Kereső toggle

Bizonyíték Júda Betleheméről

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

Betlehem mintegy nyolc kilométerre Jeruzsálemtől délkeletre fekvő, a Palesztin Nemzeti Hatóság területéhez tartozó, alig 30 ezres lakosságú kisváros. Bár a város mára muszlim többségű lett, nagy számban élnek itt keresztény vallású arabok is. Érthető, hiszen Betlehem felmérhetetlen jelentőségű hely a kereszténység számára: itt született Jézus Krisztus, aki az Újszövetség szerint maga az ószövetségi próféták által megígért Messiás; de még az iszlám szent könyvében is az egyik legjelentősebb próféta. Néhány nappal ezelőtt egy 2700 éves régészeti bizonyíték került elő Jeruzsálemben, amely ugyancsak alátámasztja Betlehem jelentőségét.

Betlehem nem csak a kereszténység számára kiemelten fontos hely. A település neve már századokkal Jézus születése előtt szerepel a Bibliában. Sőt, nem csak a Bibliában. Az úgynevezett Amarna-levelekben (Kr. e. 14. század), amely az újbirodalmi Ehnaton fáraó diplomáciai levelezését tartalmazza, egy bizonyos Abi-Heba nevű jeruzsálemi kanaánita uralkodó segítséget kér Egyiptom urától. Az ok: a habiruk - ez a kifejezés ugyanaz, mint a héber, de jelentése ebben az időben: 'törvényen kívüli lázadó' - már elfoglalták a városa környékén fekvő Bít Lahmit. Az elnevezés alapján néhány tudós arra gondolt, hogy ebben a névben a sumer/akkád Lahmu istennév őrződött meg, aki a termékenységért volt „felelős" az ősi sémita pantheonban. Akár így volt, akár nem, a héber Bibliában szereplő Betlehem szó jelentése egyértelmű: 'a Kenyér Háza'. A település azonban nem egy ősi mitológiai alakról és nem is pusztán egy metaforáról kapta a nevét, hanem egy nagyon is konkrét - bár kevéssé ismert - bibliai szereplőről. A Krónikák első könyve részletesen felsorolja a zsidó törzsek - azon belül kiemelten Dávid király családja - nemzetségfőit és leszármazottait. A nemzetségtáblázatban olvassuk, hogy Júda fia volt Húr, aki Efrata nevű feleségétől született elsőként. Ő két fiút nemzett (Pénuel és Ezer néven), valamint „ő volt Betlehem atyja" (1Krón 4:4). Így válik érthetővé, hogy Mikeás nevezetes próféciájában - amelyre rögvest visszatérünk - miért szerepel az „Efratának Betleheme" kifejezés.

De mielőtt rátérnénk Betlehem bibliai szerepének taglalására, tudnunk kell, hogy ezen a néven két település is ismert volt az ókori Izraelben: a Jeruzsálem melletti városkán kívül volt egy „Kenyér Háza" északon, Galileában, egész pontosan a Zebulon törzs földjén is. A Bibliában innen származott Ibsán bíró (sófet) is, aki hét éven át ítélte Izrael házát, és szülővárosában temették el (Bír 12:8-10). Mivel az északi Betlehem közel fekszik Názárethez, ahol Jézus nevelkedett, Aviram Oshri izraeli régész feltételezése szerint itt kellett születnie a Megváltónak, nem a júdeai Betlehemben. Oshri, aki az 1990-es években ásatott a helyszínen, jelentős mennyiségű első századi leletre bukkant, ami látszatra alátámaszthatná elméletét. Csakhogy ennek a feltételezésnek - az ó- és újszövetségi Szentírás alapján - semmilyen alapja sincs.

A júdeai Betlehem összehasonlíthatatlanul nagyobb jelentőséggel bírt a Biblia szerint, mint a hasonló nevű északi település. A Teremtés könyvének elbeszélése szerint itt halt meg Jákób felesége, Ráchel: „és eltemetteték az Efratába, azaz Betlehembe vivő úton. És emlékoszlopot állított Jákób az ő sírja fölött. Rákhel sírjának emlékoszlopa az mind e mai napig." Ráchel sírja - már amit a hagyomány annak vél - Betlehem északi kapujánál látható. A muszlim temetőben fekvő - egyértelműen az oszmán időkben épült - sírkamra a judaizmus harmadik legszentebb zarándokhelye Izrael földjén. Vallásos zsidó hölgyek ide járnak imádkozni gyermekáldásért és sikeres szülésért. A muszlimok eközben halottaskamraként használják az épület előcsarnokát, amelyet egyébként a Montefiore házaspár 1841-ben hivatalosan megvásárolt a török kormányzattól, és jelentős mértékben felújított.

Betlehem később is többször előfordul ószövetségi történetekben - jót és rosszat egyaránt hallunk felőle. Egy betlehemi lévita ifjú lett Mika bálványának papja (Bír 17); ugyancsak innen származott az a nő, aki egy lévita ágyasa lett, s aki miatt csaknem az egész Benjámin törzset kiirtották (Bír 19). Ugyancsak a bírák időszakában játszódik az egyik legszebb és legtanulságosabb bibliai történet: a Ruth könyve, amelynek kiinduló- és végpontja is Betlehemhez kötődik. Innen származott ugyanis a júdabeli Elimélek, akinek feleségét Naóminak hívták. Ők az aszály elől Moáb földjére költöztek, ahol két fiuk moábita nőt vett feleségül. Miután a család valamennyi férfitagja meghalt, egyedül a moábita Ruth tért vissza anyósával Betlehembe. Itt találkozott az ugyancsak betlehemi Boázzal, aki feleségül vette. S ha valaki nem tudná: Boáz volt Dávid dédapja, ily módon a moábita Ruth - pogány származása ellenére - egyenesen a Messiás családfájába került bele.

Ezek után aligha lepődünk meg azon, hogy Izrael legnagyobb királya, Dávid is Betlehemben született. Miközben a város környékének lankás dombjain a nyájakat terelgette, elegendő ideje lehetett azon elmélkedni, vajon Jeruzsálem - ami akkoriban még a kanaánita jebuzeusok kezén volt - miért nem került még Izrael fennhatósága alá? Az sem véletlen, hogy a filiszteus harcos, Góliát legyőzése után annak levágott fejét Jeruzsálembe vitte fel (1Sám 17:54). Egyébként a városból Dávidon kívül több hős is származott: például Jaharé Oregim, akinek fia szintén egy óriást győzött le (2Sám 21:19); valamint Elkhanán, Dodó fia, aki Dávid harminc vitéze közé tartozott (2Sám 23:24).

Betlehem legnagyobb jelentőségét azonban nem az innen származó hősök adták. A jóval a babilóni fogság előtt (kb. a 8-7. században) működő Míka (Mikeás) próféta egy nagy horderejű kijelentést tett: „De te, Efratának Betleheme, bár kicsiny vagy a Júda ezrei között: belőled származik nekem, aki uralkodó az Izraelen; akinek származása eleitől fogva, öröktől fogva van." (Mik 5:2) Mivel Mikeás jóval Dávid után élt, ezt a próféciát nem lehetett Izrael legnagyobb királyára vonatkoztatni, nem is szólva arról, hogy ennek a királynak a származása „hajdantól való, az őskor napjaiból" (IMIT-fordítás). Hogy a zsidó írástudók ezt a kijelentést a Messiás Király születésére vonatkoztatták, elég felidézni Jézus születésének körülményeit.

Máté evangéliumából tudjuk, hogy Nagy Heródes szorgosan tudakozódott a Messiás (a görög szövegben Krisztus) születési helye felől: „És egybegyűjtve minden főpapot és a nép írástudóit, tudakozódott tőlük, hol kell a Krisztusnak megszületnie? Azok pedig mondták neki: a júdeai Betlehemben, mert így írta meg a próféta..." - és felolvasták neki Mikeás fentebb idézett sorait. Bármit is hordott össze erről a kérdésről a modern bibliakritika, az Újszövetség egyértelművé teszi, hogy Jézus a júdeai Betlehemben született. Jézus nevelőapja, a galileai Názáretben letelepedett József „felment...Galileából, Názáret városából Júdeába, a Dávid városába, mely Betlehemnek neveztetik, mivelhogy a Dávid házából és háznépe közül való volt". (Lk 2:4)

Egyiptomi papiruszforrásokból tudjuk, hogy a népszámlálások és vagyonösszeírások idején mindenkinek családostul ott kellett tartózkodnia, ahol ingatlanvagyonnal rendelkezett. Mivel József eredetileg betlehemi volt, nyilván családi birtokai is ebben a városban lehettek. Ezért kellett áldott állapotban lévő feleségével útra kelnie Názáretből, és így teljesedhetett be Mikeás 700 évvel korábban mondott próféciája, és „megszületett Jézus a júdeai Betlehemben, Heródes király idejében..." (Mt 2:1)

Meglepő hírt közölt az Izraeli Régészeti Hatóság május 16-án, szerdán, öt nappal a Sávuót (Pünkösd) ünnepe előtt, amikor a hívő zsidók világszerte Ruth történetét - amely, mint láttuk, nagyobbrészt Betlehemben játszódik - olvassák fel a zsinagógákban. A Dávid Városában folyó ásatásokon egy 1,5 cm-es agyagpecsét került elő, háromsoros héber nyelvű felirattal, amely így hangzik: bis'vat / bét lechem / (l'mele)ch, magyarul: „a hetedik évben / Betlehem / (a király)nak". Az ásatást vezető Éli Sukron régész szerint a pecsét a 8-7. századból (Ezékiás, Manassé vagy Jósiás király korából) való, és a Betlehemből a Jeruzsálemben székelő királynak küldött terményadót (gabonát, olajat vagy bort) pecsételték le vele. A régész a lelet jelentőségéről szólva kiemelte: „Ez az első eset, hogy Betlehem neve a Biblián kívüli forrásban előfordul egy az Első Templom (kb. Kr. e. 963-586) korából származó feliraton, ami azt bizonyítja, hogy Betlehem valóban Júda Királyságának egyik városa volt, és talán már a korábbi időszakokban is." Betlehem mezőgazdasági jelentőségét a fentebbi bibliai történetek is igazolják. Hallunk Boáz gazdag aratást nyújtó árpaföldjeiről és Isájnak, Dávid apjának juhnyájairól. Izrael földjén már több száz ókori pecsétlenyomat került elő, de ezek többnyire királyok és magas rangú tisztségviselők személyes pecsétlői voltak, amelyeken a név mellett legtöbbször a tisztség megnevezése szerepelt. A most előkerült pecsét abban is különleges, hogy valamilyen dolog (pl. beszolgáltatott termény) származási helyét, a pecsételés időpontját és a dolog feltehető rendeltetési helyét jelöli. A kutatók szerint a „hetedik év" a harmadik sorban közelebbről meg nem nevezett király (melech) uralkodási éve, de a szöveg sorrendje más értelmezést is megenged. A magam részéről elképzelhetőnek tartom, hogy az első sorban szereplő „hetedik év" esetleg a szombatévre vonatkozhat. A Törvény előírta, hogy a földet minden hetedik évben parlagon kell hagyni: „Hat esztendőn át vesd a te szántóföldedet, és hat esztendőn át messed a te szőlődet, és takarítsd be annak termését. A hetedik esztendőben pedig szombati nyugodalma legyen a földnek, az Úrnak szombatja: szántóföldedet ne vesd be, és szőlődet meg ne mesd." (3Móz 25:3-4) A királynak beszolgáltatott terményre talán vallási célból írták fel: „hetedik év". A most előkerült pecsét igazi jelentőségét mindenesetre Betlehem nevének felbukkanása adja. (A szerző történész.)

 

Olvasson tovább: