Kereső toggle

Az elveszett frigyláda nyomába eredtünk

Régi kérdések, újabb felfedezések

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

Nevezték már „Isten atomreaktorának” és hasonlították egy hatalmas áramfejlesztőhöz is. Volt már kalandfilmek főszereplője, és valószínűleg a legismertebb tárgy, amely a zsidó valláshoz kötődik. Annak ellenére, hogy több mint két és félezer éve nyoma veszett, a frigyláda és a hozzá kapcsolódó rejtélyes erő még ma is emberek millióinak lobbantja lángra a képzeletét.

„És csináljanak egy ládát sittimfából; harmadfél könyök hosszút, másfél könyök széleset, és másfél könyök magasat. Borítsd be azt tiszta arannyal, belül is, kívül is borítsd be azt, és csinálj rá körös-körül arany pártázatot. És önts ahhoz négy arany karikát, és illeszd azokat a négy szegletére; egyik oldalára is két karikát, a másik oldalára is két karikát. Csinálj rudakat is sittimfából, és azokat is borítsd be arannyal. És a rudakat dugd a láda oldalain levő karikákba, hogy azokon hordozzák a ládát. A rudak álljanak a láda karikáiban, ne vegyék ki azokból.” (2Mózes 25,10–15)

Mózesnek e precíz műszaki leírás alapján kellett elkészítenie a szövetség ládáját, amit kinyilatkoztatásban kapott Istentől a Sínai-hegyen. A 131 cm hosszú, 79 cm széles és ugyanolyan magas, pusztai akácfából készült láda kívül-belül arannyal volt burkolva. Két oldalának szélére két-két aranykarikát erősítettek, amelyen keresztül a hordozó rudakat kellett keresztülvezetni. Ezek a rudak szintén akácfából voltak, aranyborítással. Isten utasítására Mózes a ládába helyezte a két kőtáblát, és a pusztai vándorlás során idekerült még Áron kivirágzott mandulavesszője és egy mannás korsó is.

A láda elhelyezésére is nagy figyelmet fordítottak: állandó lakhelye a Szövetség Sátrának – illetve később a jeruzsálemi Templomnak – legbelső kamrája, az úgynevezett Szentek Szentje volt. Ide csak az Áron családjából származó főpap léphetett be évente egyszer, Engesztelés napján (jóm kippúr), hogy az áldozati bárány vérét a láda tetején lévő aranytáblára („kegyelem fedele”) öntse. Az aranyfedél mellett két színaranyból készült kérub is állt, szimbolizálva az Isten szentségét őrző angyali lényeket. A frigyládához életveszélyes volt meg nem engedett módon közeledni: még a főpap is szörnyethalt, ha tisztátalanul jelent meg Isten dicsősége (sekína) jelenlétében. Bár ilyen esetről nem maradt ránk feljegyzés, a Biblia tudósít arról, hogy Sámuel idejében néhányan belekukkantottak a ládába, és több mint ötvenezren haltak bele az ezt követő csapásba. Dávid maga is megdöbbent azon, hogy mikor Uzza és Ahió megpróbálták megtartani a szekérről lecsúszó ládát, jószándékú segítőkészségükért a sekína halálra sújtotta őket.

A frigyláda útját nyomon követhetjük a Bibliában. Miután Izrael fiai száraz lábbal átkeltek a Jordánon – a csodát az idézte elő, hogy a papok vállukon a frigyládával beleálltak a folyóba, ami nyomban megállt, sőt feltorlódott –, a jerikói csatában „vetették be” Isten Ládáját. Hat napon keresztül körülhordozták egyszer a városfalak mentén a papok, miközben a léviták szarvkürtöket fújtak. A hetedik napon azután hétszer járták körbe a várost, a kürtszóra és a nép kiáltására a falak leomlottak. Az Aiban történt vereség után Józsué a frigyláda előtt imádkozott. Mikor Józsué a Garizim és az Ebál között felolvasta a Törvényt, Izrael népe a frigyláda oldalánál állt. Legközelebb Bételben hallunk róla, ahol Fineás pap, Áron unokája gondjaira volt bízva. Később a láda átkerült Silóba, Bételtől 16 kilométerre északra. Paradox módon az 1980-as években a Biblia hitelessége iránt rendkívül szkeptikus Israel Finkelstein vezette régészeti feltárások mutatták ki, hogy a Szövetség Sátra a hegytetőn található sziklaágyon nyugodott. 2019 októberében a Scott Stripling vezette Associates for Biblical Research jelentette be a szenzációs hírt: rábukkantak egy oltárszarvra, amely feltehetőleg a zsidó sátorszentély oltárához tartozhatott. Az ókori Siló 2006-ban felújított kutatásában már eddig is érdekes dolgok kerültek elő: egy kerámiából készült apró gránátalma; számos tárolóedény, benne magvakkal; valamint áldozati állatok maradványai, amelyek mind megfeleltek a „kóserség” szabályainak.

Éli főpapsága idején olyan erkölcsi mélypontra zuhant Izrael, hogy hiába vitték magukkal Isten ládáját a filiszteusok elleni ütközetbe, nemcsak vereséget szenvedtek ellenségeiktől, hanem a szövetség ládája is „fogságba került” az Ében Ézer-i ütközetben. Igaz, nem maradt ott sokáig, mivel a filiszteusokra zúduló csapások miatt azok hamarosan visszaadták a szent ládát eredeti tulajdonosaiknak. Az átadás Bét Semesnél történt. A Júdea és Filisztea határán fekvő település mintegy kétszáz éven át (körülbelül  Kr. e. 1200 és 1000 között) több alkalommal is gazdát cserélt. 2019 nyarán a Tel Aviv Egyetem régésze, Zvi Lederman nagy visszhangot keltő bejelentést tett: a kutatók Bét Semes mellett megtalálták azt a helyet, ahol a frigyláda feltehetőleg ideiglenesen nyugodott. Sámuel első könyvének elbeszélése szerint a filiszteusoktól visszatérő frigyláda tiszteletére először áldozatot mutattak be egy nagy kövön: „volt pedig ott egy nagy kő, és felvagdalták a szekér fáit és a teheneket megáldozták az Úrnak egészen égőáldozatul”; majd a Léviták a frigyládát rátették a kőre, a filiszteusok pedig ugyanott helyezték el engesztelő ajándékaikat. „És bizonyság az a nagy kő, amelyre az Úrnak ládáját helyezték, mind a mai napig, a Béth-Semesből való Józsua mezején”, zárja a történetet Sámuel.

Később innen vitték át a Szövetség Ládáját Kirját-Jeárimba, ahol egészen Dávid koráig maradt. A Shmunis család által szponzorált és a Tel Aviv Egyetem felügyelete alatt zajló ásatások 2018-ban kezdődtek meg Kirját-Jeárimban, ahol korábban még nem kutattak.

A Biblia szerint mintegy húsz éven át volt a frigyláda Abinádáb házában, Eleázár pap felügyelete alatt. Az ásatásokat vezető Finkelstein szerint „ha figyelembe vesszük a bibliai történetet, a frigyládát nem tarthatták egyszerűen csak a mezőn vagy egy fa alatt, hanem csakis egy fontos kultikus helyen”.

A kutatók azonban még nem bukkantak ilyen kultuszhelyre, és valószínű, hogy nem is fognak, mivel a Szövetség Ládáját minden bizonnyal a Szövetség Sátrában tartották, amelynek felállítására, mint Siló példája is mutatja, egy sima felületű sziklaplató is elegendő volt. Mikor a frigyládát ünnepélyes menetben átvitték Jeruzsálembe – ahol előbb Dávid palotájában, majd a Salamon által felépített Templomban lakott – a Szent Sátor továbbra is Kirját-Jeárimban maradt, amelyet Gibeonnak is neveztek. A Krónikák második könyve szerint közvetlenül a jeruzsálemi Templom felszentelése előtt: „elment Salamon és az egész gyülekezet ő vele a magaslatra, mely Gibeonban volt, mert ott volt az Isten gyülekezetének sátora, melyet Mózes, az Úr szolgája csinált a pusztában”, de a frigyláda már nem volt ott, mivel azt Dávid jóval korábban elszállította Jeruzsálembe.

A frigyládát utoljára Jósiás, júdeai király idejében (Kr. e. 649–609) említi a Biblia. A szent tárgynak ezután nyoma vész a forrásokban. Annyi bizonyos, hogy a babiloni fogság után felépült második Templomban már nem volt benne. Hogy hová tűnt, az mindmáig az emberi történelem egyik legnagyobb rejtélye.

1. verzió: Akszúm, Etiópia

„A királyok dicsősége.” Ezt jelenti magyarul a ge’ez nyelven fennmaradt Kebra Nagast, az etióp királyok származását és tetteit dicsőítő krónika, amely a tudósok szerint a 14. században keletkezett. Bizony kevés királyi dinasztia büszkélkedhet olyan előkelő ősökkel, mint a Bibliában szereplő Salamon király és Sába királynő! Márpedig az etióp történet szerint, mikor Sába országának okosságáról híres királynője, akit Makedának neveztek, meglátogatta Salamont – akinek bölcsessége „nagyobb volt kelet minden fiainál” –, és elámult annak kincsein és ravasz észjárásán, nem csak eszmét cseréltek egymással… Sába úrnője látogatásának végeztével egy fiúgyermekkel tért haza, akit Meneliknek hívtak. Ő lett az etióp „salamoni dinasztia” alapítója, akinek utódai csaknem háromezer éven és 225 generáción keresztül, egészen Hailé Szelasszié császár megbuktatásáig (1974) ültek az afrikai ország trónján. A Kebra Nagast elbeszélése szerint, mikor Menelik elérte a nagykorúságot, meglátogatta Jeruzsálemben apját, Salamont, akitől megkapta a frigyládát (a jeruzsálemi Templomban annak csak másolatát hagyta meg), hogy vigye haza országába. Salamon a papi családokból egy-egy kiválasztott fiút is küldött vele, hogy ők lássák el a szövetség ládája körüli teendőket. Egy brit újságíró, Graham Hancock a ’90-es évek elején állt elő azzal a teóriával, hogy a frigyláda előbb Egyiptomba került, majd onnan a Níluson keresztül az etiópiai Tana-tó egyik szigetére (Tana Qirqos) vitték, ahol mintegy 400 éven át tartózkodott. Innen került át azután Akszúmba, ahol az etióp ortodox egyház hivatalos álláspontja szerint máig is őrzik, a Miasszonyunk Sioni Szűz Mária templomban. A tabot (amhara nyelven így nevezik a ládát) egy-egy másolatát valamennyi etióp ortodox templomban kiállították. Az állítólagosan Akszúmban őrzött frigyládát eddig még egyszer sem fedték fel a nyilvánosság előtt.

2. verzió: Tanisz, Egyiptom

Steven Spielberg 1981-es kultfilmjében, az Elveszett frigyláda fosztogatóiban hangzik el a következő beszélgetés Indiana Jones és barátja, Marcus Brody professzor között. Mikor Indiana kijelenti, hogy senki sem tudja, mikor és hová tűnt el a frigyláda, Brody így válaszol: „Az egyiptomi fáraó, Sisák, elfoglalta Jeruzsálemet Kr. e. 980-ban, és magával vihette a frigyládát Tanisz városába, és elrejthette egy titkos kamrában, amit »A lelkek kútjának« neveztek. Körülbelül egy évvel azután, hogy a fáraó visszatért Egyiptomba, Tanisz városát betemette a sivatag, egy éven át tartó homokvihar következtében. Isten haragja egyszerűen eltörölte a föld színéről.” Első Hedzskheperré Szetepenré Sosenk, akit a héber Biblia Sisák néven említ, az egységes izraelita királyság kettészakadása után (körülbelül Kr. e. 925-ben, vagyis nem 980-ban!) valóban megtámadta a déli Júdát és az északi Izraelt. A Királyok első könyvének rövid beszámolója szerint: „Roboám király ötödik esztendejében feljött Sisák, az egyiptomi király Jeruzsálem ellen. És elvitte az Úr házának kincseit, és a király házának kincseit, és mindent, ami csak elvihető volt, elvitte mind az arany pajzsokat is, amelyeket Salamon csináltatott.” A hadjáratról Sosenk karnaki templomának Bubasztisz felé néző kapuzatán emlékezett meg monumentális feliratban. De a fáraó mindenütt, ahol csak megfordult csapataival, győzelmi oszlopokat állított fel: így került elő Megiddóban is már a múlt században egyik feliratának töredéke. Sisák hatalmas hadizsákmánnyal tért vissza Egyiptomba, amiben az „Úr Házának kincsei” is benne voltak. De vajon közöttük lehetett a frigyláda is? Nem valószínű, hiszen a Biblia Jósiás király korában még említi. Ami azt illeti, Brody professzor másban is tévedett: Tanisz, amit a XX. dinasztia alatt már fővárossá tettek, a XXII. dinasztiához tartozó Sosenk alatt, sőt még jóval azután is az egyiptomi királyság központja maradt. Ami pedig a „Lelkek Kútját” illeti: ez valóban létezik, de nem Taniszban, hanem Jeruzsálemben, a Templom-hegyen található. Az aranykupolás Sziklamecset alatt lévő sziklaüreget hívják így, ahol a muszlim hagyomány szerint a lelkek várakoznak az utolsó ítéletre.

3. verzió: Tutankhámon sírja, Egyiptom

1922-ben az egyiptomi Királyok Völgyében Howard Carter és Lord Carnarvon szenzációs felfedezést tett: a KV62 jelű sírban felfedezte Tutankhámon fáraó sírját. A XVIII. dinasztiához tartozó, egyébként nem túl jelentős fáraó (aki a hagyományos kronológia szerint Kr. e. 1332–1323 uralkodott), ennek köszönheti máig tartó hírnevét: sírja és múmiája ugyanis szinte teljes épségben fennmaradt. A sír kincseinek több darabja, köztük az aranymaszk a legismertebb ókori műkincsek közé tartozik. A felfedezés idején Tutankhámon sírjának egyik legismertebb lelete volt az a hordozható Anubisz-szentély, amelyet az istenség tiszteletére tartott körmeneteken vittek. A láda alakú „miniszentélyről” – mindjárt a róla készített fényképek közzététele után – néhányan azt állították, hogy az nem más, mint a zsidó frigyláda. A csonkagúla alakú, 95 cm hosszú, 37 cm széles és 54 cm magas láda már pusztán formáját és méreteit tekintve sem lehet azonos a szövetség ládájával. A hasonlóság azonban mégis megdöbbentő, hiszen a hordozható Anubisz-szentély is láda alakú, fából készült, amit arannyal borítottak be, fedelén Anubisz szobra állt, és két, gyűrűbe dugott rúdon hordozta az istenség nyolc papja.

4. verzió: a Nébó-hegy, Jordánia

A mai Jordánia területén található, 817 méterrel a tengerszint fölé magasodó Nébó-hegy egyetlen alkalommal játszott fontos szerepet az Ószövetségben. Élete végén ide küldte fel Isten Mózest, akit nem engedett be az Ígéret Földjére, a Jordán folyón túlra: „És felment Mózes a Moáb mezőségéről a Nébó hegyére, a Piszga tetejére, amely átellenben van Jerikóval; és megmutatta neki az Úr az egész földet.” A zsidó történelem legnagyobb prófétája itt adta vissza lelkét a Teremtőnek, és testét a hegy alatt, valamelyik völgyben temették el, bár sírja soha nem került elő. Ha hihetünk a Makkabeusok második könyvében található beszámolónak, a Nébó-hegy még egyszer fontos szerepet kapott a választott nép történetében. Közvetlenül az Első Templom pusztulása előtt, mikor a babiloni csapatok még nem szállták meg Jeruzsálemet, Isten megparancsolta Jeremiás prófétának, hogy menjen el a Nébóra, ahová a Szent Sátrat és a frigyládát is vigye magával. „Mikor Jeremiás odaért, talált egy barlangszállást, bevitte oda a sátrat, a ládát és a füstáldozati oltárt, és elzárta a bejáratot. Oda akartak menni néhányan azok közül, akik követték őt, hogy megjelöljék az odavezető utat, de nem találtak rá. Mikor Jeremiás ezt megtudta, megfeddette őket, és ezt mondta: „Ismeretlen maradjon ez a hely mindaddig, amíg Isten össze nem gyűjti népét és irgalmas nem lesz hozzá. Akkor majd az Úr nyilvánosságra hozza mindezt.” A történetnek nincs folytatása: sem a rabbinikus hagyományban, sem a bizánci korban itt épült keresztény templomokban nem tettek utalást arra, hogy a hegynek bármi köze lenne a frigyládához.

5. verzió: Chartres-i katedrális, Franciaország

A „templomosok kincse” legalább akkora jelentőségű történelmi mítosz, mint a Szent Grál vagy az Arthur király és kerekasztala mondakör. Hugues de Payns, a templomosok rendjének hivatalos alapítója és első nagymestere, 1080 körül született. Az ő vezetésével 1118-ban kilenc „istenfélő” lovag jelent meg az épp akkoriban trónra került II. Balduin jeruzsálemi király előtt, és azzal a kéréssel fordult az uralkodóhoz, hogy a lovagok és katonáik hadd biztosítsák a Jaffából Jeruzsálembe vezető zarándokút védelmét. A király beleegyezett a kérésbe, és palotájának azt a részét engedte át nekik szálláshelyül, ahol egykor Salamon temploma állt. A magukat „Templom lovagjai”-nak nevező szerzetesrend szellemi atyja az a Clairvaux-i Bernát volt, aki a templomosok titkos küldetését is meghatározta: ez pedig nem más volt, mint a frigyláda megszerzése. A rend hivatalos elismerése után annak feladata is megváltozott: a szentföldi zarándokhelyeket kellett őrizniük. Állítólag hosszas kutatómunka után, valamikor 1118 és 1128 között meg is találták a Szövetség Ládáját, és azt titokban átszállították Franciaországba. Itt előbb a Dan Brown misztikus regényéből ismert (A Da Vinci-kód, 2003) Rennes-le-Château templomában helyezték el, majd a chartres-i katedrálisba vitték. A szabadkőművesek okkult gyökerű hagyománya szerint – amit semmiféle történeti tény nem támaszt alá – a templomosok bukását követően előbb 1307-ben a frigyláda Skóciába került, majd onnan az észak-amerikai kontinensen fekvő Nova Scotia egyik aprócska szigetére: Oak Islandre vitték át. A szigeten már igen régóta folynak kutatások (1909-ben még Franklin D. Roosevelt is részt vett egy expedícióban), végül 1795-ben felfedeztek egy hatalmas kerek mélyedést, amelyet „Pénz-üregnek” (Money Pit) neveztek. A kutatók állítólag még 30 méter mélyen is találtak ember készítette tárgyakat, sőt egy különleges szimbólumokkal telerótt feliratot is, bár a frigyláda egyelőre nem került elő.

6. verzió: Templom-hegy, Jeruzsálem

A judaizmus klasszikus forrásai egybehangzóan és határozottan állítják, hogy a frigyláda a Templom-hegy (arabul Harám al-Saríf) belsejében van eltemetve. A 2. verzióban már említettük Jósiás királyt, aki a következő parancsot adta a papoknak: „Helyezzétek a szent ládát a házba, amelyet Salamon, a Dávid fia készített.” A rabbinikus hagyomány szerint ez a szöveg nem úgy értendő, hogy a frigyládát a Templomba kellett helyezniük – hiszen addig is ott állt –, hanem a „ház” kifejezés itt egy rejtekhelyre vonatkozik (a héber szöveg megengedi ezt az értelmezést). Salamon, aki próféta is volt, előre látta, hogy a Templomot egykor le fogják rombolni, ezért a frigyláda számára előre elkészített egy rejtekhelyet a hegy gyomrában. Jósiás utasítása arra vonatkozott, hogy a Szent Ládát vigyék le erre a rejtekhelyre. A papi hagyomány szerint a ládát nemcsak elfalazták odalent, hanem szó szerint eltemették: a kis teremhez vezető „mély és kanyargós ösvényeket” eltömték. A Jézus korabeli Templom idejében élő papság még tudta, hogy az eltömött folyosó a felszínen hol kezdődött: annak a teremnek az egyik kőlapja alatt, amelyben az oltáron elégetendő fát tárolták. De miért nem keresték elő a ládát a fogságból hazatérő zsidóság szellemi vezetői? Erre vonatkozóan Jeremiás próféta előre egyértelmű útbaigazítást adott, amikor azt mondta, hogy a hazatérés után a frigyládát „szívére se veszi senki, rá se gondolnak, meg sem látogatják, nem készítik el újra”. Bibliai tiltás volt tehát, hogy nem szabad felkutatni vagy foglalkozni vele. A másik ok pedig az volt, hogy a Második Templom lerombolását – szinte annak felépülésével egy időben – Isten kijelentette a prófétákon keresztül. A láda tehát mind a mai napig a Templom-hegy gyomrában van, de azt csak a Messiás hozhatja elő onnan. 

(A szerző ókortörténész, egyetemi tanár.)

Olvasson tovább: