Kereső toggle

Hit és egészség

Miről szól Kásler Miklós vesszőfutása?

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

Máig tartó felháborodás kíséri az Emmi leendő miniszterétől, Kásler Miklóstól származó idézeteket, melyek egy nyilvános beszélgetésből kiragadott mondatok voltak. A hit és egészség kapcsolatára vonatkozó kijelentések miatti kiakadás azért is érthetetlen, mivel az összefüggést különböző kutatások is alátámasztják.

 

Március végén hit és tudomány kapcsolatáról tartottak egy pódiumbeszélgetést Kásler Miklós onkológus és Csókay András idegsebész részvételével a Budai Ciszterci Szent Imre Gimnáziumban, a 777 Offline nevű keresztény ifjúsági szervezet szervezésében, telt házas érdeklődés mellett. A másfél órás beszélgetésből a Mérce szemezgette ki Káslernek a tudományos fejlődés eredményeire, illetve a hit és egészség kapcsolatára vonatkozó állításait.

Kásler, aki szerint az ősrobbanás-elmélet spekuláció, többek között azt mondta: a technológia fejlődik, megkönnyíti az életet, de nem biztos, hogy az emberhez méltó életet segíti elő. „Én a technikai fejlődést nagyon sok vonatkozásban az emberi élet minőségére hátrányosnak tartom” – jelentette ki az Országos Onkológiai Intézet frissen nyugdíjazott igazgatója, akinek talán a fő bűne az az állítása lett, miszerint „a halálos betegségek 70-80 százaléka a Tízparancsolat betartásával elkerülhető”.

Bár kétségtelen, hogy Kásler Miklós bizonyos, tudományos témában tett kijelentései, például a kvantummechanikáról vagy a filozófiatörténetről szóló summázatai vitathatók, viszont arra vonatkozó megállapításai, melyek szerint a technológiai fejlődés kevéssé segíti elő az emberiség boldogságát és erkölcsi fejlődését, aligha megkérdőjelezhetők. Máskülönben a WHO nem prognosztizálná a depressziót a 2020-as évekre világszerte – különösen a fejlett országokban – a második munkaképtelenséget okozó betegségként, közvetlenül a szív- és érrendszeri megbetegedések után (melyek hátterében szintén jelentős részt a depresszió áll).

Kásler kritikusai leginkább azon vannak kiakadva, hogy az onkológia terén nagy tekintélyű szakember és egyben leendő humánerőforrás-miniszter hogyan hangoztathat a modernitást ennyire ellenző, „ultrakonzervatív” nézeteket.

Tény, hogy az említett másfél órás beszélgetésen a két híres orvos komoly hitvallást tett Jézus Krisztusról, arról, hogy életük minden területén, így szakmájukban is az Ő igazságát keresik. „Az emberek gondolkodásáról, hitéről semmit nem tudunk mondani tudományosan, mert pusztán biológiai módszerekkel nem vizsgálható az ember” – hangzott el a hit és tudomány kapcsolatát firtató rendezvényen. Csókay András hangsúlyozta, hogy a gondolatok mint olyanok, nem az agyunk szüleményei, miként ez a pár kiló szerves anyag nem képes az önfeláldozó szeretetre sem.

Kásler Miklós a lélektan oldaláról közelítette meg a kérdést, és Szondi Lipót pszichiáterre utalt, aki szerint mindenki a genetikai örökségében hozza a faj- és önfenntartás ösztönét, amit ha zabolátlanul kiél, emberhez méltatlan életkörülmények közé kerül. Viszont ha valamilyen nemes cél szolgálatába tudja állítani az emócióit, akkor humanizálni lehet az ösztönöket, és a vele született kényszersorsot meg lehet változtatni, választott sorssá lehet átalakítani, aminek egyetlen feltétele van, hogy az ember észrevegye a saját tévedéseit és hibáit, mert ez a garancia arra, hogy változtatni tud a sorsán. Szondi úgy látta, hogy az élet értelme az ösztönvilágunknak a humanizálása, aminek a legmagasabb értéke a szeretet. Erről szól a Biblia, a szeretet a lényege – állapította meg Kásler. 

„Édesapám, aki jogász volt, mindig azt mondta, hogy a Tízparancsolat a legtökéletesebb törvénykönyv, és ha az ember soha nem lépi azt túl, akkor soha nem kerül összeütközésbe a törvénnyel” – mondta el hit és hivatás kapcsolatáról az onkológus. Hozzátette, ő vallja azt, hogy ez a legtökéletesebb erkölcstankönyv is: ha az ember tartja magát a Tízparancsolathoz, nem kerül szembe az embertársaival és a társadalommal. „Még egy dolog van – s ez a gondolat saját találmány –, hogy ez a legtökéletesebb népegészségügyi gyűjtemény is – tudniillik a halálos betegségek 70-80 százalékát a Tízparancsolat megtartásával el lehet kerülni” – tette hozzá Kásler Miklós, aki saját bevallása szerint egész életét igyekezett úgy leélni, hogy megértse, miről szól a Tízparancsolat, mi a tartalma, mi a mélysége. Állítása szerint sokszor elolvasta a Bibliát, és soha nem fordult vele elő, hogy ne kapott volna választ a kérdéseire.

Kásler egy hallgató kérdésére a mesterséges intelligenciával, transzhumanizmussal kapcsolatban is kifejtette szkeptikus álláspontját. A modernizációval kapcsolatos kételyei ugyanakkor máig nem csituló felháborodást keltettek a liberális sajtóban, melynek jelenlegi és hajdani képviselői nagyjából a felvilágosodás óta igyekeznek a történelem archívumába száműzni a keresztény vallást.

„Bár szekularizált társadalomban élünk, a spirituális és egzisztenciális kérdések továbbra is nagyon foglalkoztatják az embereket. A tudomány sok mindenre választ ad, ám a lét alapvető kérdéseire nem tud felelni, de olyan kérdésekre sem, hogy hogyan viselkedjünk, vagy mi a helyes, mi a jó. Márpedig az embernek van egy olyan alapvető igénye, hogy szeretné a világot átlátható, megismerhető, kezelhető valóságként látni. A spiritualitás, a vallás eligazítást tud nyújtani ebben, épp ezért tudott a modern világban is fennmaradni” – fejtette ki lapunknak dr. Fűzné dr. Pikó Bettina, az SZTE Magatartástudományi Intézetének egyetemi oktatója.

Hozzátette: a pszichológiai ismereteink arra utalnak, hogy a Tízparancsolatban is lefektetett alapvető erkölcsi normák mintegy bele vannakkódolva az emberi nembe, s az erkölcsi állapotunk kihat a lelki és fizikai egészségünkre. „Szabad döntésünk van a tekintetben, hogy betartjuk-e ezeket a viselkedési szabályokat – ha úgy döntünk, hogy nem, az a személyiségünk meghasonlását idézi elő. Ez egy sajátos pszichés állapotot eredményez, ami negatívan hat a vegetatív idegrendszer működésére, azon keresztül pedig az immunitásunkra, s ezáltal különféle betegségek előidézőjévé válik. Ha nem azt tesszük, amit helyesnek érzünk, tehát ha feladjuk az önazonosságunkat, az lehet, hogy bizonyos szempontból az érvényesülés útja, de ettől olyan rosszul érezzük magunkat, hogy ebbe lelkileg, majd fizikailag is könnyen belebetegszünk. Hiába találunk ki bármilyen egészségvédő programot, az egészség ott kezdődik, hogy önmagunk lehetünk, s ebből a szempontból különösen ártalmas a magyar társadalom szélsőséges megosztottsága” – magyarázta a szakember.

Mint elmondta, a pozitív pszichológia előszeretettel foglalkozik az effajta kérdésekkel, az úgynevezett autentikus élet mibenlétével, az őszinteségből, önazonosságból fakadó jó közérzettel. Ebbe beletartozik a személyiség fejlesztése is, azáltal, hogy folyamatosan reflektálunk önmagunkra és a világra. 

Pikó Bettina hangsúlyozta: az egyéni jólléttel párhuzamosan a közösségi együttélés is elképzelhetetlen erkölcsi szabályok nélkül, ám ha nincs egy közös értékrend, amit mindenki betartana, akkor kialakul az anómia (értékvesztés) állapota. Ilyenkor eluralkodik a bizalmatlanság, a körülmények kontrollálhatatlanná válnak, megszűnik az emberek biztonságérzete, ami tartós stresszt eredményez, minek folytán felborul a vegetatív egyensúly, és könnyebb megbetegedni.

Pontosan ezt az állapotot diagnosztizálták a magyar társadalom esetében a Hungarostudy egészségfelmérések. A 2006-os vizsgálat többek között azt derítette ki, hogy a magyarok 85 százaléka szerint az érvényesüléshez elengedhetetlen a szabályok áthágása, s a kutatók szerint ennek az értékrend nélküli állapotnak köszönhetők a magyar népesség kirívóan rossz egészségi és halálozási mutatói. Kopp Máriáék meggyőződése volt, hogy a társadalomban a hatvanas évek óta lezajlott drámai egészségromlás legfőbb oka az úgynevezett társadalmi tőke eltűnése volt, azaz a bizalmon, együttműködésen alapuló emberi kapcsolatok hálózata kiveszett a magyar társadalomból. Az emberek régóta úgy érzik, hogy senkire sem számíthatnak, és a problémáikkal nem tudnak megbirkózni.

A kollektív bizalmatlanság, valamint a magyar társadalom materialista értékrendje, miszerint mindenki annyit ér, amennyije van, a társadalmi különbségek megnövekedésével krónikus stresszállapotot, végső soron tömeges depressziót idézett elő a társadalomban. A depresszió pedig az önkárosító magatartásformák, a különféle súlyos betegségek és az öngyilkosság melegágya – hangoztatták a magatartáskutatók.

Amerikai egészségkutatásokkal összhangban a Hungarostudy-vizsgálatok azt is kimutatták, hogy elsődleges egészségvédő hatása van egyrészt a társas támogatottságnak, azaz a jó házastársi, baráti és munkatársi kapcsolatoknak, másrészt a vallásosságnak, és főként az élet értelmébe vetett hitnek. A szakemberek – hangsúlyozva a belső hitélet és a formális vallásgyakorlás közti különbséget – azt derítették ki, hogy a hívő emberek tovább élnek, ritkábban betegednek meg, és gyorsabban gyógyulnak meg, mint nem hívő társaik. Gyakorló hívőknél kevésbé jellemzők a káros szenvedélyek, jobb mentális és fizikai egészségnek örvendenek, valamint a betegségekkel való megküzdésük is eredményesebb, például rákosok vagy depressziósok gyógyulási aránya magasabb volt az átlagosnál.

Kopp Mária, az SE Magatartástudományi Intézetének egykori igazgatója egy 2010-es előadásban elmondta: a mai világban egy téves fejlődési ideál érvényesül, mivel a felvilágosodás eszméinek hatására a tudományos-gazdasági fejlődés lett a cél. Kétszáz éven át tartotta magát a feltételezés, hogy a fokozódó jólét az emberek „jól-létének” jelentős javulását fogja előidézni. Egy bizonyos jóléti szintig valóban javult a „jól-lét”, afölött viszont már egyáltalán nem növekszik sem az elégedettség, sem a jóllét érzés. Ellenben kialakult a fogyasztói embertípus, akinek alapvető célja a fogyasztás maximalizálása, s ennek rendelődtek alá az emberi kapcsolatok, normák, az egyéni rivalizálás eluralkodása pedig a hagyományos közösségek felbomlását eredményezi. A jelek szerint a technológiai fejlődés, párosulva a materialista értékvilággal, aligha vezet el minket egy boldogabb társadalmi korba.

 

 

Olvasson tovább: