Hogyan viszonyult az állampárt az egyházi közösségekhez a rendszerváltás előtt?
– Már 1946-ban elkezdődött az egyházakkal szembeni pártállami ellenőrzés. Rákosi Mátyásék még azt tervezték, hogy az egyházakat el fogják törölni, ám hamar rájöttek, hogy a szovjet minta sokkal kézenfekvőbb. Ott már a húszas-harmincas években kidolgozták, hogy miként kell a keleti ortodox egyházat megregulázni. Akik nem hódoltak be, azokat halálra ítélték vagy a GULAG-ra kerültek. De kialakult egy réteg, amely lojális lett, és gyakorlatilag összefonódott az állammal. Magyarországon 1951-ben szovjet mintára állították fel az Állami Egyházügyi Hivatalt. Ez a szervezet hajtotta végre a pártállam egyházpolitikáját. Először a Művelődésügyi Minisztérium, majd a Minisztertanács felügyelete alá tartozott. Ez egy jól szervezett intézmény volt, ahol mintegy ötven fő dolgozott Budapesten, de minden megyeszékhelyen és az összes katolikus püspökségen volt egyházügyi megbízott. Ők intézték többek között az egyházi személyek fizetését is. Ebben az időben minden közösséget ellenőriztek és nyomon követtek. A szervezet egyik meghatározó vezetője Miklós Imre volt, aki a kezdetektől fogva politikai munkatársként tevékenykedett. 1956 tavaszától kezdve 1971-ig ő volt az ÁEH elnökhelyettese, 1971-től pedig elnök, méghozzá államtitkári rangban, ami igencsak magas pozíciót jelentett. Minden az ő kezében összpontosult. Ebben az időben az egyházi világban voltak olyanok, akik teljesen hűek voltak a pártállamhoz. Őket békén hagyták, ugyanakkor ellenőrizték őket is. Voltak, akik reakciós, ellenséges, problémás elemeknek számítottak, és volt a kettő közötti ingatag réteg. Ezekben az esetekben a teljes ellehetetlenítés volt a cél.
Mennyire működtek együtt az ÁEH tagjai az egyéb szervekkel?
2019.05.24.(XXIII/21)
