Kereső toggle

Pofozkodás a Szent Sírnál

Ökölcsatával ünnepeltek az ortodox és örmény szerzetesek Jeruzsálemben

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

Az izraeli rendőrök bilincsbe verve vitték el a vörös stólát viselő örmény
és a fekete reverendát hordó görög ortodox egyház képviselőjét, akik – számos
hívő részvételével – Jeruzsálemben éppen a Jézus sírjának tartott sziklaüreg
előtt estek egymásnak. A westenfilmekbe illő tömegverekedés képei bejárták a
világot. A konfliktus nem előzmények nélküli: a Szent Sír körül évszázadok óta
izzanak az indulatok.



Rendőröknek kellett megfékezniük a verekedő szerzeteseket. Szent harag

A jeruzsálemi Óváros keresztény arabok lakta negyedében található a Szent
Sír-templom, amely sokak szerint a keresztény világ legjelentősebb
zarándokhelye. A 4. században ugyanis – az egyházi legendárium szerint – itt
találta meg Heléna császárné, Nagy Konstantin anyja, Krisztus sírját és eredeti
keresztjét. Az ennek helyén emelt bizánci bazilika azonban mára egy szinte
áttekinthetetlen épületkomplexummá vált, amelynek tulajdonjogán hat felekezet
osztozik: a görög és örmény ortodox egyház, a római katolikusok, a koptok, a
jakobita szírek és az etiópok.

A hét elején az örmény „vörösök” és a görög „feketék” ökölharccal próbálták
eldönteni a vitás tulajdonjogi kérdéseket. A tömegverekedés a szent kereszt
megtalálásának ünnepén tört ki. A vörösbe öltözött örményeket megakadályozták a
feketét viselő görögök, hogy Jézus sírja előtt folytassák útjukat. Az örmény
egyház területe ugyanis erre a részre nem terjed ki a Szent Sír-templomon belül.


A vallásos áhitatukban megzavart örmény zarándokok – papjaik aktív részvételével
– nekiugrottak a görög szerzeteseknek; míg a másik oldalon azt állítják: a
görögök támadtak először. Arisztarkhosz jeruzsálemi görög pátriárka mindenesetre
tagadta a vádat, egyben sajnálkozását fejezte ki, hogy a „kereszténység
legszentebb helyén” ilyesmi hívők között megeshetett. A szent helyet
ideiglenesen elözönlő izraeli rendőrök pedig úgy nyilatkoztak, hogy sajnos, nem
is ritkán fordul elő hasonló verekedés a Szent Sír-templomban.

Jézus három sírja

Paradox módon Jézusnak nem is egy, hanem – tavaly óta – mindjárt három
feltételezett sírja is van Jeruzsálemben. A legrégibb és legismertebb
kétségkívül a fent említett hat keresztény felekezet kezén lévő Szent
Sír-templom. Ennek történetéről először az egyháztörténet-író Euszebiosz számolt
be a Kr. u. 5. században. Tőle tudjuk, hogy azt a körülbelül tíz méter magas
sziklát, ahol Jézus sírja mellett több más zsidó sírkamra is volt, 135-ben
Hadrianus császár hordalékkal feltöltette, és egy Aphroditénak szentelt
templomot építtetett rá. Ez teljes összhangban volt a császár abbéli
törekvéseivel, hogy Jeruzsálemet valódi római várossá tegye, amelynek zsidó
múltjára semmi sem emlékeztet. A kereszténységet hivatalos államvallássá
előléptető Nagy Konstantin 326-ban kezdte meg a pogány templom lerombolását, és
Zenóbiosz szír építész tervei szerint egy káprázatos, márványból és aranyból
készült bazilikát építtetett helyébe. Állítólag ekkor faragták meg jelentősen a
sziklát, olyannyira, hogy nemcsak a többi sírt, hanem a Jézus sírja előtti
siratókamrát is eltüntették. A Szent Sír-templom igazán akkortól lépett elő
világtörténelmi jelentőségű hellyé, amikor Heléna császárné megtalálta benne
Jézus állítólagos keresztjét. Ez a kegytárgy ugyan csak a 6. századtól kezdve
bukkan fel a forrásokban, de a mai napig számtalan háború és öldöklés forrása
lett. A perzsák, az arabok, majd a nyugati keresztesek évszázadokon át küzdöttek
azért, hogy a Szent Sír-templomot és a benne őrzött keresztet megkaparinthassák
– miközben Jézus keresztjének valódi szellemi jelentőségével mit sem törődtek.
A Szent Sír-templomban a számtalan kápolna, oltár, mellékhajó, apszis,
ikonosztáz, szobor és mécses között ma már nemhogy Jézus sziklasírját, de az
eredeti konstantini kápolna maradványait sem lehet felfedezni. Perdöntő
bizonyítékkal csak az szolgálna, ha teljes régészeti feltárást végeznének itt
(ami szent helyről lévén szó, tudvalévően lehetetlen); továbbá sikerülne
bebizonyítani, hogy a hely Jézus kivégzésének idején bizonyosan a városfalakon
kívül esett. Egyelőre azonban erre sincsenek sem írásos, sem tárgyi
bizonyítékok.

Mindeközben Kelet-Jeruzsálemben, az Óváros falain kívül, egy nyugalmas és
csodaszép virágos kertben anglikán lelkészek fogadják a Jézus „Kerti sírjához” (Garden
Tomb) érkező látogatókat. Az általában protestáns felekezetekhez tartozó
zarándokoknak nagy türelemmel elmagyarázzák, hogy miért ez a kert az „igazi”,
majd a séta befejeztével azzal a katartikus élménnyel távozhat a látogató, hogy
a Názáreti Jézus Krisztus valódi sírboltjába bújhat bele egy szűk bejáraton, és
mondhat el egy imát afeletti örömében, hogy a sír – lett légyen ez vagy a másik
az igazi – immáron csaknem kétezer év óta üres!

Charles George Gordon tábornok, a legendás „Gordon pasa” (1833–1885),
1882–83-ban tett palesztinai látogatása során figyelt fel a Damaszkuszi kapuval
szemben található sziklaképződményre, amely messziről nézve koponya alakúnak
látszott. A Palestine Exploration Fund megbízta a Jeruzsélemben élő tekintélyes
tudóst, Conrad Schicket (1822–1901), hogy nézzen utána a tényeknek. Schick a
helytől nem messze megtalálta egy sziklába vágott sírbolt maradványait, amit a
bizánci időszakban valószínűleg imádkozóhelyül is használtak. A helyszín további
érdekessége, hogy a domb és a sírkamra között egy sziklába mélyített víztározó
is előkerült, amelyet a leletek szerint az 1. században is használtak. A
ciszterna jelenléte egyértelműen bizonyította, hogy itt valaha kert, illetve
ültetvény lehetett. A Kerti sír esetében tehát szinte minden bibliai kritérium
teljesült, amit az újszövetségi leírások tartalmaztak Jézus sírjára vonatkozóan.
Most már a protestánsoknak is volt zarándokhelyük Jeruzsálemben: őket ugyanis
eladdig nem engedték be az ortodox és katolikus egyházi hatóságok a Szent
Sír-templomba.

A hollywoodi változat

A Titanic című világsikerű film rendezője, James Cameron, valamint Simcha
Jacobovici dokumentumfilm-rendező és Charles Pellegrino őslénykutató-regényíró
2007-ben állt elő azzal a szenzációsnak szánt bejelentéssel, hogy a Názáreti
Jézusnak és családjának sírkamrája Jeruzsálemben, a Talpiót negyed egyik
elfeledett sírkamrájában fekszik. A keresztény világ felhördült a hírre, ha
ugyanis ez az állítás igaz volna, úgy az a következőket jelentené: 1) Jézus
József test szerinti fia volt; 2) a sírboltban talált két Mária közül az egyik
Jézus felesége volt, s ez a hollywoodiak szerint azonos Mária Magdolnával,
vagyis a magdalai Máriával; 3) Jézus és Mária Magdolna házasságából egy Júda
nevű gyermek is született; 4) Jézus testben nem támadt fel, hiszen akkor
csontjait nem temették volna el. A dolog tétje tehát valóban nagy, hiszen azt a
kereszténység egyik legnagyobb igehirdetője, Pál apostol is megerősíti, hogy „ha
a Krisztus nem támadt fel, akkor hiábavalónak bizonyult a mi igehirdetésünk, és
hiábavaló a ti hitetek is”.

Csakhogy az itteni csontládikákon található nevekből: József, Mária (Mirjám),
Jézus (Jésua), Júda, egyáltalán nem következik az, hogy ezek a személyek valóban
a Názáreti Jézus családjához tartoztak! Jézus korában ugyanis Izraelben
körülbelül minden negyedik-ötödik férfit Józsefnek, Júdának vagy Jézusnak
hívtak. A Máriával pedig még ennél is sűrűbben lehetett találkozni a női nevek
között. Az egyik feliraton szereplő Mária nevet ráadásul görög betűkkel írták.
Ez mindenképpen hellén befolyásra utal. Márpedig sem Jézus anyja, Mária, sem a
magdalai Mária nem vádolható azzal, hogy a görög nyelv és kultúra befolyása
alatt állt volna. Jézus anyja – aki a zsidó hagyomány szerint (!) is a Dávid
házából való József családjában nevelkedett, bár rokoni viszony nem állt fenn
köztük – jegyeséhez hasonlóan dikaiosz (igaz, törvénytisztelő) ember volt. A
másik Mária a Genázáreti-tó partján, a Tiberias fölött fekvő Magdala nevű apró
zsidó halászfaluból származott, ahol ugyancsak ritkán hallhattak görög beszédet.
A talpióti sírboltnak – amenynyire az tudható – semmi köze ahhoz a sírhoz,
amelybe a Názáreti Jézus testét helyezték a keresztről való levétele után. Ezt a
sírt főként János apostol leírásából ismerjük: közel volt a Golgota nevű
kivégzőhelyhez, egy kert volt körülötte, a sír félig készült csak el, külön
siratókamrája volt, s bejáratát hatalmas zárókő fedte.

A Názáreti Jézus korának egyik legnagyobb híressége volt, aki ráadásul egy
vallási tömegmozgalmat indított el, amelyhez halála után mindössze ötven nappal
– csak Jeruzsálemben – több ezren csatlakoztak. Elképzelhetetlen, hogy a Mester
legszorosabb tanítványi köre és az őt követő tömeg ne tudta volna, hol temették
el őt és családját, illetve valamilyen módon erre nem utaltak volna a
sírfeliratokon, ahol egyébként gyakran feltüntették az elhunytak szűkebb
hazáját, mellékneveit, foglalkozását, és ritkábban azt is, hogy miben hunytak
el. Jézus valódi sírját illetően egyelőre tehát be kell érnünk találgatásokkal
és valószínűsítésekkel, és azzal a bizonyossággal, amit az evangélium állít:
„Nincsen itt, mert feltámadott, amint megmondotta volt.” (A szerző történész)

Olvasson tovább: