Kereső toggle

Lélek vagy szellem? - Bibliafordítások Magyarországon

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

A hazánkban jelenleg forgalomban lévő, illetve készülő bibliafordítások, fordítói kulisszatitkok, küzdelmek kölcsönösen előremutató megvitatása volt nemrégiben a Károli Gáspár Református Egyetem Hittudományi Karának Vallástörténeti és Bibliai teológiai Tanszéke, a Bölcsészettudományi Kar Hermeneutikai Kutatóközpontja és a Magyar Bibliatársulat Bibliaolvasás és bibliafordítások a mai Magyarországon címmel meghirdetett konferenciájának a témája.

Károli Gáspár fordítása megkerülhetetlen, felülírhatatlan, kiválthatatlan. Nemzetünk életét változtatta meg radikálisan – a reformáció szellemében, mely kontinensek arculatát szabta át. Az Isten Beszéde melletti végtelen elkötelezettség, az a felforgató, forradalmi izzás, amelyben született, más magyar fordításban máig nem lelhető.

Az ünnepélyes, ihletett munkát Károli Gáspár gönci prédikátor és lelkésztársai végezték el röpke három év alatt. Alapjául az eredeti héber és görög szövegeket használták. Mikor a nyomtatás elindult Vizsolyban – innét a Vizsolyi Biblia elnevezés –, még nem volt kész a teljes mű, a kéziratokat laponként, gyalog hordták a diákok a nyomdába. 1590-ben készült el, körülbelül 800 példányban.

Károli munkája óriási hatást gyakorolt a magyar nyelv és irodalom fejlődésére. A 19. század nyelvújításai és a modern kor nyelvi kihívásainak következtében azonban revideálni kellett az inspirált elődöt. Az 1908-ban megjelent munka revizorai alapszövegnek a Károli-Biblia 1608-ban, Szenczi Molnár Albert által készített első javított kiadását, az úgynevezett Hanaui Bibliát tekintették, de felhasználták a maszoretikus héber textust is. Igyekeztek a legszükségesebb és a legminimálisabb változtatásokat eszközölni.

Az alkotást egyrészt elfogadottság vette körül, másrészt számos bírálat és elutasítás érte. Utóbbit a 20. század első felében született hat Újszövetség-fordítás és két teljes fordítás fémjelzi. Ezek egyike sem vált azonban elterjedtté, a protestáns közösségek szíve az „ősi” Károli-szöveghez húzott. Mai napig forgalomban van, s ez az 1908-ban elkészült revideált változat a későbbi Károli-revíziók alapja.

A napjainkban forgalomban levő további revíziók: a Protestáns Média Alapítvány (PROMÉD) 2011-ben megjelentetett, illetve a Patmos Kiadó többféle méretben, színben, minőségi bőrkötésben kiadott Bibliája.

A PROMÉD ugyan revíziónak nevezi a munkáját, de fontos megjegyezni, hogy a javított kiadás elvei megkérdőjelezhetők. Bár célja a mai beszélt nyelvhez való igazítás, a munka a 20. század tudományos eredményeit – a Szentírás héber és görög nyelvű szövegkritikai kiadásait (Biblia Hebraica Stuttgartensia, Nestle-Aland Novum Testamentum Graece) – is igyekszik integrálni a szövegbe, ezzel a végeredmény „károlisága” vitatható.

A Patmos Kiadó javított verziója csupán bizonyos, ma már értelmezhetetlen régies alakok kiküszöbölésére, könnyebb olvashatóságra, a helyesírási hibák korrigálására, nevek esetében egységes írásmódra törekszik. Jézus szavait pirossal szedik, a kötetet a Szentírás megértését segítő mellékletekkel – például térképekkel, idővonallal stb. – látják el. Tartalmi változtatást csak két helyen eszközölnek (a Mikeás 6:4-ben a félreértések elkerülése végett a Mária nevet Miriámra cserélik, valamint a Jób 19:26-ban a feltámadásról szólva a „testem nélkül” kifejezést az eredeti héber szöveghez hűen „testemből”-re módosítják – támogatva ezzel az eredeti szöveg test feltámadásának hitébe vetett reményét). A Patmos Kiadó munkája 2012-ben elnyerte a Magyar Termék Nagydíjat.

Modern fordítások

Károli Gáspár fordítása kisebb-nagyobb revíziókkal mintegy száz kiadást ért meg, a protestáns irányzatokban felekezetektől függetlenül azóta is szinte mindenütt ezt forgatják a legszívesebben.

A Bibliában való elmélyülés igénye, a magyar nyelv fejlődése, a funkcionális analfabétizmus terjedése azonban folyamatosan szükségessé teszi, hogy különböző igényeket, társadalmi rétegeket megcélzó fordítások is szülessenek. Ezek közül a leginkább említésre méltó a Magyar Bibliatanács által 1975-ben megjelentetett új fordítás (UFO), az úgynevezett Egyszerű Biblia, valamint a Szent Pál Akadémia bibliafordítói által fokozatosan készülő és közzétett munka.

Az 1975-ös protestáns új fordítás – melyre sajnos a Kádár-korszak puha diktatúrája is rányomhatta a bélyegét – a 20. század exegetikai eredményeinek magyar szövegbe való bedolgozása, valamint a bibliafordítás elméleti kérdéseiben beállt változások mentén készült. A fordítók például az Ézsaiás 7:14-ben klasszikusan, a görög fordítás által támogatott értelmezést – miszerint „Íme a szűz fogan” – „Íme a fiatal nő fogan”-ra cserélték. A fordításhoz az eredeti szövegek legmodernebb szövegkritikai kiadásait vették alapul, mint ahogy később az 1990-es revízióhoz is. Ez a fordítás azzal együtt, hogy „szép magyar nyelven” kíván szólni olvasóihoz, igyekszik a liturgiai igényeket is kielégíteni.

A teljes, úgynevezett Egyszerű fordítás, amely 2012-ben került a könyvespultokra, Dr. Szőcs Zoltán biológus-ökológus nyugalmazott egyetemi tanár keze munkája. Az amerikai székhelyű Nemzetközi Bibliafordító Központ (WBTC – BLI) felkérésére készült, könnyen érthető, főleg tinédzsereket megcélzó egyszerű fordításként. A fordító nem tud görögül és héberül, a fordítás az angol mint közvetítő nyelv segítségével készült, görögül és héberül tudó szakemberek angol jegyzetei, magyarázó kommentárjai alapján. Felekezethez nem kötődik, figyelembe veszi a modern szövegkritika eredményeit. Az Ószövetség esetén a Szeptuaginta fordítása áll a főszövegben, míg a zsidó hagyomány által elfogadott szöveg fordítása a lábjegyzetben van.

Szorgos fordítói munka folyik a Hit Gyülekezete államilag akkreditált, teológiai mesterdiplomát adó főiskoláján, a Szent Pál Akadémián is 1995 óta. A fordító munkacsoport tagjai az Újszövetségnek már majdnem minden könyvét publikálták az Új Exodus című teológiai folyóiratban, azonban egy teljes Újszövetség-kiadásban már átgondoltabb szövegváltozatot tesznek majd közzé. A célcsoport az átlag magyar, Bibliát eddig még nem olvasó réteg – így nyelvezetében az egyszerűségre törekszik úgy, hogy mégsem kívánja „lebutítani”  az eredeti szöveget. A szakemberek a fordításhoz nem a szövegkritikai kiadásokat, hanem az úgynevezett Textus Receptust használják. Elsőre szokatlannak tűnő megoldásokat is alkalmaznak, például Krisztus helyett Messiást írnak (például „Te vagy a Messiás, az élő Isten fia”), a keresztelést alámerítésként, a zsidót  – a szövegösszefüggéssel egybevetve számos helyen – júdeaiként, a Szentlelket pedig Szent Szellemként jegyzik. A lábjegyzetben mélyebb elmélyülésre alkalmas alternatív fordítási lehetőségeket, szómagyarázatokat talál az olvasó. A kötethez egy név- és fogalommagyarázatot is kívánnak majd csatolni. A fordításhoz egy teljesen új keresztutalás-rendszer is készül, mely a teológiai-allegorikus összefüggések helyett a tényszerű párhuzamokra szorítkozik. Az Újszövetség teljességében térképekkel, más informatív kiegészítőkkel kerülhet a könyvesboltokba – talán ez év decemberében.

Hűség: a szöveghez vagy a teológiához?

„Aki szó szerint lefordít egy verset, az hazug, aki viszont hozzátesz, az káromló és rágalmazó” – állítja a zsidó hagyomány. Felmerül tehát a kérdés, lehetséges-e egyáltalán fordítani?

Minden részlet tekintetbe vételével kizárólag egy helyes fordításról nem beszélhetünk – aki nem ismeri a Biblia eredeti nyelveit, annak érdemes tehát minél több fordítást párhuzamosan olvasnia. A Szentírás fő üzenete stabil, azonban a részleteket tekintve minden egyes fordítás csak egyfajta értelmezése a szövegnek. Gazdag lábjegyzet-apparátussal az eredeti szöveg egyéb fordítási lehetőségei, árnyalatai viszonylag jól érzékeltethetők.

Felmerül a fordító személyének kérdése is: nyelvtanár, teológus vagy szakember fordít-e egy szöveget? Mi a fordítás célja? Liturgiai használat, irodalmi alkotás vagy Isten Szavának köznyelven való megszólaltatása? Világnézetünk alapján értelmezzük-e a szöveget, vagy hagyjuk, hogy a szöveg formálja világnézetünket?

Példának okáért vizsgáljuk meg a szellem (héber: rúach, görög: pneuma) és lélek (héber: nefes, görög: pszükhé) kifejezések fordításának kérdését. Hogyan is épül fel az ember a Biblia szerint? Két részből áll, s így lelke és teste van (dichotomikus felfogás), vagy három részből áll: lélekből, szellemből és testből (trichotomikus felfogás)? A 870-es 4. konstantinápolyi zsinat többek közt dogmaként rögzíti, hogy az ember kizárólag két részből áll. Aki ezen a teológiai alapon áll, például egészen biztos, hogy az eredeti nyelveken két külön szóval illetett emberi alkotórész (rúach/pneuma és nefes/pszükhé) mindegyikét léleknek fogja fordítani. A református felfogás is idegenkedik más fordítási lehetőségtől, azonban inkább a nyelvújítás kori „szellem” szó magyar nyelvben való másfajta konnotációi, a nyelvünkbe eddig szervesen be nem épült volta miatt.

Dilemma elé kerül tehát a fordító: teológiai elkötelezettségének, nyelvi akadályoknak enged-e, vagy a szöveg eredeti nyelvéhez, szándékához való hűségre törekszik, s a textushoz igazítja gondolkodásmódját: elsőre furcsán ható megoldásait vállalva akár nyelvújításra, nyelvművelésre – ezáltal pedig az olvasók rögzült világlátásának bibliai szemléletmódhoz való igazítására – törekszik.

Katolikus Biblia

1626-ban, az ellenreformáció jegyében született az úgynevezett Káldi György-féle fordítás. A jezsuitává lett Káldi Pázmány Péter pártfogoltjaként, s felszólítására végezte el a munkát. A latin Vulgata nyomán készült Káldi-Biblia eleinte nagyon nehezen terjedt, hiszen a katolikus egyház nem helyeselte, hogy a köznép a papok értelmezése nélkül Bibliát olvasson, csupán a Károli-Biblia léte kényszerítette őket egy saját fordítás megalkotására. Később mégis  ez a fordítás vált a római katolikusok számára „a magyar Bibliává”. 1997-ben adta ki a Szent Jeromos Katolikus Bibliatársulat az úgynevezett „Káldi Neovulgátát”, melynek alapját a Káldi-féle fordítás, az eredeti szövegek szövegkritikai kiadásai, valamint az új latin fordítás, a Neo-Vulgata adta.

Zsidó fordítások

A teljes Héber Szentírás magyar fordítása a zsidó közösségek számára napjainkban az Izraelita Magyar Irodalmi Társulat (IMIT) 1898 és 1907 között készült munkája. A zsidóság rendkívüli módon ragaszkodik az eredeti szöveghez, vallja, hogy még a legjobb fordítás sem képes visszaadni az eredeti mondandót, ezért a zsidó fordítások jellegzetesen a héber szöveggel együtt kerülnek forgalomba – így az IMIT-Biblia is. Szintén használatos az úgynevezett Herz-Biblia, mely Mózes öt könyvét tartalmazza részben hagyományos zsidó, részben tudományos kommentárokkal, de forgalomban van egy Raj Tamás által készített Zsoltárok-fordítás is. Jelenleg az Egységes Magyar Izraelita Hitközségben dolgoznak egy változaton, mely folyamatosan, kis füzetekben lát napvilágot. A fordítás során nagy mértékben támaszkodnak a nevezetes középkori tudós, Rási kommentárjaira.

Olvasson tovább: