Kereső toggle

Trump megbukik a kurd teszten?

Az evangéliumi keresztények megdöbbentek

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

Komoly veszélybe került Donald Trump újraválasztása – vélik amerikai elemzők. Az ok nem a demokraták által indított vádemelési eljárás, hanem az evangéliumi szavazótábor bizalmának meggyengülése.

Ha egy döntő faktort kellene kiemelni Donald Trump 2016-os váratlan győzelmének okai közül, akkor az kétségkívül az amerikai evangéliumi keresztények szavazatai lennének. Az Egyesült Államokban minden negyedik szavazó evangéliumi kereszténynek vallja magát, és ebben a hatalmas választói csoportban Trump elsöprő, 81 százalékos támogatást kapott. Meglepő módon a távolról sem vallásos Trumpra több evangéliumi szavazott, mint amilyen arányban korábban az önmagát újjászületett keresztényként definiáló George W. Busht támogatták.

Az ok nyilvánvalóan nem az elnök személyében rejlett – a kampányban, ha képileg nem is, de audió változatban megjelentek morálisan vállalhatatlan korábbi kijelentések Trumptól –, hanem üzenetének hangsúlyaiban. A hagyományos republikánus témák (adócsökkentés, határvédelem és gazdaságélénkítés) mellett a legfontosabb társadalmi kérdésekben – így az életvédelem, a konzervatív bírók kinevezése és az abortuszügyben – Trump erőteljesen kiállt a keresztény értékek mellett. Ezen felül meggyőző üzenet volt a Izrael melletti kiállása és az iráni atomalku bírálata. A választási eredmények visszaigazolták, hogy a győzelem kulcsa azoknak a középnyugati „billegő” államoknak a megnyerése volt, ahol az átlagnál nagyobb arányban élnek evangéliumiak.

Ezek az üzenetek, valamint a főbb ígéretek beteljesítése, például Jeruzsálem Izrael fővárosaként történő elismerése és az amerikai nagykövetség áthelyezése az elnök körüli viharok ellenére biztosította a Trump melletti evangéliumi támogatást – egészen 2019 őszéig. Igaz, az előjelek már nyár végén mutatkoztak, amikor felmerült, hogy Trump hajlandó lenne találkozni Rohani iráni elnökkel az ENSZ közgyűlésén. Végül még az a telefonbeszélgetés sem jött létre, melyet Emmanuel Macron francia elnök igyekezett tető alá hozni, de ez nem felejttette el azt, hogy az amerikai elnök előfeltétel nélkül szóba állt volna annak az országnak a vezetőjével, amely a mai napig „nagy sátánnak” tartja az Egyesült Államokat.

Ennél is súlyosabb bizalmi törést eredményezett azonban az a bejelentés, hogy Trump kivonja az amerikai csapatokat Észak-Szíriából, és ezzel magára hagyja az Iszlám Állam elleni harcban szövetséges kurdokat. Ezt követően nyomban megindult a török hadsereg, amely azonnal népirtásba kezdett a „terroristának” bélyegzett kurdok ellen. (Káoszteremtés az Eufrátesznél, Hetek, 2019. október 11.)

Ezeket a lépéseket a Trumpot támogató evangéliumi vezetők is élesen bírálták. Franklin Graham – Billy Graham evangélista fia – Twitter-üzenetben kérte Trumpot, hogy változtassa meg döntését. Pat Robertson – a legbefolyásosabb amerikai keresztény televíziós hálózat, a CBN alapítója, aki a mai napig a világ legrégebben futó televíziós műsorának, a 700-as klubnak műsorvezetője – azt mondta, hogy Trump „azt kockáztatja, hogy elveszíti a menny támogatását, ha engedi ezt megtörténni”. Az elnök evangéliumi tanácsadó testületének egyik tagja, Mike Evans pedig a Jerusalem Postban megjelent cikkében a kurdokat a muszlim világban „Amerika legszorosabb szövetségeseinek” nevezte.

A bírálathullám láthatóan meglepte az elnök környezetét és a média nagy részét is, amely tisztában volt azzal, hogy az Izrael melletti kiállás sokat jelent az evangéliumi keresztények számára, azt viszont kevésbé érzékelte, hogy a kurdok védelme is ilyen bizalmi kérdés lehet. Tény, hogy ez utóbbi csak az Iszlám Állam elleni harc kibontakozása után lett általános, miután a kurd harcosok hősies áldozatvállalásukkal kivívták a keresztény közvélemény elismerését. (Sajnálatos módon a térségbeli keresztény közösségek védelmét zászlajára tűző magyar kormány is az iszlamista török elnök, Erdoğan mellé állt a konfliktusban – ami a kurdok mellett kiálló Izraelben is kérdéseket vet fel, hogy milyen politikát is folytat Magyarország).

Ennek az új amerikai irányvonalnak a politikai következményei nem feltétlenül rövid távon jelentkeznek. „Nehéz megmondani, mi lesz a szíriai döntés közvetlen hatása az elnök politikai jövőjére. De érdemes megjegyezni azt, hogy most fogalmazódott meg először ilyen erőteljes kritika az evangéliumi keresztény közösség részéről. Szerintem nem lenne bölcs az elnöktől, ha figyelmen kívül hagyná ezt” – mondta Joel Rosenberg keresztény szerző.

Rosenberg szerint lehet, hogy Trump úgy gondolja, nem veszítheti el a keresztény szavazók támogatását, mondván, „Ugyan kit támogatnának, ha nem tetszik nekik, ahogyan a kurdokkal bánok? Akkor a radikális baloldali Elizabeth Warrenre szavaznak?” Nyilván, ez utóbbi fordulat nem reális, de ha csak az evangéliumi szavazók egy százaléka otthon marad 2020-ban a csatatér államokban, akkor az befolyásolhatja a választás kimenetelét, ezért jó lenne, ha az elnök hallgatna azokra, akik azt kérik, fontolja meg a közel-keleti politikáját.

Olvasson tovább: