Kereső toggle

Migránsok az éjszakában

Milyen képet fest Magyarországról a nyugati sajtó?

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

Az elmúlt napokban Magyarország olyan figyelmet kapott a nemzetközi sajtóban, mint 2006 óta egyszer sem. A menekültválságról szóló tudósítások közül sok egyoldalú volt – a New York Times „a történelem legsötétebb óráihoz” hasonlította a helyzetet, némely újságíró pedig nyíltan hazudott annak érdekében, hogy minél sötétebb színben tüntethesse fel Magyarországot. Más tudósítások azonban igyekezték árnyalni a képet, és a menekültek megpróbáltatásai mellett érzékeltették azt is, milyen kihívásokkal néz szembe az ország. A krízis médiakommunikációja felszínre hozta azt is, hogy egyre mélyülő szakadék van – elsősorban Nyugat-Európában – a hivatalos menekültpárti irányvonal és az emberek véleménye között.

Miközben a német sajtó szinte egy emberként Magyarországot tette felelőssé a bevándorlókkal kapcsolatos bánásmódja miatt, egy Németországban elvégzett tévés közönségszavazás résztvevőinek túlnyomó többsége Orbán Viktornak adott igazat abban, hogy a menekültválság német probléma. Az N24 hírtelevízió telefonos felmérésében azt a kérdést tették fel a nézőknek, hogy helytálló-e vagy téves Orbán Viktor magyar kormányfő állítása, miszerint a menekültválság német probléma. A több napos telefonos közönségszavazás eredményei alapján a résztvevők 84,4 százaléka szerint helytálló a kijelentés, míg 15,6 százaléka szerint téves. Bár az eredmények nem tekinthetők teljesen reprezentatívnak a német lakosság egészére nézve, a trendet mégis jelzik, hogy a közvélemény a sajtó véleményével szemben mérvadónak tekinti a magyar miniszterelnök kritikáját (lásd cikkünket a 10. oldalon).

A 100 mérföldes menet meséje

„Migránsok menete az éjszakában: Németország és Ausztria beengedi a menekülteket országaikba, miután ezrek gyalogolnak 100 mérföldet, hogy elkeseredésükben megpróbáljanak új életet kezdeni.” – írta szalagcímében a Daily Mail online kiadása. A cikk péntek délelőtt jelent meg, amikor már az M1-en vonuló összes menekült Ausztriában volt, ahova természetesen nem gyalog, hanem buszokkal érkeztek meg. (Azok is, akik nem indultak el a menetben: őket a Keleti pályaudvarról szállították el a magyar buszok.) A tudósítást a lap egy nappal később frissítette, de a szöveg változatlan maradt.
A 100 mérföldes gyalogmenet a Daily Mail tudósításának nemcsak a címében, hanem a szövegben is tényként szerepel („100 mérföldes hősi gyalogmenet”), és a kisgyerekeikkel a magyar hatóságok brutális bánásmódja elől kétségbeesetten vonuló menekültek tucatnyi képe mellé még egy térképet is mellékelnek az útvonalról.
Bár a cikk közepén megjelenik egy utalás arról, hogy a magyar hatóságok buszokat küldtek a menekültekért, amelyek „állítólag a határra fogják szállítani a migránsokat”, nem derül azonban ki, hogy a buszok az összes menekültet felvették Budapest határában (a legelől haladók a 27-es kilométerig jutottak el: ez akárhogy számoljuk is 15 mérföld, nem pedig 100).
A 100 mérföldes menet legendáját az amerikai CNBC vezető külpolitikai tudósítója, Richard Engel is megismételte. Közel 24 órája Bécsben voltak a budapesti menekültek, amikor azt posztolta a Facebook-oldalán, hogy „Hosszú és kegyetlen út Ausztriába a migránsok és menekültek számára. 100 mérföld gyalog…” A bejegyzésén lapzártánkig nem módosított, újabb riportjában továbbra is azt írja, hogy a menekültek Magyarországon számíthatnak a legrosszabb bánásmódra. A hangulatkeltő tudósítások alatt sok olvasói komment is szörnyülködött, milyen állapotok uralkodhatnak Magyarországon.

„Gyilkos világ kezdődik”: Kertész Imre a bevándorlásról

Három éve jelent meg, de csak most figyeltek fel itthon és külföldön arra, amit Kertész Imre írt a muzulmán bevándorlás veszélyeiről. A Nobel-díjas író szerint Európa kezdi felismerni, hová juttatta őt liberális bevándorláspolitikája, és sokan ráébredtek arra, hogy a multikulturális társadalom nem képes a fennmaradásra. Néhány idézet a Végső kocsma címmel 2012-ben megjelent kötetből:
„Még a politikáról kellene egyet s mást mondanom, de az igazán fölösleges és unalmas időfecsérlés lenne. Arról volna szó, ahogyan a muzulmánok elárasztják, s majd birtokukba veszik, magyarán elpusztítják Európát; ahogyan Európa mindezt kezeli, az öngyilkos liberalizmusról és az ostoba demokráciáról; demokráciát és szavazási jogot a csimpánzoknak.
Mindig ez a vége: a civilizáció eléri azt a túltenyésztett állapotot, amikor többé már nemcsak hogy képtelen rá, de már nem is akarja megvédeni magát; amikor, látszólag értelmetlen módon, a saját ellenségeit imádja. Ráadásul mindez nem mondható el nyilvánosan. Miért nem? A kérdés nem nyugtalanítana, ha időközben nem vált volna belőlem »közéleti ember«.
Kezdem megérteni a kényszert, amelyből az általános nagy hazugság táplálkozik; egyszerűen lehetetlenség megvívni a kényszerrel, a politikusnak azért, mert elveszíti népszerűségét, az írónak ugyanezért; a jó modor a hazugság és a totális önfeladás. (…)
Lemondtam a Neue Zürchernek írandó cikkemet, holott szívesen elmondanám a véleményemet az előttünk álló várható változásokról. Gyilkos világ kezdődik, rasszizmus, nacionalizmus; Európa kezdi felismerni, hová juttatta őt liberális bevándorláspolitikája. Hirtelen ráébredtek, hogy olyan állatfajta, amelyet multikulturális társadalomnak hívnak, nem létezik. Érdekes paradox zsákutca: miközben az Európai Uniót kibővítik, az unió egyes országai beszűkülnek. A várható törvények ellentétben állnak az unió alkotmányával, másrészt ki tagadná alapvető fontosságukat.
Az a baj, hogy nem differenciálnak: külön törvények illetnék meg a szabad polgárt, és más törvényeknek kellene vonatkozniuk a muzulmánokra. Ez azonban kirekesztő politika lenne. Viszont lehetetlenség elgondolni, hogy mondjuk Franciaország két-három emberöltő múlva muzulmán ország legyen. Az általános félelem és hisztéria keltette indulatok által felkavart mélységekből előbukkanó politikusok inkább a saját hatalmuk javára akarják fordítani a helyzetet, semminthogy valódi megoldásokon törnék a fejüket. Magyarán: megnyílt a lehetőség új diktatúrák előtt, amelyek a veszélyhelyzet ürügyén elsősorban a saját állampolgáraikra hoznak veszedelmet.”

„Gyermekeink a vonaton halnak meg”

A médiatorzítások másik példája, ahogy az egyik menekült haláláról beszámol a Daily Mail: „A rendőrség két napig feltartóztatott egy menekülteket szállító vonatot” – írják, amelyről egy 51 éves pakisztáni férfinak sikerült kiszabadulni, de meghalt, amikor a »teljes fegyverzetű« rohamrendőrök elől menekülve a sínek közé esett”. (A férfi halálához a rendőröknek semmi köze nem volt, és a mentősök azonnal segítségére siettek, de nem tudták megmenteni az életét.)
A brit lap még az európai jogszabályok betartását is képes volt magyarellenes összefüggésbe helyezni: „A 23 éves Oszama Morzar a szíriai Aleppóból érkezett, és olyan eltökélt volt arra, hogy nem engedi magát Magyarországon regisztráltatni, hogy savval lemaratta az ujjait, és ezt meg is mutatta. „A magyar kormány nagyon rossz – mondta Mr. Morzar. – Az ENSZ-nek kellene segíteni.” – írják. A logikus kérdést, hogy vajon Morzar úr az öncsonkítással nem azt akarta-e elkerülni, hogy ujjlenyomatát – Magyarországon vagy másutt – összevessék az európai adatbázisokkal, a Daily Mail nem tette fel.
Hetek óta hergeli olvasóit a The Guardian is. A hungarofób hagulatkeltő tudósítások közül is kiemelkedik a szeptember 6-ai Orbán, a borzalmas című véleménycikkük, amely így indít: „Az egész kontinensnek fel kell lépnie ez ellen a rohadt rezsim ellen.”

„Tízszeres terhet vállal Magyarország”

Más vélemények is vannak, amelyek rámutatnak arra, hogy a Magyarországgal szembeni kritika tisztességtelen. A menekültekkel való európai szolidaritás kérdésében Németország kettős mércét alkalmaz – írja a berlini Tagesspiegel egyik vezető szerkesztője a napilap portálján.
Jó okkal lehet bírálni Orbán Viktort a demokráciáról és az emberi jogokról vallott nézeteiért, de nem tisztességes Magyarországot és más kelet-közép-európai országokat szégyenpadra ültetni és felmenteni a régebbi nyugat-európai tagországokat, amelyek sokkal inkább rászolgáltak a kritikára – vélekedik publicisztikájában Christoph von Marschall vezető szerkesztő, a lap washingtoni tudósítója.
A dublini rendszer lehet helytelen vagy elavult, de ennek értelmében az az ország felel a menekültek regisztrációjáért, ahol az illető először belép az EU területére. Ennek ellenére Németországban 2015 első felében a 400 ezer menedékkérő közül 170 ezret regisztráltak, és ezt rögtön Magyarország követi 66 500 regisztrációval, miközben Olaszországban és Franciaországban 30-30 ezer regisztráció történt, Görögországban pedig csak 6 ezer, sorolja Von Marschall az uniós statisztikai hivatal, az Eurostat adatait. A lakosság számához képest tehát Magyarország több mint tízszer nagyobb arányban vette ki a részét a regisztrációból, és Lengyelország is annak ellenére fogad menekülteket, hogy nem számít célországnak.
A számok és a reakciók Németországban arról tanúskodnak, hogy aki továbbengedi a menekülteket, mint Görögország és Olaszország, az rendben van, de aki megpróbálja betartani a szabályokat, az szégyenpadra kerül, ráadásul a menekültek is azt hihetik, hogy szabadon megválaszthatják a menedéket nyújtó országot, áll a cikkben, melynek az a konklúziója, hogy az év végéig Németországba érkező akár egymillió menekült miatt az országnak szövetségesekre lesz szüksége az uniós szabályok betartásához.

Így látják az olvasók

A Magyarországról szóló cikkeket külföldről és itthonról is sokan véleményezték, az alábbiakban ezekből a kommentekből válogattunk néhányat:
   
„Magam az osztrák online sajtót böngésztem (pl. kurier.at) és valóban óriási a kontraszt a cikkek és kommentjeik között. Az úgynevezett újságírók pártállástól függetlenül lerántják a leplet a magyarok kíméletlen bánásmódjáról, a részvétlenségünkről, az inkompetenciánkról… Miközben ők eminens EU-országként nem szembesültek az együtt nem működő tömegekkel, számon kérik Dublin III-at, meg annak hiányát is, majd megmentőként lépnek fel, részint célországnak kommunikálva magukat, miközben ők is csupán tranzitország, mivel mindenki nyugatabbra tart.
Hol lennének ezek a konvojok, ha Ausztria valóban célország lenne? Miért nem jön egy önfeláldozó német konvoj? Elárulom, nem a távolság miatt. Gyomorforgató az osztrákok hivatalos kommunikációja és sajtója, amikor a magyarországi segítség hiányáról írnak. Lefényképeznek négy megpakolt bécsi bevásárlókocsit »Essen« felirattal, bizonyítandó az osztrák emberek segítőkészségét, de arról nem írnak, hogy tele vannak a honi raktárak magyar emberek adakozása jóvoltából (pl. Migration Aid). Nincs kép plafonig pakolt magyar tartós élelmiszerekről, és persze a magát családjával sínek közé vető menekültről is csupán a jól sikerült – dehonesztáló állításaikat alátámasztó – fotót közlik, a videót nem. Az egész egy érthetetlen hangulatkeltés Magyarország ellen. Belső EU-állam révén nem kellett frontországként, külső schengeni határral helytállniuk a menekültek fogadásában, regisztrációjában, a tömeg kezelésében, elhelyezésében. Egyértelmű, hogy a migránsoknak már egy menekülttábor, maga a regisztráció is egy vegzálás, és ez nem szül körükben jó véleményt. Így könnyű Ausztriának megmentő szerepben tetszelegnie – leírják, hogy a menekülteknek az a véleményük róluk, osztrákokról, hogy náluk »alle Menschen sind Engel«, azaz minden ember angyal…”
***
„Előre kiszámítható volt, hogy Orbán hozzáállása és nyilatkozatai után az élő fába is belekötnek majd, nem tudunk olyat csinálni, hogy az a Nyugatnak megfeleljen. Nem volt szükségszerű, hogy fekete bárányt csináljunk magunkból, sokat kellett tennünk érte.”
***
„Orbán szerintem a legjobbat hozta ki ebből a helyzetből. Elvből ellenzi a nyitott határokat, de pontosan tisztában van azzal, hogy a határ lezárása és az ahhoz szükséges erőszak világra szóló hisztériát okozna.”
„Durva, hogy már 5 perccel az események megtörténte után elindul a hazugsággyár és a tények ferdítése. Nem csodálkoznék, ha 70 év múlva ezt úgy tanítanák az iskolákban, mint a »Nagy 100 mérföldes menet napja«, ahol a kegyetlen magyar rendőrök golyózápora közepette menekült több százezer migráns a hős osztrák autókonvoj kis csoportjának segítségével Nyugatra. Az sem lepne meg, ha ennek tagadása büntetőjogi kategória lenne…”
***
„Az elit ma Nyugat-Európában a tömegek véleménye helyett ideológiai támaszt keres és azzal igazolja azt, hogy miért kormányoz a többség véleménye ellenében. Pontosan ez történik ma Németországban, amikor Merkel – szerintem teljesen illegitim módon – szélesre tárta a határokat a migránsok, vagy ha úgy tetszik, menekültek előtt. A német alkotmányra hivatkozik, ahelyett, hogy a német emberek túlnyomó többségének érdekeit, és az élet realitásait figyelembe vevő döntéseket hozna.”
***
„Egy zsömle meg egy sátor sokaknak fog akadni sokáig még, de ezek az emberek nem adomány zsömléért meg sátorért jönnek, hanem német életszínvonalért. Álhumanizmusnak gondolom ezzel kecsegtetni őket, hiszen nagy részük egész életében nyomorogni fog itt. Német színvonalon az igaz, de mégiscsak underclassnak jön.”
„Emberek százmilliói élnek létbizonytalanságban és milliárdjai szegényebben mint az európaiak és a helyzet fokozódni fog. Az újkori tömegkommunikáció szabadon szállítja az információt, így ezek az emberek mindezt tudják is. Ha tömegesen kialakul bennük az a kép, hogy megoldás idejönni, akkor a mennyiség minőségbe csap, és a helyzet kezelhetetlenné válik.”
***
„Szerintem 10-15 év és nem lesz Németország annyival vonzóbb, hogy megérje otthagyni érte Magyarországot (sokaknak már most sem az). Én 2002 óta az év felét Németországban, a másik felét otthon töltöttem, csak az elmúlt 3 évben élek hivatalosan is Bajorországban. Nagyon kevés olyan szolgáltatás van ma, ami minőségileg jobb lenne a németeknél, mint Magyarországon. Ha mindent számba veszek, akkor Magyarország az utóbbi 10 évben nagyon sokat fejlődött és jó irányba. Ami kevés, az a fizetés, az az összeg, amit félre lehet tenni hónap végén, otthon valóban közelít a nullához, míg a németeknél, ha nem él nagy lábon az ember, akkor az alapfizetésből is tud félretenni. De azt felemészti a nagyon drága nyugdíjaskor. Fél lábbal mindig Magyarországon vagyok, ha rosszra fordul a helyzet Németországban, vissza tudunk menni. Nem most, majd valamikor.” (Forrás: vigyazo.blog.hu)

Olvasson tovább: