Kereső toggle

Csata a lelkekért

Benedek pápa visszahódítaná Brazíliát

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

2005-ös megválasztása óta először látogatott Dél-Amerikába XVI. Benedek
pápa.

A régió stratégiai fontossága jelentős, hiszen a globálisan 1,1 milliárd
katolikus hívőnek közel a fele ebben a térségben él. A Vatikánnak azonban mégis
„aggasztó problémákkal” kell itt szembesülnie, amelyek közül XVI. Benedek
szerint a legnagyobb fejfájást az evangéliumi gyülekezetek előretörése, valamint
a hedonista kultúra terjedése jelenti.



Marcello Rossi, az aerobikpap a pápai mise után is fellépett

A világ legkatolikusabb régiójában az utóbbi évtizedekben a protestantizmus –
és azon belül is a pünkösdi-karizmatikus irányzat – dinamikus térnyerése volt
jellemző, különösen Brazíliában és Közép-Amerikában. Egyes felmérések szerint,
míg 1980-ban a lakosság közel 89 százaléka vallotta magát katolikusnak, mára ez
az arány 74 százalék közelébe csökkent, miközben ugyanezen időszak alatt az
evangéliumi protestánsok száma 7 százalékról 15 százalékra nőtt.

Ez a trend már II. János Pál pápát is aggasztotta, amikor 1980-ban Brazíliába, a
világ legkatolikusabb országába látogatott. A jelenség idővel olyannyira
fenyegetővé vált a Vatikán számára, hogy 1992-ben a latin-amerikai püspökök
dominikai konferenciáján II. János Pál a pünkösdieket és más „szektákat” olyan
„ragadozó farkasoknak” titulálta, amelyek „felfalják Latin-Amerika katolikus
nyáját, továbbá megosztásokat és diszharmóniát okoznak a közösségekben”.

A pünkösdi előrenyomulás azonban megállíthatatlannak bizonyult. Ma a szegényebb
városi negyedekben különösen nagy számban találhatók ilyen gyülekezetek: Rio de
Janeiro államban például egy négy kilométeres útszakaszon az utazó harminc
gyülekezetet találhat, s ezekből csupán egy katolikus. A szociológusok szerint a
pünkösdi tanítások segítenek a családoknak megszabadulni a káros szokásoktól és
a bűnözésből – például az alkoholizmusból, a dohányzásból, a szerencsejátékok, a
prostitúció és a drog függőségéből –, ami megnyitja számukra az utat az anyagi
és társadalmi felemelkedés előtt. Ha bármi nehézséggel szembesülnek – például
elveszítik a munkájukat –, akkor a gyülekezetben kiépített szociális védőhálók
révén gyors segítséghez jutnak. A pünkösdi hívekre jutó egyházi vezetők és
tanácsadók száma is jóval kedvezőbb, mint a katolikus egyházban.
Latin-Amerikában tízszer nagyobb a paphiány, mint Észak-Amerikában vagy
Európában.

Bár elődjéhez hasonlóan XVI. Benedek is az evangéliumi gyülekezetek szaporodását
tartja a legnagyobb kihívásnak, a vatikáni hangnem módosult: a szekták bírálata
helyett az önkritika és a belső reformok kerültek előtérbe a közelmúltban. „Nem
a szektákkal van a gond, hanem a saját híveinkkel” – nyilatkozta idén januárban
David Gutiérrez, a latin-amerikai püspökök sajtóirodájának igazgatója, aki már
akkor is leszögezte: XVI. Benedek látogatásának egyik fő célja a katolikus hívek
visszanyerése lesz.



A katolikus egyházfő számít a fiatalokra

Fotók: AP

A pápa négyszázharminc brazil püspök előtt elismerte: egyházuk nehéz időket
él az újjászületett protestáns felekezetek „agresszív térítő munkája” miatt.
„Mindent meg kell tenni, hogy megkeressük azokat a katolikusokat, akik
elpártoltak” – tette hozzá. Mint elmondta, azok vannak leginkább kitéve az
„evangéliumi szektáknak”, akik „ösztönös vallásosságuk ellenére könnyen
befolyásolhatók, mivel hitük gyenge, össze vannak zavarva, és naivak”.

A legfrissebb statisztikai adatok azonban némi megkönnyebbülésre adhatnak okot a
Vatikánban: a Getulio Vargas Alapítvány felmérése szerint a katolikus hívek
exodusa a protestantizmus felé megtorpant az utóbbi években: 2000 és 2003 között
a magukat katolikusnak valló hívek száma nem változott, 74 százalék körül
maradt. Bár a pünkösdiek száma továbbra is nő, már nem a kiábrándult
katolikusok, hanem más vallások hívei, illetve az ateisták csatlakoznak hozzájuk
nagyobb számban. Marcelo Neri, az alapítvány közgazdásza szerint „a katolikusok
számának stabilizálódása meglepő. Bár új híveket nem tudtak vonzani, de már nem
is veszítenek a nyájból”.

Nero szerint a jelenség oka valószínűleg a brazil gazdaság stabilizálódásában
keresendő, valamint abban, hogy a katolikusok egyre inkább átveszik a pünkösdi
istentiszteletek népszerű elemeit. A siker kulcsa az úgynevezett Karizmatikus
Helyreállítás mozgalom: ennek révén a pünsködi-karizmatikus mozgalom már nem a
katolikus egyházon kívüli jelenség, hanem azt sikeresen „importálták” abba. A
Pew Forum nevű, vallásszociológiával foglalkozó amerikai szervezet felmérése
szerint a brazil katolikusoknak több mint a fele gyakorolja hitét karizmatikus
elemekkel, ideértve a dinamikus énekeket, a nyelveken szólást vagy a
természetfeletti gyógyulásba vetett hitet is.

A Vatikán végül arra az elhatározásra jutott, hogy ha nem sikerül megfékezni a
növekvő média- és politikai befolyással rendelkező pünkösdieket, akkor marad az
utánzás és a modernizáció – egyelőre úgy tűnik, sikerrel. Az utóbbi években a
Vatikán áldását adta olyan papok, énekesek, színészek és írók tevékenységére,
akik „utánamennek” a protestantizmusba „tévelyedett” híveknek. A papok, ha kell,
rockzenével vagy akár szörfdeszkával és gördeszkával, tévé- és rádióműsorokkal,
sőt, az interneten is utánamennek a nyájnak. Brazíliában a jelenség egyik
legemblematikusabb figurája az aerobiktanárból pappá avanzsált Marcelo Rossi
atya, aki – az amúgy köztudottan konzervatív – XVI. Benedek Sao Pauló-i
prédikációja után is fellépett. Rossi CD-ivel lekörözi a legnépszerűbb
popsztárokat, naponta jelentkezik rádióműsorával, kéthetente megjelenik a
televízióban, és van egy népszerű weboldala is. Egy alkalommal 2,4 millió embert
vonzott az egyik Sao Pauló-i stadionba.

„Marcelo atya az egyike azoknak, akiknek köszönhetően a nyáj fogyását meg tudtuk
állítani” – állítja Antonio Kater Filho, a Katolikus Marketing Brazíliai
Intézetének vezetője, a Karizmatikus Helyreállítás egyik főszervezője. Filho
szerint az egyháznak modernizálnia kell a nyelvezetét és az imázsát. A
fiataloknak a „szexualitásuk menedzseléséről” kell beszélni, és az elavult
„gyónás” szó helyett – ami csak a rosszfiúknak való – az „Istennel való békítő
tárgyalás” kifejezést kellene használni. Ezenkívül szerinte a sikerhez fontos
lenne még párnás székeket és kávézókat is biztosítani az egyházi épületekben.
„Az egyháznak van a legjobb marketingszimbóluma: a kereszt, a legjobb kültéri
reklámja: a templomtornyok, és a legjobb terméke: az üdvösség” – teszi hozzá a
modern szemléletű Filho.

A modernizáció merész hívei azonban sokszor ellentétbe keverednek XVI.
Benedekkel, aki a tradicionális rituálék – például a latin nyelvű misék –
mellett teszi le voksát. Pedig a brazil katolikus klérus arról is próbálta
meggyőzni „Bento pápát” (a helyiek így emlegetik Benedeket), hogy ha vissza
akarják nyerni a fiatalokat, be kell vetniük az internetet is. Ezen keresztül
közvetíteni lehet a miséket, sőt, egy merész javaslat szerint még áldozni is
lehetne: az ostyát a papok a monitoron keresztül is felszentelhetnék. Ráadásul
így a súlyos paphiány is orvosolható lenne.

A pápa azonban – talán előre sejtve e renitens törekvéseket – már februárban
kiadta az eucharisztiát tárgyaló Sacramentum Caritatis nevű dokumentumot,
amelyben leszögezte: az interneten vagy bármely más médián keresztüli áldozásnak
„nincs spirituális értéke”. Federico Lombardi vatikáni szóvivő pedig
kijelentette: a személyes templomba járást az internet nem váltja ki.

Abortuszvita dél-amerikában

A pápa brazíliai útján erőteljesen kiállt a katolikus egyház abortuszellenes
tanítása mellett. A Dél-Amerikában korábban tabunak számító téma egyre több
országban kavar vihart a régióban.

Múlt hónapban Mexico City önkormányzata legalizálta az abortuszt, újabban pedig
Brazíliában is napirendre került a téma. A brazil egészségügyi miniszter
népszavazásra bocsátaná a kérdést, a keresztény Luiz Inácio Lula da Silva elnök
pedig kijelentette: bár személy szerint ellenzi az abortuszt, alapvetően
közegészségügyi és nem morális kérdésnek tekinti.

A santiagói Latinobarómetro szervezet felmérése szerint folyamatosan nő azok
száma, akik támogatják az abortusz legalizálását. „Nem értek egyet a pápával
ebben a kérdésben – mondja a Brazília legveszélyesebb városában, Sao Paulóban
élő egyik katolikus apa. – Két lányom van. Ha netán megerőszakolják őket, sosem
engedném meg, hogy így szüljenek.”

A katolikus egyház súlyos vereségként könyvelte el a mexikói fejleményeket, a
mexikói püspökök pedig azt nyilatkozták, hogy a törvényt megszavazó
politikusokat, illetve az abortuszt végrehajtó orvosokat exkommunikálják.

A Brazíliába tartó pápa a repülőn még úgy nyilatkozott, hogy támogatja a
püspökök javaslatát, ám később a vatikáni szóvivő finomított a nyilatkozaton
mondván: a pápa nem akar senkit kiközösíteni, hanem „az abortuszt támogatók
közösítik ki saját magukat”. Az abortusz eddig csak Kubában és Puerto Ricóban
volt legális, de a kérdés hamarosan napirendre kerül Uruguayban és Kolumbiában
is. Dél-Amerikában évente négymillió abortuszt hajtanak végre, ebből több mint
egymillióra Brazíliában került sor tavaly.

Szentképek a fehérneműn

XVI. Benedek látogatása során szentté avatta Antonio Galvao ferences
szerzetest, aki 1739 és 1822 között élt Brazíliában. Galvao arról lett híres,
hogy kis papírdarabkákra latinul írt fel Máriához szóló, gyógyulást kérő imákat,
amelyeket rizsszem nagyságúra hajtogatott össze. A legenda szerint a kis
papírgalacsinokat lenyelve sok beteg meggyógyult, az első eset állítólag egy
vesekőtől szenvedő páciens volt. Galvao papírgalacsinjainak ötezer gyógyulást
tulajdonítanak, de 1998-as boldoggá avatása óta hatékonyságuk méginkább megnőtt:
a gyógyulások száma a nyolcezret is meghaladja.

A hagyomány ugyanis jelenkorunkban is elevenen él: a Sao Paulo felhőkarcolói
között meghúzódó – Galvao által alapított – egyik kolostor tizennégy apácája
szorgalmasan tovább gyártja a galacsinokat. A kereslet igen nagy: a
pápalátogatás és a szentté avatás előtti héten napi 10 ezer darabra volt igény.
A nővérek kénytelenek voltak átállni a nagyüzemi „termelésre”: a kézírásos
papírkapszulák helyét átvették a számítógéppel írt cédulák.

Ugyanakkor nem minden brazil püspök támogatta a szentté avatást: Aloisio
Lorscheider, Sao Paulo egykori érseke már 1998-ban felszólította az apácákat,
hogy „ne táplálják a babonaságokat”, és hagyják abba a „cetligyártást”. A főpap
a pápalátogatáskor sem enyhült meg: „Ha ma én lennék még az érsek, most is
betiltanám. Az egész csak arra jó, hogy bolonddá tegye az embereket.”

A jeles esemény ugyanakkor felvirágoztatta a helyi kegytárgyipart: a Sao Pauló-i
Loyola könyvesbolt például komoly készletet értékesített Galvao-szobrocskákból.
„Mindent eladtunk – mondja az egyik eladó. – Úgy tűnik, mostanában egyre
spirituálisabbak az emberek. Van, aki délről utazott ide, és egymaga 150 szobrot
vett meg.” Wilson Tristao, egy szobrokat, medálokat, imakártyákat és vallásos
CD-ket értékesítő kegytárgy-üzletlánc tulajdonosa hasonló fellendülést
tapasztalt. A saját műhelyében készült műgyanta Galvao-képek olyan kelendőek
voltak, hogy a kézművesek nem tudtak lépést tartani a kereslettel.

Újabban a fülbevalók, medálok, imakártyák és a legnépszerűbb szentek képét
tartalmazó fehérneműk számítanak a legkelendőbb portékának, de a gipszszobrok is
újra kapósak lettek. Míg a protestánsok nagy része mindezt bálványimádásnak
tartja, még sokan közülük is megtartják a hagyományos szentek kultuszát.

A kézművesek a hagyományos katolikus piac mellett az afrikai és a bennszülött
dél-amerikai vallási piacra is „termelnek”. A verseny azonban igen éles: a
legnagyobb fejfájást itt is az olcsó és illegális kínai import okozza, no meg a
„fusiban” termelő titkos műhelyek.

A latin-amerikai és karib-térségi püspökök ötödik konferenciájának színhelyéül
idén Aparecidát választották. A Brazília két legnagyobb városa, Sao Paulo és Rio
de Janeiro között meghúzódó Aparecida tulajdonképpen Lourdes és Fátima brazil
változata. A választás így szimbolikus jelentőségű: mivel a konferencián az
egyház jövőbeni politikáját kívánják meghatározni a térségre nézve, a cél minden
bizonnyal Dél-Amerika 450 millió hívőjének visszaterelése a hagyományos
spirituális irányba.

Aparecida neve egyébként portugálul annyit tesz: jelenés. A városka egy Szűz
Máriát ábrázoló törött agyagszoborról lett híres, amelyre három halász bukkant
rá 1717-ben. A szobrot azóta restaurálták, felöltöztették egy kék köntösbe,
ékszereket adtak rá, és egy ezüsttel-arannyal bevont falfülkébe helyezték a
világ második legnagyobb – 45 ezer fő befogadására alkalmas –, Aparecidai
Miasszonyunk néven nevezett bazilikájában. A szobornak számos gyógyulást
tulajdonítanak. Az Aparecidai Szűz Brazília védőszentje, és kegyhelyére évente 7
millióan zarándokolnak el.

Olvasson tovább: