hetilap

– Az elmúlt hónapok és e napok politikai élete leginkább a botrányok sorozatával jellemezhető. Úgy tűnik, mintha a közéletből eltűntek volna a gondolatok, s csak az foglalkoztatná a szereplőket, hogy milyen, a másik felet negatívan érintő, botrányos információt tud nyilvánosságra hozni. – A 98-as parlamenti választásokat követően, különösen az idei évben nagyon megerősödtek azok a tendenciák, amelyeket említett. A felek közötti állóháború mellett talán kevésbé fogalmazódik meg, hogy milyen elvek mentén haladunk, milyen konkrét politikát is követünk. A szakmai viták ma kevésbé a nyilvánosság előtt jelennek meg, de ez nem jelenti azt, hogy nem lenne a dolgok mögött koncepció, a háttérben ugyanis ez megvan. – Tehát a felforrósodott belpolitikai "hangulat" mögött nagyon komoly koncepcionális-ideológiai különbség van? Netán az, hogy másképp képzeli el a Fidesz a társadalmi berendezkedést? – Azért ezt sem állítanám. Szerintem a sokszor személyekre lebontott viták mögött nincsen elvi koncepcionális különbség. Inkább egy nagyon kemény hatalmi küzdelemről lehet beszélni, melyben pozíciók megszerzése, illetve megtartása a cél. Ezzel szerintem az a probléma, hogy a választópolgárok többsége nem örül ennek a botránypolitikának, s inkább elfordul ennek következtében a kormánypárttól. Véleményem szerint az emberek szívesebben veszik azt, ha vannak szakmai és egyéb kérdések, amiben látják, egyiknek-másiknak mi a véleménye. Hozzátenném: bizonyos személyi ügyeknél vannak koncepcionális különbségek is. Mintha a szakszervezeti vezetők és az MSZP közötti konfliktus nemcsak erkölcsi kérdésekről szólna, hanem bizonyos koncepcionális váltások is megfigyelhetők lennének az MSZP-ben ezzel kapcsolatban. – Érdekes, hogy ezt az egész vitát nem a szocialistapárt kezdeményezte, hanem mind a két ügyet, jelesül a Paszternák-ügyet és a Bársony-ügyet is a Napi Magyarország robbantotta ki, amelyet nem lehet azzal vádolni, hogy a szocialisták lapja lenne. Ezt a folyamatot a Napi Magyarországon keresztül inkább a kormánykoalíció indukálta. – Kettős dologról van szó. Az nyilvánvaló, hogy a kormánykoalíció is jelen van a konfliktus mögött. Azonban az MSZP-ben lévő belső nézetkülönbségek is szerepet játszanak abban, hogy ezek az ügyek ennyire központi témákká váltak. Vannak olyan vélemények, miszerint az MSZP-ben vannak olyan irányzatok, amelyek azt szeretnék, hogy a szakszervezetek – hasonlóan az angol és egy-két másik nyugati szociáldemokrata párthoz – ne kötődjenek olyan szorosan a párthoz. – Kapóra jött a szocialista vezetésnek ez az ügy? – Azt hiszem, igen.– Mondják, hogy a Fidesz MPP-nek az a célja, hogy a magyar társadalom szerkezetében mesterségesen változást hozzon létre, hogy kialakítsanak egy olyan bázist, amely 10-20 évre utánpótlást jelent számukra.– A jelenlegi kormánynak, illetve elsősorban a Fidesznek egyértelm? törekvése, hogy egy olyan szociológiai hátteret, bázist teremtsen a maga koncepciója számára, amely perspektivikusan is biztosíthatja a kormányzati pozíciót. Az sem véletlen, hogy ilyen szempontból elsősorban a fiatalok és a magasabban képzettek generációját keresi meg. Ezt is teljesen egyértelműnek lehet tekinteni. Hogy ezt meg lehet-e valósítani? Igen, de ehhez több tényező is kell. Egyrészt olyan kormányzati teljesítményt kell felmutatnia, amivel ezt hosszabb távon is meg tudja alapozni, legelőször egy következő parlamenti választási győzelemmel. Ha ugyanis az ellenzék nyer, akkor nagyon sokan elpártolnak tőlük és nem válnak stabil támogatóivá a Fidesznek. Ugyanakkor ez attól is függ, hogy az ellenzék milyen teljesítményre lesz képes, mert én úgy tapasztalom, hogy a kormánykoalíció népszerűségi mutatóinak gyengülése nem elsősorban az ellenzék ténylegesen mérhető teljesítményének az eredménye, hanem inkább a kormánykoalíció hibáira vezethető vissza. Visszatérve az eredeti kérdésére, én elképzelhetőnek tartom azt, hogy a Fidesz egy jó kormányzati politikával egy stabilabb szavazó- és háttérbázist tud kialakítani. – Közép-Európában sikerült-e új pártoknak ilyen szerkezetváltást létrehozniuk?– Kelet-Közép-Európában egyelőre a kialakulatlanság a jellemző: a politikai pártosodás ugyan megindult, de nem fejeződött még be. Az egyik választáson az egyik erő, a másik választáson a másik erő arat győzelmet, de folytonos hatalomgyakorlásra nincs példa. – A magyar politikában volt már erre példa?– Nézze, a Horthy-időszakban tulajdonképpen létrehozták az egységes pártot. Kisebb pártok legálisan, de korlátozva működtek ugyan, ez mégis stabil rendszert jelent, amely azonban nem hasonlítható ezzel a mostani helyzettel. A Horthy-időszak nehezen megfogható, abszolutisztikus és alkotmányos-parlamentáris elemek keveréke volt. Ma Magyarországon nem ez van. Ha 1867 után nézzük a magyar politikatörténetet, akkor azt lehet mondani, hogy a magyar politikai kultúrában inkább a tekintélyelvűség elemei érvényesülnek. A szociológiában azt szoktuk mondani, hogy a politikai rendszer működtetésében nem a résztvevő hozzáállás az igazán jellemző, hanem az alattvalói mentalitás. Az elmúlt 5-6 év ezt nem tudta megváltoztatni. A fiatalokban talán kevésbé található ez meg, de a génjeikben lehet, hogy nekik is ott van. Az elmúlt mintegy 120-130 év igazából ezt a fajta politikai kultúrát mutatta. Hozzáteszem: a mai magyar politikai kultúra nagyon változatos. Ebben benne van már az amerikai felszabadultságot, önérvényesítést mutató politika. Ugyanakkor jelen vannak az alattvalói, elfogadó, tudomásul vevő magatartásminták is. Hogy melyik tendencia fog ezek közül az elkövetkezendőkben megerősödni, azt még nagyon nehéz eldönteni. – Melyik párt melyik mentalitást képviseli?– Ezt nem lehet így pártokhoz kötni. Ez egy nagyobb politikai-kulturális szint. Például az MSZP összetett politikai jelenség, amelyben a liberálisoktól kezdődően szociáldemokratákig, az "önigazgatókig" mindenki jelen van. A Fideszben sem csak konzervatív-keresztény elveket vallók vannak, hanem jelentős számban vannak szociálisan érzékenyebb gondolkodásúak is. Az SZDSZ valóban képviselt egy nagyon markáns, nyugat-európai értelemben vett liberális vonulatot, de a meggyengülése mintha azt mutatná: ennek Magyarországon kevésbé vannak hagyományai. Emellett jelen van a magyar társadalomban, egy nagy Magyarországban gondolkodó, a magyarság felsőbbrendűségét, a magyar tulajdon elsőbbségét képviselő erő, így ennek a vonulatnak szerintem hosszabbtávú társadalmi támogatottsága van. Bár a közvélemény-kutatások a kétpólusú politikai pártrendszer kialakulása felé mutatnak, figyelembe kell azt is venni, hogy a Fidesz mellett még több kicsi párt is van. Ezek nem szívesen adnák fel önállóságukat, tehát ez még egyelőre nem teljesen befejezett politikai folyamat.