Betlehem nem csak a kereszténység számára kiemelten fontos hely. A település neve már századokkal Jézus születése előtt szerepel a Bibliában. Sőt, nem csak a Bibliában. Az úgynevezett Amarna-levelekben (Kr. e. 14. század), amely az újbirodalmi Ehnaton fáraó diplomáciai levelezését tartalmazza, egy bizonyos Abi-Heba nevű jeruzsálemi kanaánita uralkodó segítséget kér Egyiptom urától. Az ok: a habiruk - ez a kifejezés ugyanaz, mint a héber, de jelentése ebben az időben: 'törvényen kívüli lázadó' - már elfoglalták a városa környékén fekvő Bít Lahmit. Az elnevezés alapján néhány tudós arra gondolt, hogy ebben a névben a sumer/akkád Lahmu istennév őrződött meg, aki a termékenységért volt „felelős" az ősi sémita pantheonban. Akár így volt, akár nem, a héber Bibliában szereplő Betlehem szó jelentése egyértelmű: 'a Kenyér Háza'. A település azonban nem egy ősi mitológiai alakról és nem is pusztán egy metaforáról kapta a nevét, hanem egy nagyon is konkrét - bár kevéssé ismert - bibliai szereplőről. A Krónikák első könyve részletesen felsorolja a zsidó törzsek - azon belül kiemelten Dávid király családja - nemzetségfőit és leszármazottait. A nemzetségtáblázatban olvassuk, hogy Júda fia volt Húr, aki Efrata nevű feleségétől született elsőként. Ő két fiút nemzett (Pénuel és Ezer néven), valamint „ő volt Betlehem atyja" (1Krón 4:4). Így válik érthetővé, hogy Mikeás nevezetes próféciájában - amelyre rögvest visszatérünk - miért szerepel az „Efratának Betleheme" kifejezés.
De mielőtt rátérnénk Betlehem bibliai szerepének taglalására, tudnunk kell, hogy ezen a néven két település is ismert volt az ókori Izraelben: a Jeruzsálem melletti városkán kívül volt egy „Kenyér Háza" északon, Galileában, egész pontosan a Zebulon törzs földjén is. A Bibliában innen származott Ibsán bíró (sófet) is, aki hét éven át ítélte Izrael házát, és szülővárosában temették el (Bír 12:8-10). Mivel az északi Betlehem közel fekszik Názárethez, ahol Jézus nevelkedett, Aviram Oshri izraeli régész feltételezése szerint itt kellett születnie a Megváltónak, nem a júdeai Betlehemben. Oshri, aki az 1990-es években ásatott a helyszínen, jelentős mennyiségű első századi leletre bukkant, ami látszatra alátámaszthatná elméletét. Csakhogy ennek a feltételezésnek - az ó- és újszövetségi Szentírás alapján - semmilyen alapja sincs.
A júdeai Betlehem összehasonlíthatatlanul nagyobb jelentőséggel bírt a Biblia szerint, mint a hasonló nevű északi település. A Teremtés könyvének elbeszélése szerint itt halt meg Jákób felesége, Ráchel: „és eltemetteték az Efratába, azaz Betlehembe vivő úton. És emlékoszlopot állított Jákób az ő sírja fölött. Rákhel sírjának emlékoszlopa az mind e mai napig." Ráchel sírja - már amit a hagyomány annak vél - Betlehem északi kapujánál látható. A muszlim temetőben fekvő - egyértelműen az oszmán időkben épült - sírkamra a judaizmus harmadik legszentebb zarándokhelye Izrael földjén. Vallásos zsidó hölgyek ide járnak imádkozni gyermekáldásért és sikeres szülésért. A muszlimok eközben halottaskamraként használják az épület előcsarnokát, amelyet egyébként a Montefiore házaspár 1841-ben hivatalosan megvásárolt a török kormányzattól, és jelentős mértékben felújított.
2012. 06. 01. (XVI/22)
