhet a kisebbik rossz, Hetek 2002. július 12.) az elmúlt két hónapban éppen egy új párt keletkezése hozott komoly változást. Mára megkérdőjeleződött a Vladimír Meciar vezette Demokratikus Szlovákiáért Mozgalom (HZDS) több éven át tartó vezető pozíciója a pártok támogatottságában.

A visszaesés egyik oka, hogy a párt (illetve Meciar – ebben az esetben ez ugyanazt jelenti) nem jelölte képviselőnek Ivan Gasparovicot, Meciar egyik legrégibb, leghűségesebb harcostársát. Gasparovicot a párt második legismertebb politikusának tartják, aki a korábbi kormányciklusban a parlament elnöke is volt. Gasparovic erre más HZDS-vezetőkkel összefogva villámgyorsan új pártot alakított Demokráciáért Mozgalom (HZD) néven, melynek kevesebb mint egy hét állt rendelkezésére alapító közgyűlés megtartására, tízezer támogató aláírás megszerzésére, jelöltlista állítására és benyújtására ahhoz, hogy indulhasson a választásokon. Ez sikerült Gasparovicéknak. A további kérdés csak az volt, vajon szert tud-e tenni Gasparovic a "vezér" ellenében is számottevő támogatottságra. A legújabb közvéleménykutatások az mutatják: igen, a HZD-nek öt-hét százalék körül ingadozik a támogatottsága, így valószínűleg parlamenti erővé válik. Mivel azonban szimpatizánsai természetszerűleg volt pártjának hívei közül kerülnek ki, Meciar ugyanennyi, sőt több százalékos veszteséget könyvelhet el: jelenlegi támogatottsága 17-18 százalék. A HZD-t a demokratikus pártok ugyanakkor nem tekintik lehetséges partnernek, a Szlovák Demokrata és Keresztény Unió (SDKU), a Magyar Koalíció Pártja (MKP) és a kereszténydemokraták (KDH) elhatárolódtak az együttműködéstől. Rámutatnak, hogy a Meciar-féle törvényszegések a múltban mind Gasparovic segédlettel történtek, így őt ugyanolyan megbízhatatlan politikusnak tekintik, mint volt főnökét. Nem úgy Robert Fico, az Irány (Smer) párt vezetője, aki korábban többször kijelentette: a HZDS Meciar nélkül számára potencionális partner. Elképzelhető az is, hogy éppen ez a gondolat és maga Meciar áll a kívülállóknak pártszakadásként beadott esemény mögött. Mivel Meciar tudja, hogy vele senki sem áll szóba, kormányba kerülése valószínűtlen, lehetséges, hogy ilyen módon próbálja saját emberét, embereit bejuttani a hatalomba. A hasonló logika, illetve ármánykodás a múltban sem állt távol tőle. Meciar meggyengülésével úgy tűnik, Fico nyert legtöbbet, egyes felmérések az ő pártját teszik támogatottság alapján az első helyre. A Smer mindenképpen a HZDS mellett áll a maga 15-18 százalékával, így Fico – aki deklaráltan a miniszterelnöki szék megszerzésére törekszik – közelebb került álmaihoz. Populista retorikája, az erős államot vizionáló, néhol a kommunista múltat idéző pártprogramja, valamint tisztán kritikán alapuló politikája nem sok jót ígér. Bár leginkább neki van esélye a kormányzásra, ugyanakkor a bármely összetételben vele felálló garnitúra magában rejti az instabilitás veszélyét. A választások után tehát nehéz lesz kormányt alakítani. Ehhez legalább négy párt megegyezése szükséges a jelenlegi erőviszonyok alapján. Meciar várhatóan végérvényesen elszigetelődik, ezzel szemben szinte az összes többi bejutni látszó pártnak van esélye arra, hogy adott esetben kormánytényezővé válljon. A részvételi arány is döntő fontosságú, a nacionalista SNS és a kommunista párt ennek függvényében kerülhet be, illetve maradhat kívül a parlamenten. (Kimaradásuk nem csak a politikai és parlamenti stabilitás miatt lenne örvendetes, de az ország külföldi megítélésének szempontjából is.)

A mandátumok végső elosztásánál éppen a kimaradt pártoknak, illetve az ilyen módon "elveszett” szavazatoknak van nagy jelentősége. A szlovákiai választási rendszer egyszerű, arányos. Az egész ország egy választási körzetet alkot, csak pártlistán lehet képviselői helyhez jutni, ezen belül a megállapított sorrend dönt. A leadott összes szavazat alpján a százötven tagú törvényhozásba olyan arányban jutnak be a képviselők, amennyit pártjuk megszerzett a voksokból. A parlamentbe nem jutó pártokra leadott szavazatok (melyek az előrejelzések szerint most akár a húsz százalékot is elérhetik) elvesznek, a fennmaradó mandátumok szintén a támogatottság arányában oszlanak el a bejutó pártok között.

Olvasson tovább: