Kereső toggle

Homoszexuális Internacionálé

Az ellopott szivárvány nyomában

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

A héten emlékeznek meg a new york-i Stonewall melegbárban történt „lázadás” 50. évfordulójáról. A melegmozgalom ikonikus helyszíne egy jelentéktelen, az olasz maffia által ellenőrzött lebuj volt, ám egy rendőrségi razzia után a homoszexuális „forradalom” kiindulópontja lett.

                                     

A korai LGBT-mozgalom a rózsaszín háromszöget tekintette jelképének, amelyet a történelemben a nácik használtak a homoszexuálisok megbélyegzésére.

A második világháború után ebből a stigmából az aktivisták igyekeztek pozitív szimbólumot formálni, de mivel a rózsaszín háromszög magában hordozta az elnyomás képét, ezért a mozgalom új identitásképző logót keresett magának, amit büszkén viselhetnek.

Az 1978-as San Franciscó-i melegfelvonuláson mutatkozott be először a szivárványos zászló, amelyet Gilbert Baker, egy helyi meleg képzőművész alkotott. Baker számára az egyik inspirációt a legismertebb korai homoszexuális színész ikon, Judy Garland Over the Rainbow (A szivárvány felett) című dala jelentette, amit az Oz, a nagy varázsló főszereplőjeként énekelt. Garland az 1969-es Stonewall-lázadás előtt egy nappal halt meg gyógyszertúladagolásban –  a New York-i melegbárban a nevezetes estén a vendégek rá is emlékeztek, mielőtt a razzia megkezdődött volna.

A meghamisított szövetség

A másik forrás a hatvanas évek világbéke-utópiája volt, ami különösen az amerikai egyetemeken lett népszerű olyan homoszexuális művészek hatására, mint a hippimozgalom költőjének számító Allen Ginsberg. A szivárvány, mint a béke szimbóluma természetesen bibliai eredetű, az özönvíz után Isten megbékélését és szövetségét jelképezte az emberiséggel. A Noéval való szerződés azonban a házasságot és a szaporodást tette kötelezővé az emberek számára, amint ezt Isten kétszeresen is hangsúlyozta: „Azután megáldotta Isten Noét és az ő fiait és azt mondta nekik: Szaporodjatok és sokasodjatok, és töltsétek be a földet…Ti pedig szaporodjatok és sokasodjatok, nyüzsögjetek a földön és sokasodjatok azon.” (1Mózes 9, 1-6)

Noé és fiai az özönvíz előtti kortársaiktól eltérően megőrizték a házasság eredeti, egy férfi – egy nő formáját. A nagy kataklizma után Isten ezt a mintát a szivárvány jelével megerősítette: „Ez a jele a szövetségnek, melyet én örök időkre szerzek közöttem és ti köztetek… az én ívemet helyezem a felhőbe és ez lesz a jele a szövetségnek közöttem és a föld között. … Azért legyen tehát az ív a felhőben, hogy lássam azt és megemlékezzem az örökkévaló szövetségről … ez ama szövetségnek a jele, amelyet szerzettem én közöttem és minden test között, mely a földön van.” (1Mózes 9,12-17)

A melegmozgalom tehát egy olyan bibliai szimbólumot sajátított ki magának, ami eredeti tartalmában éppen az ellenkezőjét jelentette, hiszen Isten a szaporodásra és sokasodásra vonatkozó felszólítást négy heteroszexuális házaspárnak adta. Az eltulajdonított jelképet azonban az alkotók meg is változtatták: Isten szivárványa egy „ív” volt az égen az emberiség számára, amint azt a természetből jól ismerhetjük a mai napig. Gilbert Baker azonban ezt a szivárványívet kiegyenesítette és új tartalommal töltötte fel. A radikális művész nem először forgatott ki vallási jelképet: egy olyan amerikai homoszexuális performansz-csoport tagja volt, akik apácáknak öltözve rendszeres vallásgyalázó utcai előadásokat tartottak.

Az LGBT-szivárvány első formájában nyolc színt tartalmazott, amelyben – amint azt az alkotó, Gilbert Baker 2017-ben, nem sokkal a halála előtt az ABC televíziónak adott interjúban elmondta – minden egyes színnek megvolt a maga jelentése:

 

A nyolcszínű zászlónak azóta számos variációja készült, leggyakrabban az egyszerűsített, hatszínű változatot használják, ami mára az LGBTQ-mozgalom világméretű jelképe lett. Egyre több nyugati nagyváros június-júliusban szivárványos zászlótengerbe öltözik, közintézmények, nagyvállalati irodaházak, nagykövetségek, utcai kirakatok és magánlakások ablakait is az értelmében és formájában kiforgatott szivárvány díszíti.

Mágikus kapocs

Talán meglepő, hogy a szivárványos zászló alkotói számára fontos volt, hogy a szex és a pozitív életérzések mellett a mágia is szerepeljen az összeállításban. Azonban a 20. század leghírhedtebb okkultistája, Aleister Crowley számára a szexuális mágia – különösen a homoszexuális mágia – az egyik legfontosabb eszköz volt a küldetése megvalósításában. Crowley azt állította, hogy egy természetfeletti lény diktálta az élete fő művének tekintett „Book of the Law” (A Törvény könyve) című művét, aminek az üzenete a Tízparancsolat minden egyes pontjának szisztematikus tagadása volt. Mint írta: „A Törvény egészének a summája az, hogy tedd meg, amit meg akarsz tenni”.

A szexuális felszabadítás üzenete, amit Crowley hirdetett, számos követőjét megragadta, köztük egyik tanítványát, Harry Hayt is, aki a melegjogi mozgalom úttörője volt az Egyesült Államokban. Hayt így búcsúztatta 2002-ben a The New York Times: „Legnagyobb érdeme, hogy megtette, amit senki más nem tett meg előtte: tudatosította az amerikai homoszexuálisokban azt, hogy ők egy ugyanolyan elnyomott kulturális kisebbség, mint amilyenek a feketék. Létrehozott számukra egy tartósan működő szervezetet, ahol összejöhettek egymással és harcolhattak a homoszexuális jogok kezdetben nagyon radikális eszméiért.”

Hay számos korai homoszexuális szervezet alapítója és tagja volt, amelyek a második világháború után jöttek létre – a korabeli törvényektől tartva jobbára titokban. A földalatti csoportokat Hay – aki Crowley tanításai nyomán maga is gyakorló okkultista volt, és tagja volt az Ordo Templi Orientis nevű földalatti mágikus páholynak – szabadkőműves mintára alakította ki, ahol a „testvériség” összetartó erejét titkos szexrítusok képezték. Hay a felszabadított tudatú melegeket „tündéreknek” nevezte, akik számára külön képzéseket tartott. Az első amerikai öntudatos melegjogi aktivisták ezekből a csoportokból kerültek ki. Hay nagy befolyásra tett szert Hollywoodban is, ahol az ötvenes években forgatókönyvíróként dolgozott. Számos ismert színésszel került szexuális kapcsolatba, és egyikük, Will Geer hatására a Kommunista Pártba is belépett.

Harry Hay emellett részt vett Alfred Kinsey kísérletsorozatában is, amelynek – mint mára kiderült, megalapozatlan és tudatosan torz – megállapításai hozzásegítettek a homoszexualitás társadalmi elfogadtatásához, és Amerika „átprogramozásához”. A modern szexológia megalapozója, Alfred Kinsey a második világháború után dolgozta ki tézisét, miszerint a homoszexuálisok társadalmi aránya Amerikában 10 százalék, de ez igazán csak a nyolcvanas években vált hangsúlyos „dogmává” a médiában. A kutató – aki maga is homoszexuális volt – ezt az állítását hipotézisként fogalmazta meg, de a melegpropaganda hamarosan tudományos tényként hivatkozott erre a számra. A magukat homoszexuálisként vagy biszexuálisként meghatározók valóságos aránya még ma sem haladja meg a három százalékot. (Szivárványdiploma. Hetek, 2013. augusztus 9.) Bár Kinsey nyomán a mai napig a melegjogi szervezetek hatalmas erőfeszítést tesznek arra, hogy a homoszexualitást normális, hétköznapi életformaként fogadtassák el a társadalommal, a valóságban a homoszexuális férfiak jelentős része élete során extrém sok – több száz vagy több ezer – partnerrel lép kapcsolatba, ahogyan Harry Hay is.

A korai melegmozgalom – amelynek Harry Hay volt az „atyja” – az első időkben meglepő nyíltsággal fogalmazta meg követeléseit és programját. Hay például tagja volt a fiatal fiúk és felnőttek közötti szabad partnerséget hirdető szervezetnek (NAMBLA) is, és hevesen tiltakozott amiatt, hogy a pederasztia legalizálását a nyolcvanas évek végén egyre kevésbé vállalták fel az emberi jogi mozgalmak és politikai pártok (a német Zöldek kezdetben szintén támogatták a tinédzser fiúk és felnőttek közötti szabad homoszexuális viszonyt). A szervezetet végül kitiltották a Stonewall megemlékezésekről, valamint az évenkénti Pride felvonulásokról is.

Az egyik ilyen nyílt programhirdetés az 1987-ben megjelent Gay Manifesto (Meleg kiáltvány) volt, ami nyomtatásban a Gay Community News 1987. február 15-i számában jelent meg Michael Swift név alatt. (lásd keretes írásunkat) A szöveg olyan radikális követeléseket és fenyegetéseket tartalmaz, ami ma – a homoszexuális pedofília korai támogatásához hasonlóan – nyilvánvalóan zavarba ejti a melegjogi aktivistákat. Mivel a dokumentum egy homoszexuális kisebbségi kiadványban jelent meg, a hitelességét nem, csak a szándékát vitathatják. A fő érvük az, hogy a szöveg egy szándékosan túlzó szatíra, amit nem lehet szó szerint venni. Ugyanakkor, mint a mellékelt szövegből kitűnik, 1987 óta zavarba ejtően sok minden megvalósult a kiáltványból.

A homoszexuális utópia egy olyan világot képzel el, amelyben a hatalmi, a tudományos, a művészeti elitet a homoszexuálisok alkotják, ahol a kultúra nyíltan a homoszexuális szerelmet állítja be vonzónak, és amelyben a melegekkel szemben kritikus egyházak nem működhetnek, az elmaradott családi kereteket felszámolják, sőt a társadalomban sem marad hely az ósdi heteroszexuális elveket valló férfiak és nők számára.

1987 óta több mint három évtized eltelt. Szerencsére a kiáltványban felvázolt utópisztikus társadalom nem valósult meg, de aggasztó látni, hogy évről évre miként araszolunk az új élcsapat által megálmodott irányba.

 

 

Magyar író találta ki  a homoszexuális szót

 

Karl-Maria Kertbeny 1824-ben Bécsben született, de gyerekként családjával Pestre költözött. A többnyelvű fiatalról Hatvany Lajos azt írta, hogy „ez a rosszkedvű, izgulós, távolról sem tökéletes író az egyik legkiválóbb magyar emlékirat szerzője”. Kertbeny olyan magyar szerzőket fordított németre, akik egyben személyes ismerősei is voltak, mint Arany, Jókai vagy Petőfi.  Külföldön pedig megismerkedett Heinrich Heinével, George Sanddel, Andersennel és a Grimm-fivérekkel.
Még Pesten találkozott egy fiatalemberrel, akit homoszexuális kapcsolatai miatt megzsaroltak és ezért öngyilkos lett. Ettől kezdve különös figyelemmel kísérte a homoszexuálisok helyzetét, és egy idő után maga is több ilyen kapcsolatot kezdeményezett. Naplója szűkszavú, de egyértelmű bizonyíték arról, hogy néhány viszonylag hosszabb kapcsolata mellett utazásai során Kertbeny számtalan ismeretlennel is alkalmi viszonyt folytatott.
1869-ben Berlinben írta le először a „homoszexuális” kifejezést, amellyel a korban elterjedt „szodomita” és „pederaszta” szavakat szerette volna felváltani. Szintén ezekben a tanulmányokban használja először a „heteroszexuális” kifejezést is. Ezek a fogalmak német közvetítéssel a 20. század első felében az egész világon elterjedtek. A melegmozgalom korai aktivistája 1882-ben hunyt el Budapesten, sírja a Kerepesi úti temetőben található.

 

Olvasson tovább: