– Alapvetően nem a zene oldaláról közelítem meg az általam felvonultatott stíluskavalkádot, hanem, ha úgy tetszik, laikus oldalról. Szakmaiságot inkább mint szövegíró vagy költő képviselek, de azért annyira, amennyire a popzene igényszintje megkívánja, át tudom látni a produkció zeneiségét is. Állítólag nem gyakori párosítás a művészvilágban, hogy valaki zenészként vág bele, és végül kiköt a szövegnél.
A te esetedben mégis mintha összenőtt volna a kettő…
– Talán éppen azért találtam meg a dalköltészetben a számomra legalkalmasabb kifejezési eszközt, mert száz százalékig sem költőnek nem mondanám magam, sem pedig zenésznek. Szerencsére vannak olyan zenész kollégáim, akikre támaszkodva professzionális színvonalon tudnak megszólalni a dalaim. A dal több, mint költészet – hiszen utóbbi önmagában hordozza saját zenéjét –, és több, mint a szöveg nélküli, instrumentális zene a maga önálló birodalmával.
Fékek és ellensúlyok nélkül: Miért kellenek korlátok a „jó embereknek” is?
A szubjektív hangulatok és a racionális érvek hiánya rossz tanácsadó az államszervezet átalakításánál »
A Pride titkolt eredete
A melegmozgalom programját évtizedekkel ezelőtt megírták »
Pergamon ősi titka és Európa sorsa
Hogyan került a „Sátán oltára” Berlinbe? »