Jan Hus, azaz Husz János jómódú földművesek gyermekeként született 1369-ben a csehországi Huszinecben. A prágai egyetemen folytatta tanulmányait, majd 1398-ban a bölcsészeti kar professzora lett, 1401-ben pedig dékánná választották. 1402 és 1403 között az egyetem rektora volt.
Lelkészi pályája éppen ilyen sikeresen alakult. 1400-ban került be a papi rendbe, 1402-ben pedig ő lett az Óváros – nagy jelentőségű – Betlehem kápolnájának prédikátora, ami ettől kezdve egy évtizeden át lelkészi működésének fő tere volt. Nagy hatású szolgálatát hamarosan olyan hírnév övezte, hogy IV. Vencel cseh király felesége, Zsófia királyné, gyóntatójául választotta. Ez lehetőséget teremtett arra, hogy reformnézetei mind az udvarnál, mind a királyi családnál támogatókra találjanak.
A prágai érsek, Zbyněk Zajic bizalmát is élvezte ezekben az esztendőkben. Az érsek ugyan jobban értett a fegyverforgatáshoz, mint a hittudomány kérdéseihez, kezdetben mégis támogatta az egyház megújítására irányuló törekvéseit. 1403-ban azzal bízta meg Huszt, hogy tájékoztassa őt, bármilyen méltatlan dolgot tapasztalna az egyházmegyében.
Husz élt a lehetőséggel. Kérésére az érsek hozzájárult egy háromtagú vizsgálóbizottság felállításához annak megállapítására, hogy mi az igazság a brandenburgi Wilsnak templomában őrzött csodatevő Krisztus vére-ereklyével kapcsolatban, melyhez csodák reményében már egy emberöltő óta hatalmas tömegek zarándokoltak nemcsak Csehországból, de a távolabbi Magyarországról is. A vizsgálóbizottság – Husz és két egyetemi tanártársa – megállapította, hogy az ereklye állítólagos csodatevő ereje közönséges csalás és népámítás. Mire az érsek zsinati határozattal, kiátkozás terhe alatt tiltotta meg a Wilsnakba történő zarándoklatokat, s intézkedett arról, hogy Csehországban se legyen efféle „csodatevő” hely.
Az angol reformátor, Wyclif tanaiból Husz kezdetben csak a visszásságok bírálatát vette át, s ügyelt a katolikus hittételek sértetlen megőrzésére, Wycliffel ellentétben azonban nem volt hajlandó elvetni az átlényegülés (transsubstantiatio) dogmáját. Husz egyre inkább elmélyült a Szentírás és Wyclif műveinek tanulmányozásában, s kimutathatóan 1407-től kezdett a katolikus tanításoktól eltérő gondolatokat megfogalmazni.
Hamarosan megromlott a viszonya az érsekkel, amit tetéztek az országban zajló egyházpolitikai küzdelmek és Wyclif kapcsán az egyházon belül zajló pártharcok. Husz ügye a pápa elé került, aki először 1411-ben közösítette ki őt. A király közbenjárására elsimíthatónak tűnő konfliktust azonban a végső szakításig vitte egy újabb esemény.
Az egykori kalózból lett akkori pápa keresztes hadjáratot hirdetett itáliai ellenfele, László nápolyi király ellen. Búcsút, azaz bűneik büntetésének elengedését ígérte mindazoknak, akik személyesen hadba szállnak, vagy pénzt adnak a hadjárat költségeire. Az 1412 májusában Csehországban is kihirdetett bulla nagy felháborodást váltott ki.
A prágai egyetemen és a templomokban Husz és követői nyíltan hirdették, hogy az efféle bűnbocsánatnak semmilyen bibliai alapja sincs, így érvénytelen. A pápa búcsúja csalás és keresztényellenes hazugság, sőt azt is kijelentették, hogy a pápa az Antikrisztus.
Husz hangsúlyozta, hogy a pápa parancsának csak akkor kell engedelmeskedni, ha összhangban van a Szentírással. A helyzet odáig fajult, hogy a hatóságok három ifjút lefejeztettek, akik három templomban hazugságnak bélyegezték a búcsú vásárlására buzdító prédikációkat.
Ezt követően újabb feljelentések érkeztek Husz ellen a pápai udvarba. Ekkor újra ünnepélyesen kiközösítették és kiátkozták, s interdictum, azaz egyházi tilalom alá vetették Husz tartózkodási helyét, Prágát. Ennek értelmében „igaz” keresztény ezentúl nem érintkezhetett vele. Senki sem adhatott neki ételt, italt, szállást, csak hozzá hasonló átok terhe mellett. Ha meghal, nem részesülhet egyházi temetésben. A tartózkodási helyén minden templomban be kellett szüntetni az istentiszteletet. Nem szolgáltathatták ki a szentségeket, nem keresztelhették meg az újszülötteket, egyházi szertartás nélkül temették el a halottakat.
Ez utóbbi büntetéseket főleg a vele szemben ellenséges papok közreműködése révén csaknem teljesen életbe tudták léptetni. Ezért a még mindig mellette álló királyi udvar tanácsára az egyre fokozódó feszültség enyhítése érdekében 1412 decemberében elhagyta Prágát.
Kényszerű távozása épp ellenkező hatással járt, mint amit ellenségei reméltek. Eddig ugyanis főleg Prágában nyert meg tömegeket az evangélium számára, az elkövetkező másfél évben ugyanez vidéken is lejátszódott. Így Prága mellett számos új központja keletkezett a mozgalomnak. Az igehirdetések mellett Husz igen sokat írt. Ekkor született fő műve, a Tractus de ecclesia (Értekezés az egyházról).
Husz tanításai szerint az egyház a kiválasztottak közössége. E kiválasztást emberi határozatok nem másíthatják meg, így kiközösítéssel sem lehet kizárni senkit az egyházból, még kevésbé az üdvösségből. Jézus Krisztus egyháza a kősziklára épült, s ez a kőszikla maga Jézus Krisztus. Az egyház tehát nem Péterre, hanem Krisztusra van alapozva. Péter sohasem volt az egyház feje, mert az maga Jézus Krisztus. Péter csak első volt az apostolok között, s erre a hit, az alázatosság és a szeretet erénye tette méltóvá.
A cseh reformer azzal érvelt: ha a pápa azt kívánja, hogy Péter utódjának tekintsék, akkor kövesse őt e három erényben, mert ha nem ezt teszi, akkor Antikrisztussá válik, ellentéte lesz Péternek és Krisztusnak. Ha Krisztus helytartója akar lenni, akkor kövesse őt minden cselekedetében. Szolgáljon a hívek felé, imádkozzon értük, de ne akarjon uralkodni rajtuk. A pápa világi hatalma ugyanis nem Krisztustól, hanem Nagy Konstantin császártól származik, és az egyház kormányozható pápa és bíborosok nélkül is. Egyedül Isten törvénye lehet az egyházi ítéletek irányítója, s nem a pápa vagy a bíborosok véleménye. A pápa tévedhet, amiként tévedtek a főpapok és írástudók, mikor Jézust keresztre feszítették. A tiszta lelkiismeretű pap prédikálhat a pápa vagy a püspökök tilalma ellenére is.
Husz úgy vélte, hogy a szerzetesség eltörlendő, hiszen a közönséges gonosztevők előbb engedelmeskednek Isten parancsolatainak, mint ők. A szerzetesi élet képtelenné tesz az isteni parancsolatok szerinti életre. A Hagyomány pedig, mint nem is az emberek, hanem az ördög műve, elvetendő.
Husz egyik legnagyobb horderejű tanítása a két szín alatti úrvacsora bibliai gyakorlatához történő visszatérést hirdette. Ennek értelmében a hívők is részesülnek az úrvacsorai borból, ami a keresztény hit szerint Jézus vérével való természetfeletti közösséget eredményez.
2011. 04. 08. (XV/14)
