1. A hit irracionális „A hit egy minden bizonyítékot nélkülöző meggyőződés, amely nem szabadna, hogy a modern társadalmak tiszteletét élvezze. A hit minden esetben bolondság és a társadalomban fellelhető számos gonoszság okozója.” (Victor Stenger, magyar származású ateista filozófus)
Egy keresztény szubjektív Isten-élménye bőven elegendő számára ahhoz, hogy teljes meggyőződéssel higgyen a Biblia igazságaiban. Nem szükséges észérvekkel aládúcolnia a hitét, éppúgy, mint annak az elítéltnek, aki pontosan tudja, hogy ártatlan – habár ellene hoz ítéletet a bíróság. Ugyanakkor a hit és a racionalitás kitűnően megférnek egymás mellett. A bibliai hitet gyakorló személy azért bízik Istenben, mert Ő hitelesnek, megbízhatónak bizonyult a számára. A bibliai hit nem a bizonyítékok ellenére hisz, hanem a bizonyítékok fényében. Isten tíz rendkívüli csodán keresztül adott bizonyítékokat magáról a zsidóságnak, mielőtt kivezette volna őket Egyiptomból. Az ószövetségi próféták rendszeresen hivatkoztak arra, hogy a jövő pontos előrejelzése az egyik bizonyítéka Isten hitelességének. A názáreti Jézus is csodákkal bizonyította isteni származását.
Minden ember, még az ateisták is hisznek valamiben. Hiszünk abban, hogy nem üt el egy autó a járdán, ezért merünk gyalogosan közlekedni – pedig néha előfordul, hogy egy autó felfut a járdára… Hiszünk abban, hogy nem fog lezuhanni a repülőgép, amelyre ülünk – pedig néha lezuhannak repülőgépek… Az ateisták hiszik, hogy az univerzum a semmiből jött létre. Hiszik, hogy az élet spontán alakult ki az anyagból, hogy a fizikai világon túl nincs más valóság. Az ateista tudósok nagy meggyőződéssel hisznek egymás elméleteinek is. Ezek egyike sem bizonyítható empirikusan, ezek a hit tárgyát képező állítások.
2015. 01. 30. (XIX/5)
