Kereső toggle

Jeruzsálem és Athén a mi örökségünk

Ben Shapiro: Civilizációnk e két városra épül

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

Illúzió azt gondolni, hogy egyetlen nemzedék jobb világot tudna felépíteni, mint a zsidó-keresztény és görög alapokra épült civilizáció. A háromezer éves örökséget azonban egyetlen nemzedék is le tud rombolni.

 

Az elmúlt időben több cikkünkben foglalkoztunk azzal, hogyan tereli a politikai korrektség egyre szűkebb zsákutcába a szabad gondolkodást, az őszinte véleményalkotást és megtermékenyítő vitákat, amelyek a klasszikus időktől kezdve a nyugati, görög-zsidó-keresztény civilizáció hajtóerejét adták. (Amazon-cenzúra: melegeknek nincs visszaút? Hetek, 2019. július 12.; Betiltanák a lelkiismereti döntést. Hetek, 2019. május 17.)

Ma azoknak, akik kiállnak ezen értékek mellett, gyakran a politikai-kulturális-média fősodorhoz tartozók megbélyegzésével és megvetésével kell szembenézni. Jobb esetben régimódi eszmék foglyainak, de mind többször veszélyes, intoleráns, gyűlöletkeltő bigottaknak bélyegzik azokat, akik felszólalnak például az „abortuszjogok” egyre szélesebb kiterjesztése ellen vagy fenntartanák a jogot arra, hogy felnőtt, cselekvés- és döntésképes emberek saját akaratukból változtassanak az életmódjukon, homoszexuális orientációjukon és újra összhangba kerüljenek természetes, biológiai identitásukkal.

Örvendetes ugyanakkor látni azt, hogy egyre többen vannak, akik nagyon felkészülten, jól átgondolt érvrendszerrel a konzervatív értékek – legyen az az emberi élet, a klasszikus család vagy a nemzeti identitás – védelme érdekében vállalják a nyilvánosság előtt a konfliktust a liberális-baloldali elittel. Azzal érvelnek, hogy a politikai korrektség nevében kialakított új dogmák veszélyeztetik a demokráciát, sőt a civilizációnk alapjait is.

 

Milliós követőtábor, egyetemi kitiltások

Ilyen például Yoram Hazony történész, aki nemrég a Heteknek adott interjúban a manapság közellenségnek gondolt nemzeti eszmét összehasonlította a minden bajra megoldást kínáló globalizmussal. Hazony azt mondta, hogy „A nacionalizmus arra keresi a választ, hogy miként működhet jobban a világ: ha sok, független nemzetközösségből áll, vagy pedig a Római Birodalom megoldása szerint, amely egyetlen törvényt, univerzális békét és jólétet kínált a területén élők számára. Ez utóbbi megoldást nevezzük imperializmusnak. Az imperialista állam azonban soha nem maradt demokratikus – még ha annak is indult –, mert a történelem tanúsága szerint mindig ellenállással ütközik szembe. Előbb-utóbb jelentkeznek azok, akik függetlenséget akarnak a birodalomtól, és ezt csak erővel tudja a birodalom elnyomni.” (Kis országok menthetik meg a szabadságot. Hetek, 2019 március 29.)

De ilyen konzervatív közéleti személyiség Ben Shapiro közíró, aktivista, aki idén a Felvonulás az Életért elnevezésű washingtoni rendezvényen kijelentette: „Lehet, hogy igazuk van. Lehet, hogy mi itt ma nem állunk összhangban a társadalom többi részével. Azt mondom erre, hogy rendben. Ugyanígy voltak a rabszolgaság eltörléséért küzdők. Ugyanígy voltak a polgárjogi mozgalmak felvonulói. Ugyanígy voltak a mártírok Rómában és a zsidók Egyiptomban. Nem feltétel, hogy az igazságosság népszerű legyen, az a fontos, hogy igaz legyen."

A 35 éves Shapiro – Yoram Hazonyhoz hasonlóan – ortodox zsidó, akinek a közéleti hatását jól mutatja, hogy Facebook követőinek a száma meghaladja az 5 milliót. Amerika új, konzervatív politológus sztárja nem csak közösségi média influenszer, hanem más platformokon is hatékony: rádiós műsorvezető, előadó, újságíró és bestseller könyvszerző.

Igazi villámkarriert futott be: 16 évesen végezte el a középiskolát (két osztályt is „ugrott” felfelé). 20 évesen szerezte első diplomáját, politikatudományból. 23 évesen jogászi diplomát is szerzett a Harvardon. 2015-ben alapította a Daily Wire című internetes hírportált. A Ben Shapiro Show a második legnépszerűbb podcast az Egyesült Államokban, amelynek audió változatát 200 rádióállomás sugározza.

A Facebook mellett az amerikai közéletben meghatározó szerepet betöltő Twitteren is 2,3 millió követővel rendelkezik, míg 2016-ban alapított YouTube csatornájának videóit már 46 milliószor töltötték le.

Ilyen erőteljes közösségi jelenlét mellett nem meglepő, hogy tevékenysége heves vitákat vált ki.  Az amerikai egyetemeken megtartott előadásait rendszeresen tüntetései kísérik - ultraliberális aktivisták részéről. Volt olyan egyetem, amelyik 200 millió forintnak megfelelő összeget költött egyetlen előadásának a biztosítására.

A gyűlölet oka pontosan a bátor véleményalkotás: Shapiro erőteljesen érvel az abortusszal szemben, nyíltan kérdőjelezi meg és az LMBTQ-mozgalom dogmáit, felhívja a figyelmet az iszlám veszélyeire, illetve kiáll Izrael és a fegyvertartás joga mellett.

 

Ezek a közös gyökereink

 

Ben Shapirónak idén tavasszal jelent meg legújabb, The Right Side of History (A történelem jó oldalán) című könyve, amelyben civilizációnk alapvető kihívásaira keresi a választ. Mint írja, az átlagos nyugat-európai ember készpénznek veszi azt, hogy kényelmes életet élhet, és élvezheti a demokratikus társadalom kínálta szabadságot. Az emberek élete mégis tele van boldogtalansággal, a közélet pedig példátlan indulatokkal.

Shapiro a fő problémát abban látja, hogy nagyon sok nyugati ember meghasonlott saját civilizációja alapjaival: úgy érzi, mintha a nyugati eszme valami káros és szégyenletes örökség lenne, amitől a világ jobb jövője érdekében mielőbb szabadulni kellene. Ma a meghatározó közgondolkodás tagadja, hogy a zsidó-keresztény civilizációnak köszönhetjük a filozófiánk és erkölcsi rendszerünk alapjait, az emberi szabadságjogok kiterjesztését és a tudományos felfedezések túlnyomó többségét. (Ez a szemlélet jelenik abban a vitában, is amely az amerikai Demokrata Párt négy új, színesbőrű kongresszusi képviselőnője, a „The Squad” („Az Osztag”) néven is emlegetett négyes, Alexandria Ocasio-Cortez,  Ilhan Omar, Ayanna Pressley és Rashida Tlaib radikális „progresszív” nyilatkozatai nyomán bontakozott ki. Sok partióta amerikai megdöbbent azon, hogy milyen megvetéssel és indulattal nyilatkoznak a „fehér nacionalizmusról”, a „szemétnek” tartott amerikai kultúráról vagy a pénztőke által irányított „izraeli lobbiról”. A konfliktusba Trump elnök is beleállt, amikor megüzente az „osztagnak”, hogy ha nem tetszik nekik Amerika, vissza is mehetnek „a bűnözéstől fertőzött” országaikba.)

Pedig, Shapiro szerint a szabadság két ősi alapelven nyugszik: egyrészt, Isten minden embert a saját képére teremtett, másrészt pedig, az emberek képesek felfedezni és megismerni Isten csodálatos világát. Ezek az elvek pedig nem Ázsiában, Afrikában vagy az amerikai kontinensen, hanem a mediterrán térségben, egész pontosan Jeruzsálemben és Athénben születtek meg.

„Ez a két fundamentum - a szellem zsenialitásának e két gyémántja – formálta ki a nyugati civilizációt és tett bennünket azzá, amik vagyunk. Ha hiszel abban, hogy az élet több, mint a materiális élvezetek, illetve a fájdalom mindenáron történő elkerülése, akkor te magad is Jeruzsálem és Athén produktuma vagy. Ha hiszel abban, hogy az államnak nincs joga korlátozni abban, hogy gyakorold a szabad akaratod, és ha erkölcsi kötelességednek tartod az erények, az értékek védelmét, akkor te Jeruzsálem és Athén terméke vagy. Ha meggyőződésed, hogy az emberek az értelem erejével jobbá tehetik a világot, és kötelezi is őket erre egy magasztosabb parancs, akkor te Jeruzsálem és Athén szülöttje vagy.” – írja könyvében Shapiro, aki szerint Jeruzsálem és Athén a tudomány bölcsője, ahogyan azt a Hetek gondozásában néhány éve megjelent eszmetörténeti mű szerzője, Alvin J. Schmidt amerikai szociológus is állítja.

Az emberi jogokat szintén a zsidó-keresztény értékeknek és a görög természetfilozófiának köszönhetjük. „E városok nyomán prosperitás, béke és művészi szépség fakadt. Jeruzsálem és Athén elvei hozták létre az Amerikai Egyesült Államokat, vetettek véget a rabszolgaságnak, kerekedtek felül a nácikon és a kommunistákon, emeltek ki milliárdokat a mélyszegénységből, és nyújtottak további milliárdoknak spirituális célokat. Jeruzsálem és Athén voltak a Magna Charta és a vesztfáliai béke alapjai; de a Függetlenségi Nyilatkozat, Abraham Lincoln Emancipációs Kiáltványa, és Martin Luther King birminghami börtönből írt levele is ebből a forrásból ered.” – írja Shapiro.

 

Csak egy esélyünk maradt

 

Ezzel szemben azok a civilizációk, amelyek elutasították Jeruzsálem és Athén örökségét, illetve a köztük fennálló feszült kölcsönhatást figyelmen kívül hagyták, előbb-utóbb elkerülhetetlenül megsemmisültek. Elég csak a huszadik századot megfigyelni: A Szovjetunió egyaránt elutasította a zsidó-keresztény értékeket és a görög természetfilozófiát és ezek helyére a kollektíva értékét és a „szociális igazságosság” utópisztikus vízióját helyezték – aminek eredményeképpen tömegek haltak éhen és tízmilliók váltak az új rendszer áldozataivá. A nácik is elutasították Jeruzsálem és Athén hagyatékát, aminek az lett a vége, hogy gyermekeket küldtek gázkamrákba. Napjainkban is vannak olyan országok, amelyek elutasítják e két város örökségét, például milliókat a létminimum szintje alá kényszerítő, és a egyén minden értékét tagadó Észak-Korea vagy az olajban példátlanul gazdag Venezuela, amelynek polgárai közül szintén milliók éheznek.

Nyugat-Európában és az Egyesült Államokban sokan úgy gondolják, hogy a fejlődés és a prosperitás egyfajta születési előjog e térség lakói számára, és a más nemzeteket széjjel szakító konfliktusok ide soha sem fognak begyűrűzni, nem kell aggódni egy forradalomtól vagy a gazdasági összeomlástól.

„Ez a derűlátás alapvetően elhibázott – állítja Shapiro. – A romlással és bomlással szembeni harc soha sem ér véget. Jólétünk mindig csupán egyetlen generációnyira van a szakadékba zuhanástól. Látjuk, hogy az amerikai polgárok egy komoly hányada már el is veszítette hitét a szólásszabadságban, a demokráciában, a független gazdaság elvében, a erkölcsösség és a közös célok értékeiben. A hagyományos értékeinkkel való szembefordulás akkor kezdődött, amikor az ide vezető utunk értékét is megkérdőjeleztük.”

A szerző úgy véli, hogy a nyugati társadalmakban jelenleg a zsidó-keresztény értékektől és a görög természetfilozófiától való elszakadás zajlik. „Helyette itt van a szubjektív moralitás és az indulatok uralma. Szemtanúi lehetünk annak, ahogyan a civilizációnk törzsi torzsalkodásokba, individualista hedonizmusba és a szubjektív moralitásba süllyed. Senkit se tévesszen meg az, hogy még most is a Jeruzsálem és Athén által ránk hagyományozott prosperitásban élünk. Elhittük, hogy következmények nélkül szembe fordulhatunk a zsidó-keresztény értékekkel és a görög természetfilozófiával, és helyettesíthetjük ezeket az interszekcionalitás, a tudományos materializmus, a „progresszív” politizálás, a tekintélyelvű kormányzás, a nemzeti szolidaritás elveivel.”

Mit várhatunk ezektől az új eszméktől? Nem sokat: „Az elmúlt két évszázadban igyekeztük lefűrészelni magunkat civilizációnk gyökereiről. A Nyugat ezután is életben maradt és még virágzott is – egy ideig. De elkezdett meghalni, belső sérülései miatt. Civilizációnk belső ellentmondásokkal terhelt; értékvesztett közösségekkel és céltalan egyénekkel van tele.”

Csalóka ugyanakkor az, hogy a felszínen sok minden változatlannak tűnik: „A nyugati gazdaságok nem fognak máról holnapra összeomlani; a kapitalista infrastruktúrákra pakolt szocialista programok nem azonnal fogják tönkretenni a Nyugatot. De becsapjuk magunkat, ha úgy gondoljuk, hogy a múlt értékeinek a feladásával egyidejűleg örökké fennmaradhatunk. Filozófiai értelemben a Nyugat már több generáció óta haldoklik. A születési adatok a mélybe zuhantak, az állami költekezés az egekbe szárnyalt. A hiányzó munkavállalók helyére bevándorlók tömegeit importálják, akik a nyugati értékekkel nincsenek tisztában – ez pedig polarizálja a társadalmat. Az európai politika utópiáról álmodozó szélsőbaloldali szocialisták és nemzeti restaurációt ígérő szélsőjobboldali nacionalisták háborújává degradálódik. Mindkettő bukásra van ítélve. És habár lassan, de Amerika is az európai példát követi.” – írja Shapiro.

A szerző ugyanakkor elismeri azt, hogy „a modernitásig vezető utunk hosszú volt. Nem is lehetne minden állomását gyönyörűnek nevezni – voltak erőszakos epizódok. A Jeruzsálem és Athén között fennálló feszültség valóságos. De ha megszüntetjük ezt a kölcsönhatást úgy, hogy megtagadjuk akár Jeruzsálemet, akár Athént, akkor a kettő közé épült hidat is pusztulásra ítéljük.”

Mégis, közös felelősségünk, hogy ne adjuk el divatos ideológiai gyöngyökért azt, amit elődeink háromezer év alatt felépítettek, mert mindezt egyetlen generáció alatt is elveszíthetjük – figyelmeztet Ben Shapiro könyvében, amely várhatóan a magyar fordításban is olvasható lesz.

 

Olvasson tovább: