Kereső toggle

Újjászületett hívő Ausztrália élén

Scott Morrison portréja

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

A „keményvonalas ausztrál bevándorlási politika konzervatív építésze” – így jellemezte nemrég a The Guardian nevű brit lap Scott Morrisont, akit augusztus 24-én választottak meg a kormányzó Liberális Párt elnökévé, majd kormányfővé.

Az új miniszterelnökről szóló hírek között villanásszerűen jelentek meg a „bevándorlás- és melegházasság-ellenes”, valamint az „újjászületett keresztény” jelzők. Nem hiába, hiszen a saját honlapján csak „ScoMo”-nak becézett férfi eddigi pályafutása során is nyíltan vállalta pünkösdi-karizmatikus hitét, ami alapján sokak számára gyakran meglepő lépéseket tett, és ami várhatóan a közeljövőben is meghatározza az ország történetében harmincadik miniszterelnökként fellépő Morrison lépéseit.

Scott Morrison 2015-től Ausztrália kincstárnokaként tevékenykedett, majd elődje, Malcolm Turnbull lemondását követően indult a Liberális Párt elnöki pozíciójáért. A kritikusai szerint „kaméleonként” előretörő politikus mellett

Julie Bishop ausztrál külügyminiszter és Peter Dutton volt belügyminiszter is jelöltette magát. Végül Morrison 45 szavazattal nyert Dutton ellenében, akinek 40 voksot sikerült összegyűjtenie.

Biztos családi háttér, felívelő politikai pálya

Rendőr apa gyermekeként Morrison eleinte nem politikai pályára készült, egyetemistaként gazdasági földrajzot kezdett tanulni. A 2000-es évek elején viszont már aktív szerepet vállalt pártja életében, 2004-ben pedig az ausztrál turizmusért felelős pozíciót foglalta el. Munkája során ismertté vált, ám úgy tűnt, hogy egy végül offenzívnak ítélt turisztikai kampányvideó (angol címe: „Where the Bloody Hell Are You?”) jelentősen rányomta bélyegét addigi tevékenységére.

A feleségével és két lányával Sydneyben élő férfi 2008-tól az ausztrál parlamentben is helyet kapott, majd 2013-tól országa bevándorlási és határvédelmi ügyeiért lett felelős. Két évvel később kezdődő kincstárnoki szerepvállalását a szakemberek többnyire sikeresnek ítélték. És ugyan többen szkeptikusan fogadták az általa hajtogatott „több munkahelyet és növekedést” megcélzó programot, végül az eredmények őt igazolták: az ausztrál GDP a vártnál sokkal nagyobb ütemben nőtt, valamint júliusra a munkanélküliségi arányt is sikerült 5,4 százalékra visszaszorítani.

Keresztényként a parlamentben

Az ausztrál Liberális Párton belül a közelmúltban jelentkező feszültségek mellett a média legalább akkora figyelmet fordított Scott Morrison hitéletére, mint eddigi politikai szerepvállalására. A közel 2000 fős Horizon nevű keresztény gyülekezet tagjaként rendszeresen látogatja családjával az istentiszteleteket. A közösség az ausztrál Hillsong gyülekezettel is kapcsolatban van. A pünkösdi-karizmatikus mozgalomhoz tartozó közösség tagjai a bibliai igazságok képviseletében különös hangsúlyt tesznek a Szent Szellemhez kapcsolódó tanításokra, ahogy az apostolok idejéből ismerős „nyelveken szólást” is gyakorolják.

Hatalomra lépésekor az Australian Christian Lobby nevű szervezet „biztatónak” nevezte az új miniszterelnök közismertté lett hitét. A csoport vezetője, Martyn Iles úgy nyilatkozott Morrisonról, hogy szerinte az ötvenéves férfi „nem tekint magára a legnagyobb és legbefolyásosabb emberként, tudja jól, hogy Isten fölötte áll”. 

Az egykor határvédelemért felelős politikus nevéhez tartozik az a bevándorlási modell is, melyre az elmúlt években Európában is több jobboldali vezető példaként hivatkozott.

Habár megválasztása után több – saját pártján belüli – kritikusa óvatosságra intette, mivel szerintük nyíltan vállalt hitéletével könnyen „kellemetlenségeket” okoz másoknak, Morrison korábbi kiállásai alapján nem valószínű, hogy bárki kedvéért visszavenne megszokott lendületéből.

Megválasztásakor újra előtérbe került legelső beszéde, melyet egyfajta hitvallásaként 2008-ban mondott el az ausztrál parlamentben: „Mostanság nagyon divatossá vált negatív sztereotípiákkal támadni a kereszténységüket nyíltan vállaló személyeket, és sokan jobbnak látnák, ha a hit bizony nem kapna szerepet a politikai viták során ebben az országban” – hívta fel a figyelmet Scott Morrison, hozzátéve:– De Ausztrália nem egy szekuláris ország, hanem egy szabad állam. Egy olyan nemzet vagyunk, ahol mindenkinek szabadsága van arra, hogy nézetrendszert válasszon. A szekularizmus ezek közül csak egy, és semmivel sincs nagyobb privilégiuma a társadalmi életben, mint bármelyik másiknak” – szögezte le az ausztrál politikus.

Liberális politikus konzervatív értékrenddel

Morrison keresztény hite nemcsak beszédei által vált ismertté, de a múltban hozott legfontosabb politikai döntései által is, mivel azokat világnézetének megfelelően hozta. Például tavaly heves kritikák ellenére nem volt hajlandó támogatni azt a törvényjavaslatot, mellyel az azonos neműek házasságát igyekeztek legalizálni az ausztrál parlamentben. Szinte biztos, hogy a politikus döntését nem a hírnévre való vágy motiválta, hiszen lépésével egyenesen szembement azzal a novemberi közvélemény-kutatással is, melynek eredménye alapján a lakosság 61,6 százaléka támogatta a házasság fogalmának megváltoztatását. Mindemellett Morrison kiállt azon egyházi kezdeményezés mellett is, amely a homoszexuális párok házasságkötését elutasító egyházak számára kívánt „vallási védelmet” biztosítani. 

Morrison jó kapcsolatot ápol a Hillsong gyülekezettel is.

Az egykor határvédelemért felelős politikus nevéhez tartozik az a bevándorlási modell is, melyre az elmúlt években Európában is több jobboldali vezető példaként hivatkozott. Matteo Salvini olasz belügyminiszter mellett Szijjártó Péter külgazdasági és külügyminiszter is többször kiemelte azt a 2013-as akciót, amit a „Szuverén Határok Művelet” néven indítottak. A „stop the boats” mondattal fémjelzett politika a katonaság hatáskörébe helyezte a hajóval érkező menedékkérőkkel szembeni eljárást. Így a partoknál járőröző hajók feladata feltartóztatni, visszafordítani vagy indokolt esetben visszavontatni Indonézia felé a menedékkérőket szállító hajókat. Ha mégis elérnék Ausztrália területét, a Karácsony-szigeten kerül sor a menekülés okainak vizsgálatára.

2014-ben Morrison egyenesen egy videoüzenetben figyelmeztette az illegálisan érkezőket: „Ha úgy döntötök, hogy nem akartok hazamenni, akkor bizony nagyon-nagyon hosszú időre fogtok itt maradni” – fogalmazott a vezető.

Az emberjogi harcosok által hevesen vitatott, mégis hatékonynak bizonyult szabályozásnak köszönhetően az elmúlt években drasztikusan csökkent a tengerbe fulladó bevándorlók száma, ráadásul az embercsempészet is bizonyíthatóan visszaszorult.

A jövő kihívásai

Morrison kormányfővé választását követően akkor is magára vonta a figyelmet, mikor a Liberális Párt alelnöki tisztségére, valamint az általa korábban betöltött kincstárnoki pozícióra a magyar édesanyától származó zsidó politikust, Josh Frydenberget nevezte ki utódjának. A 47 éves férfi édesanyja, Strausz Erika 1943-ban érkezett Magyarországról Ausztráliába, ahol vallásgyakorló zsidóként Frydenberg nemrég fekete kipában és egy héber nyelvű Biblia segítségével letette az esküt országa szolgálatára.

Morrison saját eskütétele során legfőbb céljaként Ausztrália gazdasági erejének és nemzetbiztonsági helyzetének megerősítését tűzte ki, ám sokak szerint elsősorban az lesz a legnagyobb feladata, hogy stabilizálja a Liberális Párt helyzetét annak érdekében, hogy a Munkáspárttal szemben ismét képes legyen megszerezni a szavazatok többségét a közelgő országos választások idején.

Mindeddig úgy tűnik, hogy a piac már bizalmat szavazott az újonnan megválasztott politikus számára, és a pénzügyi szereplők is elégedetten fogadták az ausztrál miniszterelnököt. Az ország fizetőeszköze erősödött az amerikai dollárral szemben, és az egyhetes kormányválság után sem változott az egyik legfontosabb hitelminősítő vállalatnak számító Moody’s adósbesorolása az országot illetően. Innentől a kérdés az, hogy vajon mekkora sikerrel tud Morrison teljesíteni az országban, ahol 2007 óta hat miniszterelnök szolgált, és egyikük sem töltötte ki megbízatását.

Olvasson tovább: