Kereső toggle

Mit érdemel az a bűnös?

Vita a halálbüntetésről Izraelben

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

Az utóbbi évek vitái után úgy tűnt, hogy az izraeli kormánytöbbség, illetve a Kneszet többsége a halálbüntetés lehetővé tétele mellett dönt. Bár Netanjahu sokáig elzárkózott a változtatás elől, a kormánykoalíció válságát megelőzendő a javaslat mellé állt. A kérdés azonban még nyitott.

Júdea-Szamária területén, Itamar közelében palesztin terroristák nyitottak tüzet egy négygyermekes család autójára, akik hazafelé tartottak Ramallahtól nem messze levő otthonukba. A család szukkót ünnepe alkalmából járt Jeruzsálemben, meglátogatta barátait, családtagjait. Az elkövetők, egy nabluszi Hamasz terrorsejt tagjai Itamar közelében várták áldozataikat. Amikor a lövöldözés miatt az autó megállt, a terroristák közvetlen közelről lőtték agyon Eitamot és Naamát négy pici gyermekük (9, 7, 4 éves és egy nyolc hónapos kisfiú) szeme láttára.

Egy nappal később Jeruzsálem Óvárosában a Benita-Bennet családra támadt rá egy terrorista. A család a Siratófalnál imádkozott, innen tartott haza, amikor lecsapott rájuk a véres terror. Amikor a támadó késsel rohant neki áldozatainak, a környéken tartózkodó arab árusok tapsoltak, és az áldozatokat átkozva nézték végig a történteket. A támadásban a családapa és a család segítségére siető középkorú zsidó férfi életét vesztette.

A Nyugati Part közelében található Halamisban legifjabb unokája születését ünnepelte a Solomon család. A sabbati vacsorával egybekötött ünnepre nyitottak ajtót az első érkezőnek, aki azonban nem vendég, hanem egy 19 éves palesztin fiatal volt. A hetvenéves családfő, Joszef, a fia Elad, és a lánya, Chaja belehalt a késelő szúrásaiba. A támadás a szomszédos házban lakó, akkor éppen szolgálaton kívüli katonának köszönhetően nem fajult nagyobb vérengzésbe.

Csak néhány azok közül az esetek közül, melyek az utóbbi években megrázták Izrael társadalmát, és felerősítették a halálbüntetés bevezetéséről szóló dialógust. Az izraeli jog ugyan most is lehetővé teszi a halálbüntetést, de a zsidó állam történetében eddig mindössze kétszer került sor az ítélet végrehajtására. A jelenlegi szabályozás alapján halálbüntetést csak katonai bíróságok rendelhetnek el azzal a kitétellel, hogy a három tagú bíróság mindhárom tagjának meg kell szavaznia a büntetést. Az, hogy ilyenre eddig nemigen volt precedens, jól mutatja az izraeli társadalom megosztottságát is a témában. A halálbüntetés kérdését a zsidó társadalom „se lenyelni, se kiköpni” nem tudja. Sokan azzal érvelnek, hogy a kivégzések nem hoznák vissza az áldozatokat, az elkövetők családtagjait ugyanakkor még jobban radikalizálná. Utóbbit biztonságpolitikai szempontból mindenképpen mérlegelni kell, ugyanakkor az is igaz, hogy a megbillent jogrendet, azt az igazságtalanságot, amely ilyenkor keletkezik egy társadalom szövetén, nem állítja helyre egy, a bűntettel nem azonos súlyú büntetés. Ez derül ki egy izraeli civil szervezet tagjaival készült riportból is. Ezt a közösséget olyan állampolgárok alkotják, akiknek családtagjait terroristák gyilkolták meg. Mindegyikük kiáll a büntetés újbóli lehetővé tétele mellett. Nem érzik azt, hogy a börtönök falai mögött az állam ténylegesen megbüntetné a terroristákat, a Hamasszal lebonyolított fogolycserék pedig sértik az igazságérzetüket.

A jelenlegi gyakorlathoz képest akkor történhetne változás, ha a jogi szabályozást enyhítenék, vagyis a katonai bíróságok két tagjának egybehangzó véleménye is elegendő lenne a büntetés foganatosítására. Januárban a kneszet a törvény előzetes szavazásra bocsátásakor 52-49 arányban az enyhítés mellé állt, a törvényjavaslat pedig a kneszet törvénykezési-, jogi- és alkotmányügyi bizottsága elé került. Ezt követően még több alkalommal is szavaznia kell róla a plénumnak. A kérdés keresztülvitele egyértelműen Avigdor Lieberman győzelme, aki 2016-ban pártjával (Yisrael Beiteinu) úgy csatlakozott a kormánykoalícióhoz, illetve úgy vállalta el a hadügyminiszteri posztot, ha az izraeli parlament újraszabályozza a halálbüntetés kérdését. Az azóta történt terrorcselekmények csak erősítették a politikai szereplők és az állampolgárok igényét minderre vonatkozóan. Benjamin Netanjahu kezdetben nem támogatta a javaslatot, tavaly nyáron még arra kérte pártja, a Likud képviselőit, hogy szavazzanak egy ilyen jellegű módosítás ellen. Hónapokkal később azonban már úgy fogalmazott, hogy bizonyos extrém esetekben – például ha valaki nevetve öl – elfogadhatónak tartaná a szigorítást. Netanjahu döntéséhez a fenti sokkoló támadásokon kívül hozzájárulhatott a kormánykoalíció egyben tartásának igénye is. Nem olyan régen már úgy fogalmazott, hogy semmi nem állhat annak útjában, hogy a javaslatból törvény legyen. 

Az Európai Unió izraeli nagykövete, Emanuele Giaufret elítélte a kezdeményezést. Kevesen tudják, de nemcsak az európai uniós tagság, hanem magának a csatlakozási tárgyalások megkezdésének is feltétele, hogy az adott országban ne legyen halálbüntetés. Az ilyen és ehhez hasonló nyilatkozatok mégis azt sejtetik, mintha ezen diplomaták figyelmen kívül hagynák azt, hogy Izrael nem békeidőben, hanem egy folyamatos fenyegetettség és orvul kitervelt terrorista merényletek között tűzte napirendre a kérdést.

S hogy mi lesz a javaslat sorsa? A kérdés kevéssé megválaszolható, hiszen Avigdor Liebermant mégsem sikerült a kormányban tartani. Ráadásul a másik koalíciós partner, a Naftali Bennett vezette Habayit Hayehudi nem támogatta a halálbüntetés szigorítását. Bennett a javaslat vitájakor szarkasztikusan úgy fogalmazott, Lieberman védelmi miniszterként képtelen volt elrettenteni a terroristákat. Ezért kérdéses, hogy miután Bennették végül nem léptek ki a koalícióból, megelőzve a teljes kormányválság kialakulását és az előzetes választás kiírását, napirenden marad-e továbbra is a javaslat. A kérdés azért is nyitott, mert a védelmi tárca végül nem Bennetthez, hanem Netanjahuhoz került.

Olvasson tovább: