Kereső toggle

Félig tea, félig kávé

Új középpárt alakult Izraelben

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

Gombamódra szaporodnak a pártok Izrael politikai palettáján, a szivárvány minden
színében. Van már pártja a nőknek, a kaszinósoknak, a könny? drogfogyasztóknak, a
nyugdíjasoknak, a Negevben és a Galileában lakóknak, s úgy tűnik, az arab szektorban
is nagy a pártalapítási kedv. Ezek a választási szövetségek arra használják fel a
kampányidőszakot, hogy saját problémáikat rivaldafénybe állítsák. A voksolás után
alighanem egyikük sem marad fenn. Egy, a napokban megalakult párt azonban, úgy tűnik,
több figyelmet érdemel.



Mose Arensz frissen kinevezett izraeli védelmi miniszter díszszemlén    Fotó:
MTI

Neve sincs, mégis az izraeli politikai élet centrumában található. Magát
ideiglenesen Középpártnak hívja. Alapítója Amnon Lipkin Shahak, volt vezérkari főnök,
aki nemrég szerelt le a hadseregből, és máris bevetette magát a politikai életbe.
Ehud Barak, a Munkapárt vezére szerette volna, ha az "obsitos főtiszt" a baloldali
párt sorait erősíti. Ám Shahak önálló utat választott: sajtóértekezleten
jelentette be, hogy "párviadalra" hívja Netanjahu miniszterelnököt, aki szerinte
"veszélyt" jelent Izraelre. A Netanjahut személyében támadó főtiszt új vezetési
stílust ígért, mert mint mondotta: "Izrael jobb miniszterelnököt érdemelne."
Programját nem körvonalazta, mindössze csak anynyit ígért, hogy "mosolyt csal"
majd az arcokra. Csatlakozott hozzá két Likud-szakadár: Roni Milo volt Tel Aviv-i polgármester,
aki a "vallásosok diktatúrája" ellen tiltakozva hagyta el a Likudot, és Dan
Merridor volt pénzügyminiszter, akinek személyes vitája támadt Netanjahuval. Ők hárman
viszont nem tudtak megegyezni, ki kerüljön a lista élére, azaz kinek a legtöbb az esélye,
hogy felváltsa a jelenlegi miniszterelnököt.

A vita egészen addig nem jutott nyugvópontra, ameddig nem kezdtek tárgyalásokat Jichák
Mordeháj védelmi miniszterrel, akinek – állítása szerint – elvi problémái támadtak
a működő kormány irányvonalával szemben. A fő nézeteltérés abban állt, hogy az
oslói egyezmények feltétlen hívének számító hadügyminiszter a Wye-megállapodás
teljesítését követelte saját kormányától, tekintet nélkül arra, hogy a végrehajtást
Arafat szerződésszegése akadályozta meg. Azonban nem ez volt a valódi ok a szakításra.
Mordeháj erős személyi ambíciót táplált magában a miniszterelnöki poszt megszerzésére,
így tárgyalásokat kezdeményezett Shahakkal az új párthoz való csatlakozásról. Miközben
ezek folytak, Mordeháj Netanjahuval is kiterjedt megbeszéléseket folytatott, hogy
biztosítsák számára a második helyet a Likud választási listáján és a hadügyi tárcát
az új kormányban. Mordeháj személyes törekvéseit minden elvi megfontolás fölé
emelte, és ez arra kényszerítette Netanjahut, hogy számára is fájdalmas döntést
hozzon és meneszsze miniszterét a kormányból. Az elbocsátó levelet a miniszterelnök
felolvasta a televízióban. A miniszteri posztra Netanjahu pártbeli ellenfelét Móse
Arenszet jelölte, aki a megbízást el is fogadta.

Shahak, Merridor és Milo is kompromisszumra jutott, lemondtak a kormányfői posztra való
jelöltségről a menesztett védelmi miniszter javára, akinek jelöltségét a héten
hivatalosan is bejelentették. A sajtótájékoztató egyik napirendi pontja Benjamin
Netanjahu miniszterelnök szidalmazása volt. Menáhem Begin "forog a sírjában", ha
a kormányfőre tekint, aki szégyent hozott Zsabotyinszkijre, a revizionista mozgalom
alapító atyjára – hangzott az egyik hozzászólás. Mint ismeretes, ebből a
mozgalomból nőtt ki a mai Likud párt.

Jichák Mordeháj ígéretet tett, hogy ha megválasztják miniszterelnöknek, akkor ő
elhozza majd a "valódi békét" Izrael és szomszédai között. Új vezetési stílust
honosít meg a politikai életben, amire az ő "négyes fogatuk" a legalkalmasabb.
Mordeháj néhány pontban összefoglalta a párt politikai programját, amelyben szerepel
többek között a végső megállapodás a palesztinokkal. Tárgyalásokat kezdeményeznének
a szírekkel a Golán-fennsík jövőjéről. Területi kompromisszumot ajánlanának a
Golánon, megtartva az Izrael számára kulcsfontosságú részeket, és rendeznék a
libanoni kérdést.

A vezetők hangsúlyozzák, hogy véget kell vetni a szélsőségeknek, és át kell adni
a helyet az "arany középút"-nak. Minden álláspont – érvelnek –, amely nem
kompromisszumon alapszik, a szélsőségeknek ad teret. A párt igyekszik minél szélesebb
választóközönséget megcélozni, és minél több szavazót elhódítani jobbról és
balról egyaránt. Maga az alapító "négyes fogat” is két oldalról érkezett.
Shahak balról, Merridor, Milo és Mordeháj pedig a Likudból. Úgy tűnik, hogy nem határozott
politikai platform, hanem elsősorban a Benjamin Netanjahu ellen érzett személyes
ellenszenv erősíti szövetségüket.

Mordeháj területi kompromisszumot ajánlott a Golánon, tárgyalások megkezdését Szíriával
anélkül, hogy létfontosságú érdekeket feladnának a fennsíkon, miközben Libanonnal
is megegyezésre jutnak. Dan Merridor az utóbbi időben több ízben is úgy
nyilatkozott, hogy "el kell választani a Golán és Libanon kérdését", és a párt
"nem vesz részt abban a versenyben, hogy ki ad többet a Golánból". Alex Lubotsky
szerint viszont – aki Kahalani "Harmadik Út"-jából érkezett – a párt a teljes
Golánt Izrael részeként kívánja megőrizni. Amnon Shahak ezzel szemben kijelentette,
hogy Izraelnek viszsza kell adnia a Golánt teljes egészében Szíriának.

Ugyanez a helyzet az oslói egyezmények kérdésében. Merridor a jobbszélről Oslót
egy nem kívánatos, befejezett ténynek tekinti. Most egy pártban találja magát azzal
az Uri Savirral, aki egyike volt az egyezmények előkészítőinek és a leglelkesebb támogatóknak.
Shahak maga is résztvett a tárgyalásokban.

A vallás és az állam kérdésében hasonló a megosztottság. Roni Milo, a "Szabad
Izrael" mozgalom vezetője élesen vallásellenes. Jichák Mordeháj – ellentétben
vele – erősen vallásos. Egész Izrael látta, amint a televízióban megcsókolja a Sász-párt
szellemi vezetőjének, Ovadja Joszef rabbinak a kezét és szakállát.

Addig nincs baj, ameddig a pontok programok maradnak. Abban a pillanatban, ahogy végrehajtásra
kerülnének, már nem biztos, hogy a különböző orientációjú centristák képesek
lesznek meginni azt a keveréket, amely félig citromos teából, félig pedig kávéból
áll.

A programon túli kérdés azonban az, hogy milyen esélyei vannak a középpártnak az
Avoda és a Likud szorításában. Annyi bizonyos, hogy szavazatokat hódítanak el mindkét
féltől. A párt esélyes a Knesszetbe való bekerülésre, mivel a parlamenti küszöb
alacsony, mindössze másfél százalék. A miniszterelnöki versenybe azonban nem lesz
beleszólása Mordehájnak. Bár ő Izrael történetében az első keleti – kurd származású
– politikus, aki versenybe szállhat az ország miniszterelnöki posztjáért, esélyei
nagyon csekélyek.

A második fordulóba – minden kétséget kizárólag – Barak és Netanjahu jut. A kérdés,
hogy a Mordehájra szavazók kire adják voksukat a mindent eldöntő fordulóban? Nagy
valószínűséggel Netanjahura és nem Barakra. Az Egyesült Államok, Arafat és az arab
szomszédok aggódva figyelik a fejleményeket. Madeleine Albright nem volt hajlandó
izraeli kollégájával találkozni, és Sharont a helyetteséhez, Martin Indykhez irányította.
Mubarak kerüli a találkozást Netanjahuval. Clinton február 4-ére megbeszélésre hívta
Washingtonba Arafatot, miközben Netanjahunak "elfelejtett" szólni. Mindeközben az
amerikai elnök és Husszein király személyesen levelezik Mordehájjal, Mubarak Tábába
invitálja a volt hadügyminisztert, csak azért, hogy ezzel segítse azokat az erőket,
akik le akarják váltani Netanjahut.

Olvasson tovább: