Kereső toggle

Interjú Lendvai Ildikóval, az MSZP parlamenti frakciójának vezetőjével

Számvetés kellene

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

"A gazdaságpolitika új szakaszához nagyobb bátorsággal és nagyobb lélegzetvétellel tud egy új ember vállalkozni" – indokolta a pénzügyminiszter-cserét lapunknak Lendvai Ildikó, az MSZP parlamenti frakciójának vezetője. A szocialista politikus kifejtette, hogy az MSZP "megrendelte" a kormánytól, hogy ne változtasson a jóléti rendszerváltást megcélzó programon. Mint mondta: "baloldali kormányokat akkor szoktak megválasztani, ha a társadalom azt igényli, hogy a szolidaritás ereje növekedjen; amikor azt igényli, hogy ne merevedjenek meg a társadalmi különbségek, ne alakuljon ki kasztrendszer".



Lendvai Ildikó. Nem a bársonyszék számít Fotó: MTI

– A hét eleji, évkezdő sajtótájékoztatójukon Ön mellett Kovács László pártelnök és Kiss Péter kancelláriaminiszter is deklarálta, hogy nem változtatnak a jóléti fordulatot meghirdető programjukon. Miért kellett ezt hangsúlyozni? Volt, vagy van, aki ezen változtatni kíván?

– Ahogyan Európában, úgy Magyarországon is vita zajlik a baloldalon belül a jóléti állam modelljével kapcsolatban. Politológusok, szociológusok és közgazdászok az elmúlt hetekben arról írtak, érveltek, hogy miként is kell, vagy kellene értelmezni az MSZP jóléti rendszerváltást meghirdető programját a jelen gazdasági helyzetben. Sőt ez a vita a pártba is "begyűrűzött". 

Mi hárman ebben a vitában azt akartuk leszögezni, hogy mit jelent értelmezésünkben a jóléti rendszerváltás célja, és milyen eszközök szükségesek a megváltozott helyzetben a változatlan cél érvényesülése érdekében. 

– Ilyen szempontból ez üzenet kívánt lenni azoknak, akik egy neoliberális fordulatot szeretnének elérni a kormány gazdasági programjában? Mint például Gyurcsány Ferenc ifjúsági és sportminiszter?

– Ha céljainkat és kifejezéseinket, értelmezésünket pontosítjuk egymás között, akkor egyet tudunk érteni Gyurcsány Ferenc intézményi reformokat sürgető véleményével. A reformok irányába történő elmozdulás viszont nem jelenthet távolodást a jóléti rendszerváltás céljaitól. Az üzenetünk kevésbé Gyurcsány Ferencnek és a párton belüli vitáknak szólt, hanem nagyobbrészt a választóknak, és részint a politikai ellenfeleinknek. 

E kettő ugyanis összefügg. Az ellenzék egyfolytában azt sulykolja, hogy a Medgyessy-kormány az eredeti programjához képest gyökeres fordulatot hajt végre. Sőt az ellenzék tágabb környékéről legutóbb azt is felvetették, hogy akkora a fordulat, hogy előrehozott választást kell tartani. Ez badarság. Az eredeti program nem más, mint amiért meg szoktak, és amiért érdemes is baloldali kormányt választani. Jelesül, hogy végre fel lehessen puhítani a megmerevedett társadalmi különbségeket, hogy ne kasztosodjon a társadalom. Ne alakuljon ki egy olyan egymilliós vagy másfél milliós tartós szegénységben élő csoport, ahonnan nincs kitörés. 

Ha valaki baloldali, akkor nem azért akar kormányozni, hogy üldögéljen egy bársonyszékben, vagy egy frakcióvezetői székben hanem azért, hogy ezért a célért tudjon tenni. Ezt értjük jóléti rendszerváltáson, és ebből egy jottányit sem engedünk. A célok régiek, de sok eszköz új. 

2002-ben, és bizonyos fokig 2003-ban meg tudtuk azt tenni, hogy összegszerűen megemeltük olyan társadalmi csoportok különféle címeken biztosított járandóságát, akik eddig valamiért igazságtalan hátrányt szenvedtek. Ilyenek voltak a közalkalmazottak, a nyugdíjasok vagy például a többgyermekes családban élők. Az elmúlt időszakban voltak, akik bírálták az első száznapos programunk "túlzott bérkiáramlását". Ezzel szemben én egy pillanatig sem bánom például a pedagógusok vagy az ápolónők béremelését, mivel korábban arcpirítóan kevés pénzért dolgoztak. Sőt büszke vagyok az emelésre, hiszen nem nagyon volt olyan év a rendszerváltás óta, amikor egy év alatt tizenegy százalékkal nőttek volna a reálbérek.

– A kérdés, hogy mi az intézkedés eredménye hosszabb távon?

– Az értékeléskor több tényezőt is figyelembe kell venni. Sajnos a gazdasági növekedés aránya nem öt, hanem "csak" háromszázalékos lett. Másrészt elgondolkodtató, hogy az emelés ellenére – az általam tisztelt Ferge Zsuzsa szociológus kutatásai szerint – megmaradt azon egymilliós csoport, amelyben az egy főre eső jövedelem havi húszezer forint alatt van. Sajnos gazdasági okokból nem lehetséges minden évben ötvenszázalékos mértékben bért emelni. Ezért szükséges új eszközöket találni.

Az egyik – amelyet egyébként Gyurcsány Ferenc is szorgalmaz –, hogy hozzá kell nyúlni a nagy "elosztó" rendszerekhez. Hiába emeljük fel a családi pótlékot – amit természetesen szükséges tovább is emelni –, ha közben a kórházakban hátrányt szenvednek azok, akiknek se pénze, se összeköttetése nincs. Hasonló a helyzet az oktatásban. Ezek az úgynevezett nagy ellátó rendszerek ma sajnos igazságtalanul működnek. 

A másik "eszköz" a támogatások pontosabb – és inkább rászorultság elvén – alapuló célba juttatása. Szidhat minket a Fidesz, mert nem emeltük a családi adókedvezményt – bár megőriztük –, de úgy gondoltuk, hogy nem a felső- és középosztályt kell a jelen gazdasági helyzetben támogatással megcélozni. Hiszen az adókedvezménnyel, annak jellegéből adódóan, a magasabb jövedelemmel rendelkező személyek tudnak inkább élni. Mi úgy döntöttünk, hogy az infláció mértékének duplájával növeljük a legszegényebb 750 ezer gyermeknek jutó gyermekvédelmi támogatást. 

– Nem lett volna-e szerencsésebb, ha az évindító és egyben programadó tájékoztatójukon jelen van a miniszterelnök úr is? 

– Tudatos volt a lépésünk. Medgyessy Péter egy koalíciós kormány vezetője. Elsőként az a hatásos, ha a kormány baloldali és nagyobb pártja elmondja, hogy számára mit jelent a baloldaliság, illetve a választási és kormányprogram harmóniája. Mi az, ami változhatatlan, és mi az, amin változtathatunk? 

A miniszterelnöknek ezt követően – a koalíciós partnerrel egyeztetve – kell elmondania, hogy a kormányprogram végrehajtási eszközeivel mit tud, vagy mit akar kezdeni. Hiszen neki már egy koalíció nevében kell nyilatkoznia. Szerintem Medgyessy Péternek – szemben Orbán Viktorral, aki a Vigadóban beszélt ilyenekről – a maga kürtjelét februárban, a Parlament első ülésén elmondott beszédében kell megadnia. Erre a sajtótájékoztatónk kerete sem lett volna megfelelő. 

– Tehát az MSZP vezetői elmondták, hogy mivel kapcsolatban adnak megrendelést a kormány irányában?

– Igen, ez pontosan így van. Más kérdés persze, hogy a hétfői tájékoztatónkon elmondottakat konzultációk sora előzte meg, amelyeken részt vett a miniszterelnök is. Tehát ő nem a mostani nyilatkozatomból fogja megtudni, hogy mi a párt megrendelése.

– Politikai ellenfeleik szerint a kormány hibáinak, és nem a nemzetközi környezetnek köszönhető, hogy gazdasági okokból nem teljesíthetőek még a kormányprogram ígéretei. Varga Mihály volt pénzügyminiszter szerint a Medgyessy-kormány rossz intézkedései lassították le a gazdaságot. Ön szerint a kormány követett el hibákat, vagy kizárólag az Orbán-kormány gazdaságpolitikája az oka a visszaesésnek? 

– Az előző kormány pénzügyminisztere helyében óvatosabban bánnék a kritikus szavakkal, hiszen egy olyan kormánynak volt a pénzügyminisztere, amelyik hétszázalékos gazdasági növekedést ígért, és végül, amikor leköszöntek, akkor jóval alacsonyabb volt a "teljesítményük". Ráadásul, finoman szólva, az államkassza sem volt tele. 

Persze – mint minden ellenzéki politikus – Varga Mihály is nyugodtan bírálhat minket, de korrektebb lenne, ha elismerné, hogy a magyar gazdaság az ő kormányzásuk idején tért le a növekedési pályáról. A Medgyessy-kormány innen indult, bár nem mondom azt, hogy a jelenlegi helyzetért kizárólag az Orbán-kormány a hibás. 

A kormány, a mi kormányunk a választások megnyerése után válaszút előtt állt. Értem, hogy közgazdászok vitatják, hogy a helyes utat jártuk-e vagy nem. Meg lehetett volna tenni, hogy azt mondjuk: Jaj, minden gazdasági mutató kedvezőtlen, akkor most elhalasztjuk a programunk megvalósítását addig, amíg kedvezőre nem fordul a helyzet. Politikai öngyilkosság lett volna. 

Két lehetőség állt a gazdaság előtt. Az egyik – amit az általam nagyon tisztelt, sőt kedvelt Bokros Lajos a legutóbbi cikkében kifejtett –, hogy csak arra koncentrálunk, hogy "képletesen szólva" miért lassul a gazdaság "autója", és a megfelelő technikai eszközökkel megjavítjuk. A kormánynak és a politikusoknak arra is kell figyelni, hogy utasok is ülnek az autóban. Csak olyan változtatást lehet elkövetni, amelynek következtében az utasok nem sérülnek. Lehet, hogy kicsit sokáig haboztunk, túl óvatosak voltunk, de legalább a szükséges gazdaságpolitikai fordulatot még időben elkezdtük. És legalább elkezdtük. Ami azt jelenti, hogy – szemben azzal, amire a Fidesz számított, hogy a fogyasztást kell növelni, aztán majd lesz valami a gazdasággal – most azt mondjuk: minden figyelmet a gazdaságfejlesztésre kell fordítani, hogy három százaléknál egy kicsit több legyen a növekedés. Hogy ha végre valóban beindul a világgazdaság, akkor hogyan tudunk felugrani a vonatára. Ez egy alapvetően másfajta gazdaságpolitika. 

Azt is végig kellett gondolni, hogyha fordulat kell a gazdaságpolitikában, akkor ehhez milyen változások szükségesek. Egyfelől a konkrét intézkedésekben, másfelől a konkrét személyekben.

– Ez az oka a pénzügyminiszter-cserének?

– A 2004-es költségvetésben végrehajtottuk azt a fordulatot, amiről eddig beszéltem. Ezért nevezzük ezt a költségvetést az építkezés költségvetésének. Mert úgy csoportosít át – nagyon tudatosan –, hogy a legtöbbet a fejlesztésre, a beruházásra, az útépítésre szánja. Új eszközök azonban nem elegendők. Kell egy – az eddiginél is hitelesebb – számvetés azzal, hogy akkor hogy is áll az ország, mik azok a feltételek, amikből valami jobbat kell kicsiholnunk? Például egy számvetés azzal, hogy milyen módon és mikorra tudjuk a költségvetési hiányt csökkenteni annyira, hogy csatlakozzunk az euróövezethez. Könnyen lehet, hogy föl kell adnunk azt a célt, hogy 2008-ban már csatlakozni tudunk az euróövezethez, mert lehet, hogy a 2003-as költségvetési hiány nagyobb, mint ahogy szerettük volna, és ahhoz képest nem lehet 2006-ra reálisan elérni azt a hiánycsökkentést, ami a 2008-as euróhoz kell. Egy új számvetéshez és a reális tények alapján az új eszközök megtalálásához nyilván nagyobb bátorsággal és nagyobb lélegzetvétellel tud egy új ember vállalkozni. 

– Ön az MSZP elnökségének a tagja. A pártjának mi a fő célja 2004-ben?

– Olyan sokszor beszéltünk politikai hidak építéséről. Most én egy másfajta híd építéséről beszélek, ami nem a politikai szakadékok, hanem a társadalmi szakadékok fölött ível át. Azt szeretném, hogyha képesek lennénk ezekkel az új eszközökkel valamit oldani a tartósan szegénységben élőket a többiektől elválasztó merev határokon. Ha az látszódna, hogy ez a kormány a rendszerváltás óta először talál néhány hatásos eszközt arra, hogy egy picit kiemelkedjen a reménytelenségből az, aki eddig azt hitte, hogy még a dédunokáinak is szegénységben kell élnie. Ha ezeket a társadalmi szakadékok feletti hidakat 2004-ben elkezdjük építeni, és legalább az első cölöp vagy a pillér megépül, és az ország látja a híd tervrajzát, akkor már elégedett vagyok. Kicsit politikai önzésből is, mert ha ennek a hídnak a tervrajzát a lakosság látja, akkor én bízom benne, hogy a bizalom is megnövekedik és megerősödik az MSZP iránt. Persze remélem, hogy ennek a bizalomnak a nyomán szép eredményeket érünk el az uniós választásokon.

Olvasson tovább: