Kereső toggle

Esélyegyenlőség

Interjú Kárász Róberttel, az atv műsorvezetőjével

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

2016 márciusában nyílt meg a Premier Kultcafé, amely egy fogyatékosbarát kulturális és közösségi hely a Baross utcában. A Fogadj Örökbe Egy Macit Alapítvány hívta életre azért, hogy munkahelyeket tudjon teremteni fogyatékkal élőknek és megváltozott munkaképességűeknek. Az alapítvány vezetőjével, Kárász Róberttel az elért sikerekről beszélgettünk a kétéves születésnap apropóján.

Hogyan jött az ötlet egy ilyen típusú kávézó létrehozására?

– Még 2012-ben olvastam egy számomra elkeserítő statisztikai adatot, ami arról szólt, hogy Magyarországon a fogyatékkal élők és megváltozott munkaképességűek 10-12 százalékát foglalkoztatják, holott az uniós átlag 50-60 százalék. És akkor jött az ötlet, milyen jó lenne ennek megváltoztatása érdekében egy civil kezdeményezést indítani. Kitaláltam, hogy ismert embereknek elkérjük a gyerekkori mackóit, azokat elárverezzük. Ezen keresztül egyfelől fel akartuk hívni a munkáltatók figyelmét a megváltozott munkaképességű emberek alkalmazására. Másfelől az volt a cél, hogy a bejövő pénzből nyissunk egy varrodát, ahol mi tudjuk foglalkoztatni őket. Annyira jól sikerült az első maci-aukció, hogy inkább egy alapítványt hoztam létre, aminek az alapítására Törőcsik Marit kértem fel. Onnantól kezdve inkább egy kávézón dolgoztunk. Láttam több modellt Spanyolországban, Ázsiában, ahol Down-szindrómások üzemeltettek kávézókat, és akkor azt mondtam, hogy nekünk is legyen ilyen kávézónk Budapesten.

Van bármilyen személyes érintettsége az ügyben?

– Nincs személyes érintettségem. Hozzáteszem, több olyan barátom, ismerősöm volt, akik valamilyen fogyatékossággal élik az életüket. Valahogy ezt éreztem, hogy ez az én lelkemnek is jó – bármennyire is megosztó személyiségnek tartanak sokan – azzal együtt, hogy másoknak is segítek. 2012-től kezdődően minden évben megcsináltam ezt a maci-aukciót, és amikor már volt 25 millió forintja az alapítványunknak, pont akkor zárták be a régi Vörösmarty mozit. Mi ezt megpályáztuk, meg is nyertük. Ezután egy kőkemény, egyéves megfeszített munka következett, ami tervezésből, pénzeknek, támogatásoknak az összeszedéséből, majd aztán a kivitelezésből állt. Aki ellátogat hozzánk, az pontosan láthatja azt, hogy csak az elmúlt két évben milyen fejlesztéseket csináltunk. Nem tudtuk volna ezeket a fejlesztéseket megvalósítani, ha nincsenek mellettünk fantasztikus támogatók, szponzorok, akik látják azt, hogy az ügy, amit kitaláltunk, egy nagyon jó projekt, mondhatnám azt, követendő példa.

Hány csökkent vagy megváltozott munkaképességű személyt foglalkoztat?

– Tíz megváltozott munkaképességű dolgozónk van. Tudni kell a projektről, hogy mi nem foglalkoztathatunk mindenkit az idők végezetéig. Három évig lehetnek nálunk, adunk nekik egy nagyon jó munkalehetőséget. Emellett van egy mentorunk, aki gyógypedagógus, és ő napi szinten foglalkozik a fejlesztésükkel. Mi abban bízunk, ha innen egyszer el kell majd menniük, akkor a munkaerőpiac nagyon sok területén megtalálják a helyüket. Több olyan dolgozónk van, akiket nagy multiktól hoztunk el, hívtunk át, ahol eldugták őket, vagy bevásárló kocsikat kellett tologatniuk. Itt sokkal megbecsültebb munkájuk van.

Ugye ez egy integrált munkahely, mert a megváltozott munkaképességűek együtt dolgoznak a nem megváltozott munkaképességűekkel. Ráadásul a vendégekkel is egy tanulási folyamatot alakítanak ki, ők is tanulnak, és én azt gondolom, hogy a vendégeink is sokat tanulnak tőlük.

 

Olvasson tovább: