Kereső toggle

Mi köze Istennek a koronavírushoz?

Egy oxfordi hitvédő válaszai

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

Hol van Isten a koronavírus idején címmel írt könyvet John C. Lennox oxfordi professzor, egyben világhírű apologéta, amelyben a járvánnyal kapcsolatos leggyakoribb morális és teológiai kérdéseket járja körül. Lennox könyvében intellektuális és egyben spirituális válaszokat kínál a jelenlegi helyzetre – izgalmasan és árnyaltan.

John C. Lennox oxfordi matematikus professzort a legtöbben apologetikai témájú könyveiről és előadásairól ismerik. Az új ateizmussal és képviselőivel vitatkozva számos nagy hatású könyvet írt (A tudomány valóban eltemette Istent?; 7 nap, amely megosztja a világot; Isten és Stephen Hawking), amelyekben többnyire a tudomány és a hit kérdéskörével foglalkozik. Ezek mindegyikében azzal a modern és egyben harcos ateizmussal szemben érvel, amely mára elfoglalta a kultúra és a tudomány fő áramlatát, és amelynek fő állítása az, hogy a természettudomány felfedezései bebizonyították: a teremtés munkája mögött nem a Biblia Istene áll, hanem anyagi törvényszerűségek. 

A Tudomány mindent meg tud magyarázni? (Can science explain everything?) című könyve a tavalyi év során jelent meg és azzal a kortárs világnézettel vitatkozik, amely szerint minden kérdésre a tudományban keresendő a válasz. Azt kevesebben tudják róla, hogy nemcsak tudományos kötődésű könyvei vannak, hanem tisztán teológiai jellegűek is. Az Árral szemben című művében Dániel életét és példáját vizsgálta, a József című remek könyvében pedig Jákób családjának, Józsefnek és testvéreinek a történetét járta körbe, ezen keresztül vizsgálva a megbocsátás és a szabadulás üzenetét.

Lennox egy múlt héten készült internetes interjúban arról számolt be, hogy a járvány kezdetén megnézte a statisztikákat és nagyon hamar világossá vált számára, hogy ez a pandémia sokkal nagyobb méreteket ölt, mint bármelyik korábbi egy emberöltőn belül. A karantén során arra kereste a válaszokat, hogy mire is tanít minket ez a helyzet. Ennek az elmélkedésnek a terméke ez a könyv, amelyet egy hét alatt írt meg, napi 8-12 órás megfeszített munkával, és amely húsvétkor jelent meg nyomtatásban.

A könyv első fejezetében John C. Lennox arról ír, hogy ez a járvány egy olyan élményt erősít fel, amely nem volt sajátja a 21. századnak és főleg a nyugati világnak: ez pedig a sérülékenység. Az emberiség az elmúlt évtizedekben megfeledkezett arról az élményről, amely a járványok fenyegetése miatt gyakorlatilag mindig is jelen volt az emberiség történelmében. A Justinianus idején bekövetkező pestisjárvány legalább 25 millió ember életét oltotta ki, a középkorban a fekete halál hetven és százmillió közötti áldozatot követelt, gyakorlatilag lefelezve Európa lakosságát. A spanyolnátha idején, 1918–1920 között közel ötvenmillió ember vesztette életét, de milliók haltak meg az „ázsiai influenza” során 1956–1958 között és a hongkongi influenzában 1968-ban és 1969-ben. Ugyancsak milliók estek áldozatul az AIDS-nek, a 2005–2012 közötti csúcson közel 32 millióan. Lennox szerint az elmúlt száz évben a nyugati világban élő embereknek is közeli élményük volt a tífusz, a tuberkulózis, a kolera, csak a 21. századra tűnt úgy, hogy a járványok a múltéi. Ezért érzi magát kiszolgáltatva az emberiség túlnyomó része és tapasztalható a félelem világszerte. Lennox szerint a kereszténységnek van üzenete a koronavírus idején is, és a keresztényeknek van okuk a reménységre és van lehetőségük arra, hogy a járvány idején is békesség uralkodjon a szívükben. Nekik ugyanis Jézus üzenete az, ami a János evangéliumában szerepel: „Békességet hagyok nektek; az én békességemet adom nektek: nem úgy adom én nektek, amint a világ adja. Ne nyugtalankodjék a ti szívetek, se ne féljen!”

A könyvben Lennox felteszi a sokak által feszegetett kérdést, hogy vajon ez a járvány Isten ítélete az emberiségen vagy sem, de erre (természetesen) nem ad leegyszerűsítő választ. Lennox emlékeztet arra, hogy a Biblia valóban beszámol számos járványról, amelyek ténylegesen Isten ítéletei voltak. Ezekről azért lehet tudni, hogy nevelő, büntető jellegűek voltak, mert a Biblia ezt kijelenti a számunkra. Lennox szerint ehhez képest a középkori pestisjárványokról és a koronavírusról sem lehet egyértelműen azt mondani, hogy erről lenne szó. Lennox felhívja a figyelmet arra, hogy bibliai alapon „nem igaz, hogy ha valaki valamilyen betegségben szenved, vagy baleset éri, akkor az azért következett be, mert titokban súlyos bűnökben él”.

A Jób könyve pontosan erről szól: barátai meg voltak arról győződve, hogy a Jóbot ért csapások okai a titkos bűnei, de ebben nagyot tévedtek. Lennox emlékeztet arra a történetre is, amikor Jézusnak beszámoltak arról, hogy Pilátus hívőket mészároltatott le és a saját vérük összekeveredett az áldozati állatok vérével. Ennek kapcsán Jézus arra figyelmeztette az embereket, hogy az áldozatok nem voltak bűnösebbek másoknál, és egy ilyen tragédia bárkivel megtörténhet – az egyedüli kiút a megtérés.

Lennox a könyvben részletesen tárgyalja Lázár feltámasztásának a történetét, kiemelve, hogy egy ilyen személyes tragédiát van, aki mentálisan dolgoz fel, van, aki érzelmi szinten. Lennox szerint Márta intellektuálisan állt hozzá testvére halálához: tudta, hogy van feltámadás és Lázár fel fog támadni. Hozzá Jézusnak az volt az üzenete, hogy Ő a feltámadás és az élet, ez hozta meg számára a vigasztalást és a gyógyulást. Mária ugyanakkor érzelmi alapon reagált a történtekre, esetében az volt Jézus vigasztalása, hogy együtt sírt vele. Lennox szerint a jelenlegi helyzetben, amikor a sok halált látva az emberek felteszik a kérdést, hogy mi van a halál után, az ateistáknak, az intellektuálisoknak el kell mondani, hogy van feltámadás, és van Isten, akiben bízni lehet. Ugyanakkor vannak esetek, amikor egy ölelés lenne a legjobb válasz – már ha ez most lehetséges lenne –, vagyis az együttérzésre és a bátorításra is nagy szükség van.   

Lennox a könyvében előrebocsátja, hogy nem tudja az összes kérdésre a választ, de felhívja a figyelmet arra, amit a keresztény filozófus, C. S. Lewis mondott a fájdalomról: „Isten suttog hozzánk a jó érzések idején, beszél a lelkiismeretünkben, de kiált a fájdalmaink során: ez az ő megafonja, hogy felkeltsen egy süket világot.”

Olvasson tovább: