Kereső toggle

A valóság több, mint a tudomány

Daniel Hershkowitz Hi-tech csúcsminiszter és rabbi

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

Miért döntött úgy a világ legkonzervatívabbnak tartott óriásbefektetője, Warren Buffett, hogy megszegi több évtizedes alapelvét, miszerint nem vásárol külföldi céget? A 4,5 milliárd dolláros befektetést Buffett 2006-ban Haifában akkor írta alá, amikor a városba becsapódtak a Hezbollah első rakétái. Daniel Hershkowitz rabbi, izraeli fejlesztési és technológiai miniszter szerint országa sikerének a kulcsa a szükség: a létezésükért folytatott küzdelemben mindig egy - de inkább több - lépéssel az ellenség előtt kell járni. A civilben matematikus professzor miniszter a Heteknek elmondta, hogy számára soha nem jelentett konfliktust a hit és a tudomány összeegyeztetése.

Érdekes történetet hallottam Öntől azon az ebéden, amelyet Ilan Mor izraeli nagykövet adott a látogatása tiszteletére. Azt mesélte Erdő Péter bíborosnak, hogy a családjában olyan híres magyar csodarabbik voltak, mint a sátoraljaújhelyi Teitelbaum Mózes, aki annak idején a fiatal Kossuth Lajosért is imádkozott. Amikor édesanyja a súlyosan beteg diákot elvitte hozzá, a rabbi nemcsak meggyógyította Kossuthot, hanem megjövendölte neki, hogy nagy és bölcs ember lesz hazájában, amilyen csak nagyon ritkán születik. Milyen szálak kötik még Magyarországhoz?

- Sokfelé éltek rokonaink Magyarországon. Édesanyám rokonsága nagyobbrészt Budapesten élt, de ő maga a Felvidéken született régi magyar nyelvű rabbicsaládban. Az ősei között valóban több híres csodarabbi volt, sok történetet hallottunk róluk. Édesapám Erdélyből származik, Dés környékéről. Egy kis faluban, a Kolozsvár melletti Nagyilondán nőtt fel. Amikor először Magyarországra jöttem, ellátogattam Bonyhádra is, ahol szintén éltek rokonaink. Ez 1994-ben volt, éppen ötven évvel a magyar holokauszt után. A városban a temetőn kívül semmi nyoma nem maradt a zsidó életnek, pedig a háború előtt 6-700 fős életerős közösség volt Bonyhádon.

Az életrajzában részletesen szerepelnek tudományos karrierjének állomásai, de nem találtam utalást arra, hogyan lett rabbi. Vezető tudósok között ritka a gyakorló lelkész. Önnél hogyan kapcsolódott ez a két szakterület?

- Ebben is a családi tradíció volt a meghatározó. Több neves tudós volt a rokonságban, aki rabbiként is sikeresen szolgált. Így aztán, amikor megszereztem a doktori címet, nagymamám az ünnepség után azt mondta: „Fiam, itt az idő, hogy valami komolyat is tanulj. Mikor végzed el végre a rabbinátust?" Hallgattam rá, mert a családunkban azt láttam, hogy a vallás és a tudomány nagyon szorosan együtt járt, és egymást erősítette.

Ez meglepő, mert ma inkább olyan tudósokról hallani, akik megvetik a hitet. Steven Weinberg Nobel-díjas fizikus szerint „ideje felébredni a vallás hosszú rémálmából", míg Richard Dawkins brit etográfus a legveszélyesebb vírushoz hasonlította a hitet.

- Nem állítanám azt, hogy a tudósok általában szembefordultak volna a hittel, mert sok példát tudnék említeni olyan nagyon elismert tudósokra, akik vallásosak. Bizonyos értelemben nagyon is sok hasonlóság van a tudomány és a vallásos hit között. A tudomány általában úgy dolgozik, hogy a tudósok kialakítanak egy elméletet, egy meggyőződésen alapuló paradigmát, amely a tapasztalataikra épül, majd megpróbálják azt bebizonyítani vagy cáfolni. Mivel a megismerhető világ korlátlanul nagy, ezért ezt a folyamatot számtalanszor meg lehet ismételni. A tudósok a teóriáikkal mindig új, addig ismeretlen területekre lépnek. A bizonyítatlan elméletek azonban nagyon hasonlóak a vallási magatartáshoz: a tudósok egy része hisz bennük, mások nem. Ilyen értelemben szerintem sok világi tudós egyben nagyon nagy hittel is rendelkezik...

Ettől még ateisták lehetnek...

- Igen, sokan közülük nem hisznek abban, hogy létezne bármilyen intelligens erő, ami mindent irányít. De ebben az a furcsa, hogy erre a kérdésre valójában nem is terjed ki a képzettségük. A tudomány ugyanis soha nem azt vizsgálta, hogy mi rejlik a dolgok mögött, hanem a megismerhető világról igyekszik nagyobb tudást szerezni. A tudomány a természet törvényeire kíváncsi. De még ebben is korlátozottak a lehetőségei, ezért Albert Einstein joggal mondhatta, hogy „minden tudományunk primitív, ha a valósághoz hasonlítjuk". Bármilyen fejlett teóriáink is vannak, a valóság ennél sokkal-sokkal összetettebb. A vallásnak nincs semmi gondja azzal, hogy igyekszünk megismerni a természet törvényeit, hiszen ezek léteznek. A kérdés az, hogy ki alkotta ezeket a törvényeket? Ha vannak olyan tudósok, akik azt állítják, hogy senki, akkor ez az ő személyes döntésük, aminek nincs semmi köze a tudományos ismerethez. Az, hogy ma nagyobb tudással rendelkezünk a természetről, mint korábban, még nem jogosít fel bennünket arra, hogy eldöntsük, van-e valakinek elegendő hatalma létrehozni vagy sem a természetet irányító törvényszerűségeket.

Nem lehet mégis, hogy a tudás rohamos bővülésével eljutunk a valóság mélyebb megismeréséhez?

- Határozottan hiszek abban, hogy minél többet tudunk, annál jobban megértjük a világot. Ugyanakkor nem hiszem, hogy a nagyobb értelem és tudás révén jobb válaszokat tudunk adni a metafizikai kérdésekre.

Vegyük például ezt az iPhone-t. Senki nem gondolja azt, hogy ez a készülék csak úgy véletlenül jött létre, a természet vak erői jóvoltából. Gyerekes dolog lenne azt állítani, hogy ha valaki összegyűjti ennek a telefonnak vagy bármilyen más elektronikus készüléknek az összes alkatrészét, bezárja őket egy szobába, és vár ezer évet, akkor összeáll ez a fejlett eszköz. Még inkább így van az emberrel, amely mellett a legkorszerűbb készülék is primitívnek számít. Egy eszköz csak azt képes megtenni, amire az ember megtanította, ezért az ember által alkotott gépek csak annyit tudnak megtenni, amire az ember képes. Lehet, hogy ez a telefon sokkal gyorsabban számol, mint én, viszont más dolgokra meg egyáltalán nem képes, mert nem tanították meg rá. Vajon nem nevetséges dolog azt állítani, hogy majd magától, valami véletlen folyamat nyomán egyszer csak életre kel? Nem ugyanilyen képtelenség felételezni azt, hogy véletlenül, külső értelmes szándék nélkül jött létre az ember vagy bármilyen más teremtmény?

Mások azt is csodának nevezik, hogy Izraelben évente több innovatív cég jön létre, mint a feltörekvő sikerországokban, Indiában, Kínában és Dél-Koreában együttvéve. Egy nemrég nagy feltűnést keltett könyv a világ legtalálékonyabb társadalmának nevezte Izraelt, amely a jelenlegi válság idején különösen látványos eredményeket ért el. Mi ennek az oka?

- Szerintem a fő ok a szükség. Izraelben nem az ösztönzi a technológiai fejlődést, hogy az emberek jobban és kényelmesebben szeretnének élni, hanem az, hogy az ország léte folyamatos veszélyben van. Olyan ellenségek vesznek körül bennünket, akik el akarják törölni a zsidó államot. Ezek az országok minden szempontból sokkal nagyobbak nálunk, több lakosuk van, több természeti kincsük, több pénzük és több felszerelésük. Esélyünk sem lenne velük szemben a védekezésre, ha nem próbálnánk meg mindenben a legjobbra törekedni. A nagy kihívás, hogy mindezt korlátozott természeti és anyagi erőforrások mellett kell megvalósítanunk. Ez a veszély az izraelieket úgy tűnik, arra ösztönzi, hogy folyton túllépjenek a saját árnyékukon.

Más nemzetek is kihívások közepette élnek, mégsem ilyen sikeresek...

- Nem hiszem, hogy egyetlen másik ország is olyan nehézségekkel szembesülne, mint Izrael. Tudom, más országoknak is vannak ellenségeik, de közöttük nincs egyetlen egy sem, amelyet az ENSZ egyik tagállama azzal fenyegetett volna meg, hogy eltörli a föld színéről. Szerintem ez a halálos kihívás - az iráni elnökről beszélek természetesen - egyedülálló, nem hasonlítható a gazdasági válsághoz vagy más nehézségekhez.

A fenyegetések miatt Izraelnek aránytalanul sokat kell költenie védelmi kiadásokra. Hogy jut mégis pénz fejlesztésekre?

- A katonai kihívások mellett a zsidó nemzetnek más nehézségekkel is szembe kell néznie. A zsidóság a holokauszt után nagyon megtört állapotban volt, nemcsak Európában, hanem világszerte. Még olyan térségekben is, ahová a nácik nem jutottak el, mint például az afrikai vagy arab országok többsége. Amikor megalakult Izrael, a világ minden részéről érkeztek bevándorlók. 600 ezer ember kezdte felépíteni az országot, ma 5-6 millióan vagyunk. A bevándorlók túlnyomó többsége szegényen érkezett. A Szovjetunióból jöttek, ahol az állam üldözte a judaizmust, Etiópiából, a világ legszegényebb térségéből és az arab országokból, ahol pogromok fenyegették őket. Mindent ott kellett hagyniuk, csak annyit hozhattak magukkal, amit a kezükben elbírtak. Izraelnek biztosítani kellett a befogadásukat, és azt, hogy egy nemzetté váljanak. Emiatt a nem katonai kihívás miatt az államnak nagy erőket kellett fordítania az oktatás megszervezésére. A katonai célú fejlesztésekből igyekeztünk minél több eredményt hasznosítani a civil szférában is, és ez is sok ösztönzést jelentett. A hadseregben szolgáló fiatalok megismerhetik a legkorszerűbb technológiákat, ezért kortársaikhoz képest 22-23 évesen nagy előnnyel indulnak a húzóágazatokban.

A bevándorlás Európában is nagy probléma...

- Igen, Izraelben is feszültséget okoz, hogy a bevándorlók többsége sokkal rosszabb helyzetből kezdi, mint a már itt élő emberek. Nagyon nagy feladat a különböző kultúrákból érkező embereket egy nemzetté egybekovácsolni, de a közös célok ebben sokat segítenek.

Izraellel szemben rendszeresen hirdetnek bojkottot, nemcsak kereskedelmi szervezetek, hanem egyetemek és tudományos intézetek is. Ön tudósként hogyan éli ezt meg?

- Eddig az összes bojkottfelhívás kudarcot vallott. Voltak kísérletek, például a brit értelmiségi szakszervezetek részéről, amelyeket a londoni kormány nagyon ellenzett. Ezek a bojkottfenyegetések azonban leginkább Nagy-Britanniának ártottak, mert a tudományos világban nem nagyon működik a tiltás. A tudósok jelszava az, hogy „többet akarok tudni", ezért alapelvünk, hogy együttműködünk mindazokkal, akik osztoznak ebben a vágyban, függetlenül attól, hogy az illető miyen nemzetiségű. Így amikor a britek bojkottálták az izraeli tudósok meghívását, akkor sok más, nem zsidó tudós szolidaritásból szintén lemondta a részvételét a konferencián. Ez tehát elsősorban Angliának ártott. Ugyanígy az arab országok is, amikor nem adnak vízumot izraeli tudósok számára, csak magukat szigetelik el. A komoly tudósok, akik olyan országokban élnek, ahol megbecsülik a tudomány értékét, megértették azt, hogy a bojkott nem szalonképes formája a véleménynyilvánításnak, és ezért nem is próbálkoznak ezzel.

Nemzeti fejlesztési miniszterként milyen lehetőséget lát a Magyarországgal való együttműködésre?

- Ha az alapkutatásokat nézzük, akkor a határ a csillagos ég. Sok területen az izraeli és a magyar tudósok jól ismerik egymást és együttműködnek, csakúgy, mint az egyetemek. Szeretnénk azt, hogy az izraeli kutatók közül minél többen jöjjenek Magyarországra, a hétévente kapott alkotói szabadságuk idején. Kormányzati szinten pedig a kutatás-fejlesztés területén készítünk elő egy új megállapodást, mert Izrael ebben tudná a legtöbb tapasztalatot átadni a magyaroknak.

Névjegy

Daniel Hershkowitz izraeli tudományügyi és fejlesztési miniszter 1953-ban született Haifán. Szülei magyar holokauszt-túlélk.
Tudományos fokozatait matematikából szerezte a haifai Technion egyetemen, ahol 1985 óta oktat. Több mint 80 matematikai értekezés szerzje, számos rangos nemzetközi tudományos testület tagja. Rendszeres eladó a világ különböz pontjain tartott matamatikai konferenciákon.
Politikusként a Habajit Hajehudi (A Zsidó Otthon) elnevezésŐ párt elnöke, az izraeli parlament, a Knesszet tagja.
Felesége, Shimona egy gyógypedagógiai középiskola vezetje, öt gyermekük és nyolc unokájuk van. Daniel Hershkowitz rnagyi rendfokozatban szolgált az izraeli hadseregben.

Olvasson tovább: