Kereső toggle

Végképp eltörölni

Miért akart Marx zsidómentes világot?

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

Marx pusztító programja a kommunizmus bukásával sem került a szemétkosárba,  kulturális marxizmus formájában ma a nemzetközi balliberális értelmiség dolgozik a megvalósításán.

Sorozatunk korábbi részeiben bemutattuk, miként hirdetett háborút a fegyverként használt romboló kritikával Karl Marx a zsidó–keresztény civilizáció alapintézményei ellen. Marx szerint „a vallás kritikája minden kritika előfeltétele”. Ezért elsősorban azokat az intézményeket akarta lerombolni – „mindenestől eltörölni” – amelyekről azt gondolta, hogy a zsidó–keresztény civilizáció alappillérei. „Annyi rést kell ütni a keresztény állam gépezetébe, amennyit csak lehet” – írta egy francia követőjének. Marx meg akarta semmisíteni a magántulajdont, a családot, az emberi egyéniséget, az örök igazságokat, a nemzeteket, a múltat, a vallást és végső soron magát a zsidóságot is. Utóbbival kapcsolatban korábban már idéztük több – nemcsak mai szemmel, hanem saját korában is párját ritkító rasszista, gyűlölködően antiszemita – kirohanását, de Marx ennél tovább is ment.

„Az ateista állam a demokratikus”

Azt kritikusai is elismerik a német filozófusról, hogy sohasem állt meg az elméleti fejtegetéseknél, hanem írásaival olyan átfogó rendszert állított fel, amivel cselekvésre igyekezett mozgósítani. Mint írta, „az elmélet anyagi hatalommá válik, ahogy megragadja a tömegeket”. Ebből a szempontból érdemes közelebbről megnézni, milyen jövőt szánt a vallásoknak, ezen belül is konkrétan a zsidó és a keresztény vallásnak. Ahogyan az 1842-ben írt, A zsidókérdéshez című művében Marx a kérdést a zsidó és a keresztény vallás konfliktusával kapcsolatban megfogalmazza: „Hogyan teszünk egy vallási ellentétet lehetetlenné?”

Marx először az általa bírált Bruno Bauer válaszát idézte: „Úgy, hogy megszüntetjük a vallást”. Ezt a radikális megoldást pedig Bauer szerint nem nehéz megtenni, mert „Mihelyt zsidó és keresztény felismerik, hogy szemben álló vallásaik csak az emberi szellem különböző fejlődési fokai, a történelem által levetett különböző kígyóbőrök, s hogy az ember ez a vedlő kígyó, akkor már nem vallási, hanem csak kritikai, tudományos viszonyban, emberi viszonyban vannak egymással. Akkor a tudomány az egységük. A tudományban pedig az ellentéteket maga a tudomány oldja meg.”

A francia felvilágosodás vallásellenes filozófusai már Bauer válaszán is elégedetten csettinthettek volna, hiszen emlékszünk: Voltaire is azt vallotta, hogy „A mi hitünk kétség nélkül a legnevetségesebb, legabszurdabb és legvéresebb dolog, ami valaha is megfertőzte a világot.” Bauer az egyik előfutára volt a bibliakritikai irányzatnak, mert az evangéliumok „mélyebb tanulmányozása” alapján megállapította, hogy „Jézus személyét a második században görög és római szerzők találták ki és rögzítették”. Máté evangéliumáról például „kiderítette”, hogy Seneca egyik sztoikus tanítványa írta, aki „zsidó köntösbe bújt”. Ahogy később számtalan materialista, Bauer is a „tudomány nevében” mondott megsemmisítő kritikát a zsidó és a keresztény vallás felett, mint amelyek „történelem által levetett kígyóbőrök”. Ha pedig már a történelem elvetette ezeket a „hiedelmeket”, akkor csak idő kérdése, hogy az ember is lerázza magáról a vallás kötelékeit. Ismerős a szöveg, az elmúlt 200 évben Bruno Bauer mellett megszámlálhatatlan további epigonja támadt Voltaire-nek. 

Marx azonban nem elégedett meg azzal, hogy az emberek tudatából kitörölje a vallást, ő a lehetőségét is meg akarta szüntetni annak, hogy a hit valaha is újra megelevenedjen. Ezért meghirdette az állam politikai emancipációját, ami alatt az állam teljes vallásmentesítését követelte: „A zsidónak, a kereszténynek, egyáltalában a vallásos embernek a politikai emancipációja: az államnak a zsidóság, a kereszténység, egyáltalában a vallás alól való emancipációja. Az állam a maga formájában, a lényegének megfelelő sajátságos módon, mint állam, úgy emancipálja magát a vallás alól, hogy az államvallás alól emancipálja magát, vagyis úgy, hogy az állam mint állam semmilyen vallást nem vall, hogy az állam, ellenkezőleg, államnak vallja magát.” Marx érvelése ma is meghatározó az állam és az egyház teljes szétválasztásának követelésében, így akik ma például az európai alkotmányból (vagy a nemzeti alaptörvényből) a zsidó–keresztény hivatkozások teljes kirekesztését követelik, a rombolás prófétájának tanítását követik.

A marxi államelmélet szerint „az ateista állam a demokratikus állam, az az állam, amely a vallást a polgári társadalom többi eleme közé száműzi”. Ezzel szemben áll és lerombolásra ítélt az az állam, amely „még teológus, amely még hivatalosan tesz hitvallást a kereszténység mellett, amely még nem meri magát államnak proklamálni”. Itt is láthatjuk, hogy Marx követői számára szükséges, de nem elegendő az, hogy egy társadalom polgárait elidegenítsék a vallástól. Magát az államot kell „emancipálni” minden zsidó–keresztény vonásától, hogy „demokratikus” – vagyis a marxi definíció szerint ateista – állammá válhasson.

Marx rendszerének továbbélését jól tetten lehet érni például abban, hogy kik és miért akarják megsemmisíteni a magyar Alaptörvényt, hiszen már a 2010-es Nemzeti Hitvallás, majd magának az Alaptörvénynek a szövege is kimondja: „Büszkék vagyunk arra, hogy Szent István királyunk ezer évvel ezelőtt szilárd alapokra helyezte a magyar államot, és hazánkat a keresztény Európa részévé tette. … Elismerjük a kereszténység nemzetmegtartó szerepét.” Az ilyen államokat a mai kulturális marxisták – az Európai Bizottság magukat mindenhatónak gondoló, senki által meg nem választott vezetői, nemzetközi NGO-k aktivistái, „emberi jogi” szervezetek – „emancipálni” akarják, vagyis megfosztani a keresztény gyökereitől. Ugyanezt a követelést fogalmazták meg az Európai Alkotmány vitája során is, sikerrel: az uniós alapokmányból kimaradt a keresztény gyökerek említése. 2004 óta tehát az Európai Unió megfelel Marx kritériumának, vagyis „ateista és demokratikus”.

A teljes cikk a Hetek hetilapban olvasható. Keresse az újságárusoknál vagy rendelje meg online a https://digitalstand.hu/hetek felületen.

Olvasson tovább: