Kereső toggle

Vallásszociológiai felmérés az amerikai fiatalokról

Tinédzserek a harmadik évezredben

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

"Ha a jövőt tisztán akarjuk látni, meg kell értenünk a korosztályt, amely
majd megvalósítja azt" – mondja az amerikai Barna Research Group alapítója és
vezetője, George Barna. A neves kutatóintézet az interneten tette közé a tizenévesek
körében végzett országos felmérését, amely számos izgalmas és bátorító változásra
hívja fel a figyelmet. A felmérés evangéliumi hívők körében készült; jelenleg az
Egyesült Államokban a tizenévesek 4 százaléka, a felnőtteknek pedig 6 százaléka
tartozik ehhez a csoporthoz. Ugyanakkor a legtöbb tinédzser csak felszínes
kapcsolatokat ápol a kereszténységgel, sőt a keresztény hit iránt mutatott már amúgy
is minimális elkötelezettségük további lazítására számítanak.

Az amerikai tizenéveseket általában mélyen vallásosnak tartják, akik vallási
meggyőződésüket beépítették életstílusukba és gondolkodásmódjukba. A Barna
Research legutóbbi tanulmányából azonban úgy tűnik, a fiatalok körében a hit mára
múló divat lett, amely beolvad a világnézetüket és életstílusukat alakító
perspektívák, tapasztalatok, szakismeretek és környezeti tényezők közé. Többé
sem viselkedésmódjuk, sem meggyőződésük nem azt a képet erősíti, hogy a kereszténység
iránt valóban elkötelezettek lennének.

Noha köztudomású, hogy a tizenévesek többet beszélnek vallási ügyekről, mint az
idősebbek, ez nem jelent mélyebb elkötelezettséget a részükről. Amikor hovatartozásuk
felől kérdezik őket vallási meggyőződésük tekintetében, általában nyitottságról
tanúskodó válaszokat adnak, de nem nagyobb mértékben, mint ahogy a felnőttek között
tapasztalható. Például alig kétharmaduk mondja vallásosnak magát (64 százalék), 60
százalékuk "szellemi"-nek és ugyanennyien "elkötelezett keresztény"-nek. Ezek
az arányok megegyeznek a felnőttek körében nyert adatokkal. Érdemes azt is
megjegyezni, hogy a magukat elkötelezett kereszténynek állító megkérdezetteknek csak
fele tartozik az ún. újjászületett keresztények közé.

Annak megítélésére, hogy a spiritualitás milyen súllyal van jelen a tinédzserek életében,
az egyik lehetőség a jövőre vonatkozó terveik vizsgálata. Amikor az országos mintában
szereplő tizenéveseket arra kérték, hogy tizenkilenc életcélt rangsoroljanak kívánatosságuk
szerint, a listán szereplő, az elkötelezett keresztény életre jellemző célok helyezése
legjobb esetben is csak szerénynek volt mondható. A három vallási vonatkozású megjelölés
közül a legtöbben azt választották, hogy "közeli, személyes kapcsolatuk legyen
Istennel" – ez a tizenkilenc cél közül átlagosan a nyolcadik legfontosabbnak
bizonyult. A "keresztény hit iránti mély elkötelezettség" a rangsor alsó harmadában
szerepelt, a tizennegyedik helyen. A "személyes aktivitás az egyházban" még hátrább
szorult, a tizenhatodik helyre. Átfogóan a legkívánatosabbnak tartott opciók az erős
kapcsolatokat és a jólétet célozták – a hittel kapcsolatos törekvések lényegesen
kisebb hajtóerőnek bizonyultak.

Ami azt illeti, bár a túlnyomó többség hisz Istenben, három tizenéves közül csak
kettőben él erősen a vágy, hogy Vele személyes közösségben éljen. Hasonlóan,
noha tíz közül kilencen hisznek abban, hogy Jézus valóságos személy volt, és több
mint nyolcan kereszténynek is vallják magukat, csak a megkérdezettek fele tartja nagyon
kívánatosnak, hogy mélyen elkötelezett keresztény életvitelt folytasson. Még
kevesebben voltak azok – tízből négyen –, akik lelkesedtek valamilyen egyházi
aktivitásért.

Az amerikai tizenévesek szellemiségének igazi természetét mutatja három további
fokmérő. Bár tíz közül nyolcan kereszténynek mondják magukat, csak 26 százalékuk
híve a keresztény hit melletti feltétlen elkötelezettségnek. Ez a felnőttek között
talált értéknek csak mintegy a fele, és jól mutatja az amerikaiak lankadó hűségét
uralkodó vallási csoportjuk iránt.

Egy másik kérdéskör a fiatalok újjászületett keresztényi mivoltára vonatkozott. A
felmérésben résztvevők közül azok minősültek újjászületett keresztényeknek,
akik személyes módon elkötelezték magukat Jézus Krisztus mellett, és ez ma is fontos
számukra; továbbá hisznek abban, hogy haláluk után a mennybe kerülnek, mégpedig kizárólag
amiatt, mert megvallották bűneiket, és elfogadták Jézus Krisztust mint megváltójukat.
E besorolást követve három keresztény tinédzser közül csak egyet lehet újjászületett
kereszténynek mondani. Meglepő módon az újjászületett tizenéveseknek a fele sem (44
százalék) vallotta magát a keresztény hit feltétlen elkötelezettjének, ami az egyház
jövőbeni problémáinak újabb tünete.

A tanulmány szerint a tinédzserek aktívabbak az egyházi tevékenységekben a felnőtt
korosztálynál: hetente közel hatvan százalékuk látogatja az istentiszteleteket,
minden harmadik fiatal ifjúsági összejöveteleken, tíz közül hárman pedig
valamilyen más egyházi rendezvényen vesz részt. Összességében a tinédzserek átlag
hetven százaléka bekapcsolódik valamilyen egyházi programba, ami messze túlhaladja a
felnőttek résztvételi arányát – még a szóban forgó fiatalok szüleiét is!

Ám mielőtt még valaki illúziókba ringatná magát, beszélni kell a tizenévesek
terveiről. Amikor arról kérdezték őket, hogy becsüljék meg, milyen valószínűséggel
vesznek majd részt az egyházi közéletben önállósodásuk után is, a számértékek
meredeken estek: ebben csak körülbelül minden harmadik fiatal látott perspektívát. A
maga összefüggésében ez azt jelenti, hogy a Barna Research adatai szerint több mint
egy évtizedre visszamenőleg ez a legalacsonyabb ilyen érték. Amennyiben a tendencia
folytatódik, az előttünk álló évtized végéig az aktív egyházi élet jelentős
hanyatlásával kell számolnunk.

Ezek a statisztikák George Barna kutató tizenévesekről készülő átfogó tanulmányának
részét képezik, amely a "Tinédzserek a harmadik évezredben" címet viseli. A
jelentés következtetései között szerepel, hogy a tizenévesek ellentmondásossága önmagában
kész tanulmány. Egyrészt vallásos embereknek szeretnének tűnni, ugyanakkor igazán
szellemi célok megvalósításába keveset fektetnek be. A kutatás feltárta, hogy a
keresztény tizenévesek vallási tevékenységeit inkább kapcsolatteremtési lehetőségek
motiválják, semmint az, hogy szellemi fejlődésüket ígéretes célnak tartanák. A
barátságok kialakításának és megőrzésének lehetősége erősebben esik latba a
hitük elmélyítésére irányuló elkötelezettségnél. Egyébként nem különösebben
tartják hasznosnak, hogy egyháztagok legyenek.

George Barna, a kutatások irányítója és az adatok elemzője szerint még nem késő
olyan módon hatni a tizenévesekre, hogy az egyház fontos szerepet kapjon jövőbeni
terveik között. A legtöbb tinédzser elkeseredett igyekezettel próbál megalapozott és
inspiráló életcélt találni, és szeretne befolyásos emberré válni. Ilyen célokat
az egyház is nyújthat, és Barna szerint a fiatalok még adnak is rá esélyt. Ám
ahhoz, hogy elfogadott partnerként vehessen részt érési folyamatukban, az egyháznak
el kell érnie, hogy a tizenévesek időt és figyelmet fordítsanak rá. Ez pedig azt
jelenti, hogy már jóval középiskolai tanulmányaik befejezése előtt értékeket kell
teremtenie az életükben. Ha az egyház ebben nem bizonyul sikeresnek, szinte biztos,
hogy egyetemi hallgatókként továbbra is tömegével fordítanak majd hátat az egyháznak.

Olvasson tovább: