Kereső toggle

Hat kérdés az Iszlám Államról

Az iszlamista főnix

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

Tavaly nyáron, közel 100 évvel azt követően, hogy a franciák  és britek az első világháború alatt megrajzolták a térképen  a modern Közel-Kelet határvonalait, a Kalifátus újjáélesztését hirdető szalafista Iszlám Állam katonái jelképesen elbontották az iraki-szíriai határ egy szakaszát. Nem véletlenül: az erről készült propagandavideón közölték, vége az 1916-os Sykes–Picot-egyezménynek és elkezdődött egy korszak, amelyben  a nyugati hatalmak által megszabott feltételek immár nem érvényesek. Az elmúlt egy évben nem volt olyan nap,  hogy ne lehetett volna olvasni az Iszlám Állam rémtetteiről,  de a szervezetről mindeddig nem jelent meg átfogó munka magyarul. Loretta Napoleoni olasz–amerikai kutató könyve,  Az iszlamista főnix - Az Iszlám Állam születése és a Közel-Kelet újrafelosztása (HVG Kiadó, 2015) ezt a hiányt pótolja. Összeállításunkban a kötet alapján igyekszünk tisztázni  néhány fontos tényt és félreértést az iszlamista szervezettel kapcsolatban. Loretta Napoleonival készített interjúnkat  lapunk következő számában olvashatják.

1. Valóban az al-Kaidából ered az Iszlám Állam?

Csak részben. A modern dzsihád legjelentősebb és legrejtélyesebb stratégája, a 2006-ban amerikai légicsapásban meggyilkolt Abu Muszab az-Zarkavi, aki az iraki megszállás elleni terrorhadjáratával vált ismertté. Az-Zarkavi megkérdőjelezte az al-Kaida történelmi vezető szerepét, mert célja a Kalifátus újjászervezése volt. Ennek érdekében újjáélesztette a szunniták és síiták közötti régi, véres ellentétet.

A beduin származású Abu Muszab az-Zarkavi Jordánia második legnagyobb városában, Zarka egyik munkáskerületében született, mindössze hét hónappal az 1967-es hatnapos háború kitörése előtt. Fiatal korában zavaros éle-tet élt, kisstílű bűnözőként kereste a kenyerét. A húszas évei elején letartóztatták, és öt évet börtönben töltött. Ekkor ismerkedett meg a radikális szalafizmussal, azzal a doktrínával, amely a nyugati értékek és befolyás teljes elutasításán alapul. (A szalafizmus lett később az Iszlám Állam vezető ideológiája.) Kiszabadulása után Afganisztánba utazott, hogy csatlakozzon a mudzsahedekhez. Ahhoz azonban későn érkezett, hogy a szovjetek ellen harcoljon.

Az-Zarkavi 2000-ben, az afganisztáni Kandahárban találkozott először Oszama bin Ladennel. Az öntudatos, fiatal dzsihádista elutasította Oszama meghívását az al-Kaidába. Az-Zarkavinak nem állt szándékában, hogy a „távoli ellenség”, az Egyesült Államok ellen harcoljon: inkább a „közeli ellenség”, a jordán kormány ellen akarta felvenni a kesztyűt, valódi iszlám államot építve a térségben. Ezért létrehozott egy kiképzőtábort az afganisztáni Heratban, az iráni határ közelében, ahol a vezetése mellett a Közel-Keleten bárhol bevethető öngyilkos merénylőket képeztek.

Az első iraki öngyilkos merényletek az-Zarkavi felbukkanásához kötődtek. 2003 augusztusában teherautóba rejtett bomba robbant a bagdadi ENSZ-főhadiszállás közelében, megölve az ENSZ-delegáció vezetőjét és több munkatársát. Néhány nappal később Jasszin Dzsarrád, az-Zarkavi második feleségének apja robbanószerrel megrakott gépjárművel hajtott be az Imám Ali mecsetbe. A robbanásban 125 síita vesztette életét, köztük Mohammed Baker al-Hakim ajatollah, az Iraki Iszlám Forradalom Legfelsőbb Tanácsának (Supreme Council for Islamic Revolution in Iraq, SCIRI) spirituális vezetője.

A támadások idején a nyugati elemzők figyelmét elkerülte a két esemény közötti kapcsolat. 2003 augusztusában a világ abban a hitben ringatta magát, hogy a harc két oldal között folyik, és az egyik oldalon a koalíciós erők és támogatóik, a másikon Moktada asz-Szadr síita milíciája és a Szaddámhoz lojális erők állnak. A nemzetközi dzsihádista mozgalom azonban pontosan megértette az-Zarkavi üzenetét: az iraki konfliktus kétfrontos háborúvá terebélyesedett, és immár nemcsak a koalíciós erőkkel szemben, hanem a síiták ellen is zajlik, fő terroristataktikája pedig az öngyilkos merénylet.

Névjegy

Az olasz származású Loretta  Napoleoni Montanában  és Londonban élő, közgazdász-politológus végzettségű szakértő, aki a terrorizmus finanszírozása elleni stratégia egyik legelismertebb harcosa, a CNN, a Sky,  a BBC, az El País és  a Le Monde rendszeres megszólalója/cikkírója. A hetvenes években ő készített először interjút a Vörös  Brigádok vezetőivel, 2003 után pedig az al-Kaida kulcsfiguráival, köztük a jordániai szalafista az-Zarkawi követőivel.  Napoleoni azon kevés közgazdászok egyike volt, aki előre  figyelmeztetett a 2008-as összeomlásra. A nyolcvanas években két évet Budapesten, az MNB-nél dolgozott, a forint konvertibilitását előkészítő nemzetközi kutatócsoportban.

Az-Zarkavi 2003 augusztusától irányította a Tavhid al-Dzsihád nevű dzsihádista szervezetet, amelyet később Iraki Iszlám Állam névre keresztelt át. 2004 decemberében Oszama bin Laden hivatalosan is az iraki al-Kaida vezetőjévé tette. Bin Laden korábban nem támogatta az IIÁ stratégiáját, hogy éket verjen a szunnita és síita lázadók közé, mert nem tartott attól, hogy olyan nemzeti egységfront jöhet létre Irakban, amely marginalizálhatná a dzsihádistákat. 2004 tavaszán azonban beigazolódott, hogy az-Zarkavi megérzése helyes: Moktada asz-Szadr síita felkelése számos szunnita szimpátiáját is elnyerte, akik az imám képét a szunnita negyedekben is kiplakátolták. Amikor bin Laden beismerte a tévedését, úgy döntött, hogy az-Zarkavi csoportját az al-Kaidába integrálja, átnevezi Iraki al-Kaidává, és maga is támogatja a szektariánus háborút.

Az-Zarkavi az Iraki al-Kaida emírjeként képes volt annyi támogatóra és forrásra szert tenni, hogy folyamatos nyomás alatt tartsa az amerikai csapatokat, és közben öngyilkos merényletekkel támadja a síitákat. Ez Irakot lényegében a polgárháború szélére sodorta. Mivel azonban az-Zarkavi 2006-ban egy amerikai légicsapásban életét vesztette, a szektariánus háború elmaradt, és a szervezet súlyos csapást szenvedett.

Ezt követően vetélkedés indult az iraki al-Kaida vezetéséért. Ekkor alakult meg a Szunnita Ébredés nevű mozgalom is, melynek keretében szunnita elöljárók igyekeztek arról meggyőzni a lakosságot, hogy fordítsanak hátat a „külföldi” és „ellenséges” dzsihádistáknak. Mindez, az amerikai katonai csapásmérő stratégiával párosulva, az iraki dzsihádista csoportok meggyengülését eredményezte. Ez a helyzet csupán 2010-ben változott meg, amikor Abu Bakr al-Bagdadi lett az al-Kaida iraki maradványainak vezetője.

Al-Bagdadi vezetésével a csoport visszatért eredeti nevéhez (Iraki Iszlám Állam), és – noha folytatta az Irakban állomásozó amerikai célpontok támadását – igyekezett élesen elkülönülni az al-Kaidától. Al-Bagdadi tudta, hogy az al-Kaida „brand” a Szunnita Ébredés óta nem cseng jól, így szándékosan ismerős, nacionalista érzelmekre apelláló nevet választott. Azt is felismerte, hogy a szunnita népesség körében a nyílt politikai diszkriminációt és erőszakot alkalmazó el-Máliki miniszterelnök síita kormánya még az al-Kaidánál is népszerűtlenebb. Ezért tovább támadta a síita célpontokat, hogy olajat öntsön a vallási konfliktus tüzére.

Ám hamar nyilvánvalóvá vált, hogy az Iraki Iszlám Állam egyelőre kicsi és gyenge ahhoz, hogy a stratégia meghozza a kívánt eredményt. Al-Bagdadi figyelme így a szíriai polgárháború felé fordult: abban bízott, hogy a zavarosban halászva kibővítheti és megerősítheti szervezetét.

2011-ben al-Bagdadi Szíriába küldött egy csapat dzsihádistát, akik Irak északnyugati részén, a régi csempészútvonalak mentén utaztak. Feladatuk az volt, hogy az IIÁ előörseként megbizonyosodjanak arról, hogy a szíriai konfliktus valóban felhasználható-e a katonai terjeszkedésre. A válasz pozitív volt: a Szíriában vívott távháborúban az IIÁ tagjai nemcsak a tűzkeresztségen estek át, hanem pénzügyi forrásokat is szereztek az újrakezdéshez. Ennek eredményeképpen létrejöhetett egy szervezet, amely már nemcsak egy volt a számtalan dzsihádista csoportosulás közül, hanem olyan főszereplővé vált, amely területek felett uralkodhatott, és saját katonai gépezettel rendelkezhetett.

Az al-Kaida vezetői a területi hódítás helyett inkább a távoli ellenségre, az Egyesült Államokra koncentráltak. Al-Bagdadi azonban osztotta az-Zarkavi véleményét, miszerint a harc nem lehet sikeres egy nagy és erős közel-keleti terület feletti uralom nélkül. Célja éppen olyan ambiciózus volt, mint az-Zarkavié: háborút akart indítani a Szíriát és Irakot irányító korrupt, oligarchikus elit és a síiták ellen, hogy újra létrehozza a Bagdadi Kalifátust. Al-Bagdadi elődje régi stratégiáját követte Irakban és Szíriában. Hagyományos háború során házról házra foglalt el falvakat és városokat, majd a meghódított vidékeken bevezette a saria törvénykezést. A 2007-es amerikai csapaterősítés során azonban 130 ezer katona érkezett Irakba, így az-Zarkavi követőinek nem sikerült megostromolniuk a körbevett Bagdadot, és kénytelenek voltak feladni a területeket.

2. Kitől tanulta az Iszlám Állam a hatékony propagandát?

Khálid Sejk Mohammed, a szeptember 11-ei merényletek egyik kitervelője felelős a The Wall Street Journal riportere, Daniel Pearl 2002-es lefejezéséért. Ez volt az első barbár gyilkosság, amelyet a világ videofelvételen láthatott. Pearl kivégzését 2004-ben Nicholas Berg lefejezése követte, őt Muszab az-Zarkavi csapata ejtette foglyul. Még ugyanabban az évben meggyilkolták a Blackwater biztonsági cég négy alkalmazottját, majd felgyújtott holttestüket végighurcolták Falludzsa utcáin. Sokan gondolták úgy, hogy ennél nincs lejjebb; mindez méltó párja volt az Iszlám Állam erőszakos cselekményeinek.

3. Önjelölt kalifa vagy széles körben támogatott vezető-e al-Bagdadi?

Sok iraki szemében al-Bagdadi és az Iszlám Állam maga az iszlamista főnix, amely Abu Muszab az-Zarkavi dzsihádista mozgalmának hamvaiból támadt fel.

Al-Bagdadi ugyan csak 2010-ben, az-Zarkavi halála után négy évvel foglalta el az iraki al-Kaida vezetői székét, de a két férfi korábban hosszú évekig dolgozott együtt. Al-Bagdadi 2003-ban, az amerikai invázió kezdetekor csatlakozott az-Zarkavi csoportjához, a Tavhid al-Dzsihádhoz, azzal a feladattal, hogy külföldi harcosokat csempésszen Irakba. Ezután a szíriai határ közelében fekvő Ráva város emírje lett, ahol maga elnökölte a saria bíróságot, és különös kegyetlenségéről vált hírhedtté, nyilvánosan végeztette ki azokat, akikkel szemben felmerült a gyanú, hogy az amerikaiak vezette koalíciós csapatokat segítik.

Ahogyan az-Zarkavi, úgy al-Bagdadi is a mindennapi ügyekre és a szervezésre koncentrált, más dzsihádista vezetőkkel ellentétben nem készített videofelvételeket és nem adott ki politikai közleményeket. A kalifai cím előtti időszakából mindössze két fotó ismert róla. Ebben az időben al-Bagdadi még leghűségesebb beosztottjai előtt is eltakarta az arcát – innen származik beceneve, a „láthatatlan sejk”. A rejtélyes, titokzatos, modern kalifa nem is emlékeztet a parádézó, nyilvánosságot kedvelő nyugati politikusokra és arab diktátorokra, akiknek fotója mindenhol látható, hozzájárulva személyi kultuszukhoz.

Al-Bagdadi feltehetően akkor döntött úgy, hogy kerülni fogja a nyilvánosságot, amikor amerikai csapatok elfogták, majd ötéves börtönbüntetésre ítélték, amit a dél-iraki Camp Buccában töltött le. Az-Zarkavihoz hasonlóan, a börtönben igyekezett feltűnésmentesen élni, ami az amerikaiakat félrevezette.

Al-Bagdadi származása különbözik az-Zarkavi szerény hátterétől. 1971-ben született az iraki Szamarrában, és Mohamed próféta egyenes ági leszármazottjának vallja magát. A dzsihádisták által kiadott, sokat idézett életrajza szerint „vallásos családból származik. Fivérei és nagybátyjai imámok, az arab nyelv, a retorika és a logika professzorai”. Al-Bagdadi maga a Bagdadi Egyetemen diplomázott iszlám tanulmányokból, elfogása előtt imámként szolgált a fővárosban és Falludzsában. Egyetemi képzettsége csak még hitelesebbé teszi iszlámértelmezését, és segít éltetni a kultuszt, miszerint ő a modern Próféta. Azzám sejk, az afganisztáni Muktáb al-Kidmát arab–afgán összekötő iroda megalapítója óta egyetlen modern dzsihádista sem rendelkezett ilyen szintű teológiai képzettséggel.

Al-Bagdadi kalifává választását követő első hivatalos beszédét a moszuli nagymecsetben tartotta. Az imámok hagyományos öltözékét viselte, és szavai nem barbár terroristára, hanem bölcs és pragmatikus vallási vezetőre vallottak: „Én vagyok a vali [vezető], aki uralkodik felettetek. Ám nem én vagyok közületek a legjobb. Ha úgy látjátok, hogy helyesen cselekszem, kövessetek! Ha azt látjátok, hogy hibázom, figyelmeztessetek és térítsetek vissza a helyes útra! Engedelmeskedjetek nekem, amíg én is engedelmeskedem a bennetek lakó Istennek!”

Al-Bagdadi kalifaként történő fellépése nyomán elmélyült a törésvonal közte és az al-Kaida között. „Elvtelen parancsnok”: ezt a kifejezést először az al-Kaida az-Zarkavira alkalmazta a síiták ellen elkövetett merényletei után. Tíz év elteltével al-Bagdadi és az al-Nuszra összeolvadása nem kevésbé dühítette fel az al-Kaida vezérkarát. Oszama bin Laden utódja, Ajmán al-Zavahiri személyesen tiltotta meg az egyesülést. Megparancsolta al-Bagdadinak, hogy térjen vissza Irakba, és kijelentette, hogy az al-Nuszra vezetői a szíriai al-Kaida igazi képviselői. Al-Bagdadi azonban nem engedelmeskedett a parancsnak, ahogyan 2003-ban az-Zarkavit sem érdekelte az al-Kaida véleménye. „Ha Isten szava és az-Zavahíri utasítása között kell választanom, Isten szavát követem” – jelentette ki.

4. Az Iszlám Állam lehet az első terrorállam?

Az Iszlám Állam a katonai erő, a média manipulációja, a szociális programok és főként a nemzetépítés terén felülmúlja a korábbi katonai szervezeteket. A múltbeli terrorcselekmények olyan körülhatárolt területekre korlátozódtak, amelyeket erős hadseregek ellenőriztek: a PFSZ az izraeli hadigépezet (és civil lakosság) ellen harcolt, az IRA a brit hadsereg ellen lázadt fel. A fegyveres felkelők hatókörét és területszerzési képességeit a hidegháborús időszak alapvetően korlátozta, mert a határokat „bebetonozták”.

Ezzel szemben az Iszlám Állam már ma is olyan pszeudoállam, amelynek népszerűségét korábban elképzelhetetlen katonai sikerei eredményezték. A lakosságot megtörték a Nyugat által évtizedeken át támogatott diktatúrák, kiábrándultak a PFSZ és Hamasz korrupciójának láttán, belefáradtak a belső szektariánus harcokba, a háborúkba és szankciókba.

Míg Szíriát polgárháború dúlta, Irak pedig a nyugati invázió következményeitől szenvedett, az Iszlám Állam tartózkodott a fatvák kibocsátásától, és nem bonyolódott vallásértelmezési kérdésekbe. Ehelyett maga mellé állította a lakosokat a Kalifátus helyreállítására tett ígérettel. Az új állam létrejöttéért azonban nagy árat fizetnek a stabilitásra vágyó, háborúba és rombolásba belefáradt polgárok: el kell fogadniuk az állam szigorú szabályait, a kegyetlen törvényeket, és azt, hogy a nőket másodrangú polgárnak tekintik. Az IÁ szektariánus támadásai azt is világossá teszik, hogy az új államban sem a síitáknak, sem más hitek követőinek nincs hely, ha csak át nem térnek a szalafizmusra.

Minden brutalitása ellenére azonban az Iszlám Állam és al-Bagdadi programja találkozik az elnyomott szunniták vágyaival. A Kalifátus ma angol kifejezéssel „shell-state” (körülbelül pszeudoállam), ami azt jelenti, hogy bár rendelkezik az önálló államokra jellemző szociális és gazdasági infrastruktúrával, nemzetközi elismertségben nem részesült, és hiányzik belőle a népi konszenzus. 

5. Az Iszlám Állam a történelem eddigi leggazdagabb terrorszervezete?

Az IÁ sikeres „terrorvállalkozás”: a táliboktól és az al-Kaidától eltérően elsősorban saját jövedelemforrásaira támaszkodik, ami nagyfokú önállóságot biztosít a számára. Bevételeinek egyik részét elfoglalt szíriai, iraki és kurdisztáni olajmezők és kutak, valamint gázvezetékek és villamos erőművek szolgáltatják.

A The Wall Street Journal szerint csupán illegális olaj-exportból napi 2 millió dollárra tesz szert. A meghódított területeken ezenkívül adót vetnek ki a vállalkozásokra, a fegyver- és hadianyag-kereskedelemre, valamint általános fogyasztási cikkekre, melyek Szíria török és iraki határa mentén, jövedelmező csempészútvonalakon át áramlanak az országba. Az Iszlám Állam más fegyveres szervezetekkel összevetve is kivételes üzleti érzékről tesz tanúbizonyságot. Ezt támasztja alá a szervezet közelmúltban napvilágra került éves könyvelése, amely aprólékosan elszámol a bevételekkel és kiadásokkal, beleértve az egyes öngyilkos merényletek költségeit is. Az elszámolás professzionális könyvelők munkája, első ránézésre könnyen összetéveszthetnénk egy virágzó, legitim multinacionális cég költségvetésével.

Ugyanakkor messze vannak még attól, hogy a történelem leggazdagabb terroristái legyenek. A CIA szerint az 1990-es évek derekán a PFSZ mintegy 8–14 milliárd dollárnyi vagyont halmozott fel, ami több volt, mint Bahrein (6 milliárd dollár), Jordánia (10,6 milliárd dollár) vagy Jemen (6,5 milliárd dollár) akkori GDP-je. Kétmilliárd dollárra becsült vagyonával az Iszlám Államnak azonban még nagy utat kell megtennie ahhoz, hogy megközelítse a PFSZ gazdagságát.

6. Miért nem lép fel a Nyugat erőteljesebben az Iszlám Állammal szemben?

Az Iszlám Állam azért tudta kiaknázni a Közel-Kelet modern távháborúit, mert ezek a konfliktusok a hidegháború utáni, többpólusú világban rendkívül zavarosakká és ellentmondásosakká váltak. Bár 2014 őszén az Egyesült Államok bejelentette, hogy három évig tartó légicsapás-sorozattal zúzza szét az Iszlám Államot, ebből a győzelemből ma még kevés látszik. A határozott fellépést több külső szempont, például az Egyesült Államok Irán-politikája is nehezíti.  

A Kurd Munkáspárt (Partiya Karkerên Kurdistani, PKK) segítséget nyújt a pesmergáknak, hogy megállítsák az Észak-Irakban előrenyomuló Iszlám Államot. Az Egyesült Államok ugyanebben az időben légicsapásokkal segítette a pesmergákat. Ebben a helyzetben tehát az Egyesült Államok de facto együttműködött a PKK-val, noha a PKK továbbra is szerepelt az USA terrorszervezeteket felvonultató listáján. Az európai hatalmak szintén ígéretet tettek a kurd hadsereg felfegyverzésére, bár technikailag szintén küzdenek a PKK ellen. Minthogy Törökország tagja Obama Iszlám Állam elleni nagykoalíciójának, a PKK és Ankara, a két történelmi ellenfél most ugyanarra az oldalra került.

2014 szeptemberének közepén Iránt, a Közel-Kelet legnagyobb síita államát és Szíriát nem hívták meg a párizsi konferenciára, mivel Szaúd-Arábia és Katar állítólag megvétózta a részvételüket. Sem a koalíció, sem a konferencia nem tudott olyan stratégiával előállni, amely igazi megoldást kínált volna a régió problémáira. A találkozónak nem volt több haszna, mint hogy a világ vezetői ismét közös fotón szerepelhettek. Hivatalosan ugyanis sem a NATO, sem az arab államok nem határozták el csapatok küldését az Iszlám Állam ellen. Ellenkezőleg: a konfliktusban továbbra is csak távháború útján vesznek részt.

A dzsihád elleni harcban és a lakosság fegyelmezésére még az Aszad-kormányzat is pénzen vett, idegen zsoldosokat alkalmaz, akik a korrupt szíriai hadsereg helyett elsősorban a Hezbollah és az iráni hadsereg kötelékéből kerülnek ki. Al-Bagdadi játszva ki tudja használni a modern távháború paradoxonjait. Nemcsak támogatói céljaival és igényeivel élt vissza, de még a kisebb lázadó vagy dzsihádista csoportok burjánzása is az ő erejét növelte. A rivális szunnita csoportokat vagy katonai győzelemmel, vagy egyesüléssel falta fel. „Aleppóban és Szíriában a harcosok gyakran állnak át egyik oldalról a másikra – nyilatkozta egy egykori szíriai lázadó, aki Törökországon át menekült el. – Az ILIÁ sok katona szemében azért volt vonzó, mert szervezettebbnek és hatékonyabbnak tűnt másoknál. Harcosaik jobb kiképzést kaptak. Ehhez tudni kell, hogy a legtöbb önkéntesnek fogalma sincs, hogyan kell harcolni: akár szíriaiak, akár külföldiek, nem többek kalandvágyó kölyköknél. A külföldieket különösen izgatja a háborúsdi, pedig ők azt sem tudják, hogyan kell elsütni egy puskát. Az összes lázadó közül az Iszlám Állam tűnik a legprofibbnak, és az önkéntesek úgy gondolják, hogy itt biztosan jó kiképzést kapnak. Az Iszlám Állam ráadásul még azt is tudja, hogy legközelebb mit akar elfoglalni. Aki harcolni szeretne, az nyilván a legjobbhoz csatlakozik.” (Munkatársunktól)

Mi rejlik a nevek mögött?

A 2014 júniusa óta Iszlám Állam néven ismert terroralakulat eredetileg Abu Muszab az-Zarkavi Tavhid al-Dzsihád nevű szervezetéhez tartozott, majd Iraki Iszlám Állam (IIÁ, angol elnevezéssel Islamic State in Iraq, ISI) néven függetlenedett, hogy utána beolvadjon az al-Kaida iraki szárnyába. Amikor 2010-ben Abu Bakr al-Bagdadi lett a vezére, a csoport visszatért az Iraki Iszlám Állam elnevezéshez. Miután azonban 2013-ban egyesült  a Dzsabhat al-Nuszra egy részével, az Iraki és Levantei [as-Sam] Iszlám Állam (ILIÁ, angolul Islamic State in Iraq and the Levant [as Sam], ISIL vagy ISIS) megnevezést vette fel. Végül – a Kalifátus kikiáltását megelőzően – az Iszlám Állam (IÁ, angolul Islamic State, IS) nevet kezdte alkalmazni. Szíriában viszont mindig azon a néven ismerték a csoportot, amit újabban Irakban is használnak: ad-Davlat, vagyis „az Állam”.
A Tavhid al-Dzsihád elnevezés, amit gyakran „Monoteizmus és Dzsihád”-nak fordítanak, azt a jelentést hordozza magában, hogy Isten (Allah) minden, és mindenütt jelen van: élet csak az ő hatalmából jöhet létre.  A muszlim hívők a Mohamed próféta és társai által létrehozott első Kalifátust tökéletes, isteni parancs által irányított társadalomnak tartják, vagyis úgy vélik, hogy az eredeti, 7. századi Iszlám Állam Isten akaratának politikai leképezése volt. A Tavhid védjegyének számító gesztus, az ég felé bökött mutatóujj, mára az Iszlám Állam félhivatalos köszönési formájává lett. Al-Bagdadi fegyveres szervezetét a mai nyugati média és politika különböző neveken említi.
A Fehér Ház és a brit kormány az ISIL elnevezést alkalmazza, az amerikai sajtó többnyire ISIS-t használ. Az ausztrál média egy része az Islamic State Group (Iszlám Államcsoport) nevet  használja, hogy ezzel is aláhúzza: fegyveres szervezetről, és nem államról van szó. Az ISIS és ISIL rövidítések népszerűsége annak tudható be, hogy angol nyelvterületen jobban hangzanak, mint az IS. A politika azért nem használja az „állam” elnevezést, mert el akarja kerülni, hogy a terrorista szervezet akár egy szó erejéig is hódító háború során létrejött, belülről konszolidált államnak tűnjön. A magyar sajtó is különböző elnevezéseket használ: a szervezet teljes neveit rendszerint magyarul, a rövidítéseket magyarul és angolul vegyesen alkalmazza.

Olvasson tovább: