Kereső toggle

Jakab István, a MAGOSZ elnöke

Nem volt célunk a zavarkeltés

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

– Elnök úr, mi a valós értéke az agrárdemonstráción született megállapodásnak?

– Olyan győzelemnek tartom, amely az eddigi hivatali hibákat nyilvánosságra hozta, és ezek orvoslására közös megoldási módot talált a két fél. A megállapodásban rögzítettük, hogy az eddigi hibákat hogyan küszöböli ki a minisztérium, hogy a gazdák ne szenvedjenek veszteséget, és ne csökkenjen a versenyképességük. 



Jakab István, Gyurcsány Ferenc és Németh Imre. Szabad a gazda Fotó: MTI

– Mennyi ideig tarthat a nehezen kialkudott agrárbéke?

– Én ezt nem tekintem agrárbékének, hiszen háború eddig sem volt. Békét háború után kötnek. Kompromisszumos alku született a csődhelyzetben lévő agrárgazdaság szereplői és a csődhelyzetet részben előidéző kormányzat között. 

– Milyen időintervallumban gondolkodik, mikorra várható a következő tüntetés?

– Amikor a kormány nem teljesíti azt, amit vállalt. 

– A kialakult helyzetért egyértelműen csak a Gyurcsány-kormányt terheli a felelősség, vagy korábbi kormányokat is?

– Nemcsak a demokratikus kormányokra gondolok, hanem a probléma megértéséhez sokkal előrébb kell menni a történelemben, mert az a struktúra, ami jelenleg működik, nagyobbrészt a kormányváltás előtt alakult ki. A másik része viszont utána. Mindkét struktúra – a kádárista és a rendszerváltás utáni – működésképtelen az unióban. Az első azért, mert nem volt hajlandó érdemi átalakításokra, a rendszerváltás után kialakult struktúra pedig az egyes kormányok rossz hozzáállása miatt nem tudott "letisztulni", átláthatóan létrejönni és működőképessé válni. A régi típusú szövetkezetek, állami gazdaságok, amelyekből részvénytársaságok lettek, nem voltak hajlandók érdemi belső struktúraváltásra, az újak – például a kis- és középgazdák – pedig nem tudták megteremteni azt a modern szövetkezeti rendszert, amelyik az uniós viszonyok között is működőképes. Okokat
hosszan lehetne sorolni. Talán a legfontosabb a pénzhiány. Egy gazdának nyilván az volt a legfontosabb, hogy elegendő termőföldje és gépe legyen a gazdálkodáshoz, rendelkezzen tárolókapacitással, és nem azzal foglalkozott, hogy uniós mintára a saját szövetkezeti rendszerét kialakítsa. Emiatt azonban a piacon nem volt versenyképes.

A kormányok mindegyike a rendszerváltás óta "a nagy integrátorokra" alapozta a gazdálkodás szervezését, és nem segítette az önálló paraszti egzisztenciák hiteles összefogását. Az Orbán-kormány alatt volt másfél év, amikor a családi gazdaságok kialakítását és versenyképességének javítását célul tűzték ki. 

Amikor tavaly a nagy gabonatermés kapcsán felvetődött, hogy miként is lehetne segíteni a kis egzisztenciákon, kiderült, hogy nem lehet, mert mire már segíteni lehetett volna, a nagytőkés csoportok, a "nagy integrátorok", a termelőktől fillérekért felvásárolták a gabonát, és azokban a raktárakban helyezték el, amelyeket kedvezményes hitellel létesítettek mint integrátorok. Tehát a profit tőkéscsoportok kezébe kerül. 

– Szakmai vitának indult a gazdatüntetés, mégis erős politikai felhangok kísérték ez alatt a három hét alatt a demonstrációt. Azáltal, hogy Budapestre mentek, egy szélsőjobboldali slepp valóságosan megszállta az Önök tüntetését, azt a látszatot keltve, hogy a magyar gazdák alapvetően politikailag jobboldali beállítottságúak volnának.

– A magyar gazda alapvetően konzervatív beállítottságú, de nem sorolnám egyik oldalhoz sem. A paraszti életforma jellegzetes, nehéz és felelősségteljes, de egyfajta szabadságot ad az embernek. Ezt csak az érti meg, aki ezt az életformát élte vagy éli. A demonstrációval szakmai érdekeket képviseltünk és nem politikait. 

Nem mi szakítottuk meg politikai indokok alapján kétszer a tárgyalásokat, nem mi voltunk azok, akik sértegettük a másik felet, nem mi kaptunk hisztérikus rohamokat, hanem egyes kormánytagok. 

– Bírálói azt állították, hogy folyamatosan kapcsolatban volt a Fidesz egyes vezetőivel.

– Szemenszedett hazugság. Felajánlottam, hogy listázzák ki a telefonom hívásait, nyilvánosságra hozom, hogy kivel beszéltem. Azt gondolom, ennél komolyabb gesztus nem kell arra nézve, hogy itt alaptalanul vádolnak egyesek azért, hogy a saját politikai pecsenyéjüket sütögessék.

– Radikális jobboldaliak, így például Csurka István is megjelent a téren. Hogyan vélekedett Ön erről?

– A legmélyebben fel voltam háborodva, mert mi gazdanagygyűlést hirdettünk, nem nagygyűlést a pártzászlók alatt felvonuló politikusok számára. Előre megkértünk mindenkit, hogy mindenféle pártzászlót és önkényuralmi jelképet azonnal vegyenek le, mert ez gazdaügy. Ez a magyar gazdák és azon magyar polgárok ügye, akik felelősen gondolkodnak a magyar vidék sorsáért. 

– A demonstráció elérte a célját, végérvényesen megváltozott valami az agráriumban?

– Többszörösen elérte a célját. A megállapodás aláírása óta egy olyan erős gazdaösszefogás jött létre, amely a magyar agrártörténelemben régen volt. Ezt az a kormány érte el, amelyik minden eszközzel megpróbálta a gazdákat ellehetetleníteni – akár meg is köszönhetnénk nekik. 

– Mindenki számára meglepő volt a vasárnapi megegyezés híre, mi volt a háttérben? 

– Nem csak én, a gazdák sem akartak Csurka Istvánnal és más politikusokkal ünnepelni Budapesten. Ez gazdaügy volt, és nem akartunk a szélsőjobboldali politikával keveredni. Ilyen egyszer? volt a megoldás. Nem volt célunk a zavarkeltés.

Olvasson tovább: