Kereső toggle

A nagy Netflix-hazugság

Evangéliumi vezetők cáfolják a keresztény-fóbiás sorozat állításait

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

Nagy leleplezésként harangozta be a Netflix a „The Family” (A Család) című új dokumentumsorozatát, ami bemutatja az amerikai politikát állítólag évtizedek óta irányító titokzatos fundamentalista keresztény szervezetet, amely most Trump elnökben találta meg az ideális jelöltjét. A Hetek megkereste az amerikai elnök evangéliumi tanácsadó testületének több tagját, akik „rossz viccnek” és „félrevezető hamisításnak” nevezték a Netflix „dokusorozatát”.

 

Közel 70 éve működik az Egyesült Államokban egy nyilvánosságot kerülő, vallásosnak álcázott csoport, amely a háttérből irányítja az amerikai kül- és belpolitikát. Tagjai és támogatói között nemcsak kongresszusi képviselők és szenátorok vannak, hanem Eisenhower óta az összes amerikai elnök is az ő kottájukból játszik.

A gyűléseik nem nyilvánosak, a vezetőjük soha nem ad interjút, mégis a legbefolyásosabb ember Washingtonban, aki szabadon jár-kel a Fehér Házban és a Kongresszusban. Sőt nemcsak ott, hanem külföldön is bármely ajtó megnyílik előtte, nemcsak a nyugati országokban, hanem a legsötétebb harmadik világbeli diktatúrákban is. Tagszervezeteik mind az öt kontinensen, közel száz országban jelen vannak. Hatalmas és titokzatos befolyásukat pedig az elmúlt években csak tovább növelték, miután Donald Trump elnökben megtalálták a tökéletesen befolyásolható ideális jelöltjüket, a „farkas-királyt”, aki mögé rejtőzve tovább építhetik az „Új Világrendet”, és rombolhatják az amerikai demokráciát. Úgy működnek, mint a maffia, a hallgatási törvényekkel, hűségesküvel, szoros hálózatépítéssel, és a hatalom befolyásolásával a saját céljaik érdekében.

Régi klisék sorozatban

 

Tévedés ne essék, a fenti leírás nem valamely népszerű konteóoldalról származik, hanem a Netflix legújabb, ötrészes dokumentumsorozatának az összefoglalója. A The Family (A Család) című produkció meglepő gyorsasággal eljutott Magyarországra is, ráadásul nemcsak feliratos változatban, hanem teljes magyar szinkronnal is megtekinthető.

A bemutatóról hosszú cikket írt a hvg.hu, amelyben szorgalmasan felmondták a sorozat alkotói által megfogalmazott üzenetet. A 24.hu szintén írt a Netflix-produkcióról, ezzel az elképesztő, a legobskúrusabb, „tudjuk-kik” felhangú összeesküvés-elméletekhez illő címmel: „Tényleg egy titkos keresztény szervezet irányítja az amerikai politikát?” Álljunk meg egy pillanatra: vajon a portál ugyanilyen lendülettel akkor is kitenné ezt a címet, ha a „keresztény” jelző helyett bármely más szó szerepelne? Aligha.

Ezek a balliberális portálok ugyanis csak egy irányban „bátrak”, amikor a konzervatív világnézetet képviselő felekezetekről van szó: „A kereszténység sajátosan amerikai verziója, az evangéliumi kereszténység (más néven evangelikalizmus) innen, Európa közepéből nézve mindig is a patriotizmus, az önsegítő tréningek és néha bizony a sima ripacskodás furcsa és bizarr keverékének tűnt, mely nem sokban hasonlít a nálunk honos történelmi egyházaktól látott vallásgyakorlásra” – írja a 24.hu rovatvezetője cikke első bekezdésében.

Ez a félművelt, Amerika-ellenes és vallásilag elfogult előítélet-panelekre építő hangvétel a legkevésbé sem új. Jól emlékszünk: pontosan ilyen lekezelő, bicskanyitogató stílusban írtak közel fél évszázada a kommunista lapok az első látványosan „bibliás” amerikai elnökről, a „földimogyoró-farmer” Jimmy Carterről és támogatóiról: „A magas alkoholtartalmú whiskyt bourbon néven főző – és óriási mennyiségekben fogyasztó – Kentucky állam rendkívül istenfélő »Biblia-övezetében« tett újraválasztási próbaútjával megkezdte 1980-as korteskampányát Jimmy Carter” – írta például 1979. augusztus 16-án a Népszava.

Minderre csak azért érdemes kitérni, hogy emlékezetünkbe idézzük: nincs új a nap alatt. Nemcsak a magyar újságírásban, hanem a ma talán legnépszerűbb médiaműfajnak számító sorozatkészítésben sem. Néhány éve az HBO gyártott három évadot megért sorozatot A hátrahagyottak címmel, ami egy sötét szekta történetével vegyíti a bibliai elragadtatás eseményeit. A csatorna 2017-ben rálicitált a műfajra: az utóbbi évek egyik legnagyobb felhajtású sorozatának alapjául egy élesen keresztényellenes disztópiát választott. A szolgálólány meséje már szintén a harmadik évadnál tart, és a vallásos férfiak által gonoszul elnyomott, szülőgépként kezelt nők küzdelméről szóló mese időközben a liberális média és a demokrata politikusok egyik kedvenc hivatkozási alapja. Az ikonikus szolgálólány-jelmezek a Trump-ellenes utcai tüntetéseken is rendszeresen feltűnnek. De hát ez sem új: a vallásellenes gúnyképek éppúgy feltűntek a kommunista propagandagyűléseken, mint ahogy ma a Pride-felvonulásokon.

A szerző, aki beépült

 

És akkor elérkeztünk a The Familyhez, amivel a Netflix „dokumentarista” köntösben igyekszik rácsatlakozni az HBO fikciós apokaliptikus-szekta vonatára. Az idézőjel annak ellenére indokolt, hogy a sorozat alapja egy Jeff Sharlet nevű újságíró hasonló című könyve, ami 2009-ben jelent meg. Sharletet saját elmondása alapján gyerekkora óta foglalkoztatja a valláskritika, ugyanis erőteljes kettős neveltetésben részesült. Hároméves volt csupán, amikor szülei elváltak, és ettől kezdve jó ideig a hét egyik részét a judaizmus reformirányzatát követő apjánál, míg a többi napot evangéliumi pünkösdista anyukájánál töltötte. A szülők a kis Jeffet igyekeztek az általuk helyesnek tartott irányba befolyásolni, aki így aztán járt vasárnapi iskolába és sabbat-vacsorára is, mikor éppen ki volt soron. A kulturális hatások is nagyon eltérőek voltak: „Hétfőnként a Little House on the Praire sorozatot néztük (magyarul Farm, ahol élünk címmel vetítették – a szerk.), kedden pedig The Paper Trail epizódjait (ez a sorozat joghallgatók viharos szerelmi kalandjai körül zajlik – a szerk.)” – írta Sharlet az önéletrajzi ihletésű Believer, Beware (Hívő, vigyázz!) című valláskritikai könyvében. A családi kusza ideológiai hatások érdeklődést, ugyanakkor általános gyanakvást építettek ki Sharletben mindenfajta vallással, de különösen a kereszténységgel szemben.

Ezt a zsigeri gyanakvást tükrözi a The Family című könyve is, amelynek szintén van személyes vonatkozása. Jeff Sharlet ugyanis egy barátját követve fiatalon rövid ideig a Washington közelében fekvő Ivanwald konzervatív bentlakásos fiúkollégiumban lakott. Sharlet tudta, hogy ezt a kollégiumot egy keresztény szervezet működteti, és a lakóknak időnként önkéntes kertgondozói és takarítói munkát kell vállalniuk a szervezet központjában, ahol befolyásos politikusok és külföldi vendégek is megfordulnak.

Sharlet saját elmondása szerint nem azzal a céllal jelentkezett az Ivanwald kollégiumba, hogy leleplező könyvet írjon, hanem azért, mert érdekelte a Biblia. Hamarosan azonban feltámadt benne a gyanakvás, és elkezdett naplót írni a tapasztalatairól, diáktársairól és a nevelőtanárokról. Ezek a feljegyzések szolgáltak az évtizedekkel későbbi könyve alapjául. A Netflix sorozat első része az itt töltött időszakot dolgozza fel dramatizált formában. A dokumentarizmus már ezen a ponton megbukik, hiszen a fiatalkori beszélgetéseket utólag írták meg a forgatókönyv szerzői, így azokról nem lehet eldönteni, mennyi fikciót tartalmaznak.

A dramatizált jelenetek a további négy részben is feltűnnek, bár ezekben már hagyományosabb, de nem kevésbé manipulatív eszközökkel élnek a sorozat készítői. Mi másnak lehetne nevezni ugyanis azt, hogy amikor a narrációban elhangzik, miszerint az evangéliumi kereszténységben gyakori az erős, „karizmatikus” vezetés, akkor Hitler-beszédekből és náci filmhíradókból játszanak be részletet? Vagy amikor ismételten idéznek egy kiragadott mondatot, amelyben az előadó az erős kezű vezetők között megemlíti Hitlert, Mao Ce-tungot és Sztálint is. A rendező, Jeff Moss úgy tűnik, nem veszi figyelembe a Godwin-törvényeként ismert kommunikációs szabályt, miszerint, aki egy vitában elsőként „játssza ki a náci-kártyát”, vagyis hasonlítja ellenfelét a nácikhoz vagy Hitlerhez, az szükségszerűen veszít, mert ezzel olyan szélsőséges térbe viszi ki a vitát, hogy az egyben értelmetlenné is válik.

A Reductio ad Hitlerum (a Hitlerrel való abszurd érvelés) fogalmát Leo Strauss német–amerikai filozófus alkotta, aki kifejezetten károsnak tartotta azt, ha egy vitában valaki a náci analógiával akarja bebizonyítani a másikról, hogy téved. Ennek ellenére ma a médiában (az internetes kommentekről nem is beszélve) lépten-nyomon lehet találkozni a Reductio ad Hitlerum példáival. Leginkább a konzervatív, keresztény politikusokkal, lelkészekkel, közgondolkodókkal szemben kerül elő a náci-kártya, őket szokták hol kódolva, de többnyire inkább nyíltan lefasisztázni, Hitlerhez, Goebbelshez vagy Mussolinihez hasonlítani.

Másfajta problémát vet fel az, hogy a sorozat számos úgynevezett dokumentum bejátszásában a Netflixes készítők még arra sem vették a fáradtságot, hogy eredeti felvételeket gyűjtsenek össze. Számos bejátszáson ott szerepel a konzervatív jobboldallal és ezen belül is kifejezetten az evangéliumi kereszténységgel szemben az egyik legmilitánsabb gyűlöletoldal, a Right Wing Watch (RWW) nagy, piros betűs emblémája. Az elmúlt években a RWW valamennyi amerikai evangéliumi keresztény lelkészt és közszereplőt megrágalmazott már, Pat Robertsontól kezdve Joel Osteenen és Kenneth Copelanden át Rodney Howard-Browne-ig. Az RWW „leleplező” anyagait más – többek között magyar nyelvű – amerikai uszító oldalak is rendszeresen átveszik.

„Nem a Family áll Trump mögött”

 

De mi is az igazság a The Family körül? Hiszen ez a „szervezet nélküli szervezet” (amelyet időnként The Fellowship – A Közösség néven is emlegetnek) valóban létezik, és az elmúlt évtizedekben – két évvel ezelőtti haláláig – a legbefolyásosabb tagja tényleg az a Doug Coe volt, akit a szálakat a háttérből szövögető sötét alakként mutatnak be a sorozat készítői. Mint ahogyan természetesen létezik az évente Washingtonban megrendezett Nemzeti Imareggeli is, amelyen – amit az tucatnyi alkalommal elhangzik a filmben – „Eisenhower óta valamennyi hivatalban lévő amerikai elnök részt vett”. Mondjuk, ezt a több száz fős rendezvényt nehezen lehetne a titkolózással vádolni, mert – mint azt a film is bemutatja – a média nagy terjedelemben beszámol az eseményről, függetlenül attól, hogy éppen a demokrata Kennedy, Carter, Clinton és Obama vagy a republikánus Reagan, Bush (mindkettő) és Trump mond beszédet. Azt Sharlet is kénytelen elismerni, hogy a Nemzeti Imareggelin egyforma számban vesznek részt mindkét oldalról, így a rendezvényt nehéz lenne jobboldali összeesküvésnek feltüntetni.

Kíváncsiak voltunk arra, vajon mennyi igazság van abban, amit a Netflix a sorozat legfontosabb aktualitásának nevez, miszerint Donald Trumpot egyenesen „A Család” választotta ki elnöknek, és azóta is a kezében tart? Ennek az állításnak a bizonyítására a sorozatban többször is szerepel az a bejátszás, amin a Fehér Ház Ovális Irodájában evangéliumi lelkészek kézrátétellel imádkoznak Donald Trumpért. A Hetek megkereste az elnök Evangéliumi Tanácsadó Testületének egyik vezetőjét, a dél-afrikai származású floridai lelkészt, Rodney Howard-Browne-t, aki részt vett ezen az elnöki imán. Howard-Browne készítette az eseményről azt a fotót, ami később bejárta az egész világsajtót (lásd keretes írásunk az előző oldalon).

A lelkész elmondta, hogy többször is járt Donald Trumpnál a Fehér Házban, de egyszer sem látta ott a sorozatban szürke eminenciásként beállított szereplőket. „Soha nem találkoztam A Család egyetlen tagjával sem. Sok időt töltöttem a fővárosban, határozottan állíthatom, hogy nem ők irányítják Washingtont” – mondta Browne, aki szerint „a sorozat egyetlen célja, hogy elterelje a figyelmet a valódi »Családról«, az olyan valódi háttéremberekről, mint amilyen »Soros és társai«”. Howard-Browne szerint teljesen hamis beállítás, miszerint Donald Trumpot kívülről irányítanák: „Az elnök mellett sok ember áll, akiknek van hatása a kormányzatra, de Trump a maga ura. Azt teszi, amit helyesnek érez, senki sem képes manipulálni őt. Ugyanakkor személyes tapasztalatból elmondhatom, hogy az amerikai történelemben ő a legnyitottabb elnök a keresztény egyház felé” – mondta a floridai lelkész.

Hasonló véleményt fogalmazott meg lapunknak az egyik legismertebb amerikai keresztény rádiós műsorvezető, Dr. Michael Brown is: „Életem-ben nem hallottam róluk, míg a Net-flix ki nem jött a sorozatával. Nagyon sok amerikai evangéliumi keresztény vezetővel állok szoros kapcsolatban, és őket sem hallottam soha erről a szervezetről beszélni. Emellett számos olyan barátom van, aki közeli kapcsolatban áll a Fehér Házzal. Ha ez a szervezet tényleg olyan nagy és befolyásos, akkor miért nem hallottam vajon soha tőlük erről? Őszintén szólva, ez az egész így elég összeesküvés-elmélet gyanúsnak tűnik.”

Michael Brown elmondta: kezdetben fenntartásokkal, sőt szkeptikusan fogadta azt, amikor Trump még elnökjelöltként nyitott az evangéliumi keresztény közösség felé. „Úgy gondoltam, hogy csak a szavazatainkra vadászik. De sok területen bámulatosan meggyőző módon betartotta a nekünk tett ígéreteit. Számos kiváló bírót nevezett ki (ezek életre szóló kinevezések), fellépett az abortusz visszaszorítása érdekében, lassította az LGBT-aktivisták nyomulását, kiállt Izrael mellett, és védelmezte a vallásszabadságunkat. Talán valóban a Trump-kormányzat az amerikai történelemben a leginkább evangéliumi adminisztráció, és az elnök is gyakran találkozik evangéliumi vezetőkkel. Ez nagyon pozitív” – mondta a számos vallásfilozófiai bestseller szerzőjeként is ismert Michael Brown, aki ugyanakkor emlékeztetett arra, hogy az elnök viselkedése időnként „nem mondható keresztényinek, ezért az evangéliumi vezetőknek nem szabad automatikusan Trump minden cselekedetét védelmükbe venni”.

Szintén cáfolta a Netflix állításait a CBN televízió hírigazgatója, Rob Allman is. Annak ellenére, hogy a sorozat a CBN alapítóját, Pat Robertsont is hírbe hozza a The Familyvel, a csatorna nem áll kapcsolatban a szervezettel.

A Nemzetközi Imareggeli magyar szervezője, Vejkey Imre, a KDNP parlamenti képviselője viszont személyesen találkozott többször is Doug Coe-val. Mint a Heteknek elmondta, nagyon szerény, alázatos emberként ismerte meg Coe-t, aki nem élt vissza befolyásával és széles körű ismeretségeivel. „Olyan ember volt, aki le tudott ültetni mindenkit: republikánust és demokratát, katolikust és reformátust egyaránt.” Vejkey elmondta, hogy idén már harmadszor fogják megrendezni a Nemzetközi Imareggelit Magyarországon.

 

Olvasson tovább: