Kereső toggle

Búcsú a meleggéntől

Kutatás cáfolja a liberális narratívát

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

Az LMBTQ-világnézet szerint ahogyan létezik fekete és fehér, épp úgy létezik meleg és hetero embertípus. Vagyis amikor valakiben kétség merül fel a szexuális orientációjával kapcsolatban, akkor nem „szabad választásról” van szó, hanem az illető veleszületett, fix attribútumának „felfedezéséről”.

A nemi identitással kapcsolatban hasonlóan szól a narratíva: vannak „ciszneműek” és „transzneműek”. A „ciszneműség” esetében a nemi identitás megegyezik a születéskori biológiai nemmel.

A „transzneműek” pedig a Facebook ötvenegynéhány vagy az Európai Unió hetven „nemének” valamelyikéhez tartoznak.

Mindez – mondják – tudomány. Aki ezeket a „tudományos tényeket” megkérdőjelezi – akár valami ősi „szent” szövegre hivatkozva, akár idejétmúlt erkölcsiségével –, az nemcsak tudatlan, de bigott is. A bigott emberek között pedig minek különbséget tenni? Nincs is akkora távolság a nácik, a Ku- Klux-Klán tagjai és a konzervatív keresztények között…

Az LMBTQ mozgalom politikai aktivistái gyakran érvelnek ilyen gondolatok mentén. Barack Obama kormányzása idején ez a narratíva vált dominánssá az egyetemi, a pop- és vállalati kultúrában az Egyesült Államok jelentős részén. A liberális többségű Legfelsőbb Bíróság egyik tagja, Anthony Kennedy is arra hivatkozva támogatta a melegházasság legalizálását, hogy az LMBTQ emberek „nem tudnak megváltozni”.

Ezt a narratívát azonban gyakran nem igazolja a valóság. Az emberi szexualitást ugyanis nem lehet ezeknek a kategóriáknak a dobozaiba zárni. A szexuális orientáció és a nemi identitás kialakulásában az egyéni körülmények és tapasztalatok, a kulturális környezet és az egyén erkölcse, világnézete is szerepet játszanak. Nem meglepő tehát, hogy – egy komolyabb tudományos vizsgálódás mérlegére helyezve – az LMBTQ mozgalom ideológiája összeomlik. Kiderül, hogy a szexuális orientáció és a nemi identitás egyáltalán nem olyan jellemzői az embernek, mint a faji származás.

2016-ban jelent meg egy kimerítő kutatás a The New Atlantis negyedévente megjelenő, amerikai tudományos folyóiratban. A tanulmány feldogozta az LMBTQ mozgalommal kapcsolatban mindaddig megjelent, mérvadó tudományos munkákat. A szerzők Dr. Lawrences Mayer, a Johns Hopkins Egyetem rezidens pszichiáter professzora, illetve Paul R. McHugh, a Johns Hopkins Kórház korábbi pszichiáter főorvosa. 

A tanulmány cáfolja az LMBTQ mozgalom narratíváját. A nézetet, miszerint a szexuális orientáció „az ember egy fix, biológiai adottsága – hogy az ember ilyennek vagy olyannak születik –, nem támasztják alá a tudományos bizonyítékok” – fogalmaznak a szerzők.

A szerzők számos (!) olyan kutatásra hívják fel a figyelmet, amelyek minden kétséget kizáróan megállapították, hogy a szexuális orientáció egy nagyon is képlékeny jellemző. Az egyik kutatás például kimutatta, hogy a fiatal férfiak, ahogy kinőnek a serdülőkorból, igen nagy számban hagynak fel nem heteroszexuális identitásukkal.

„A nem heteroszexuális populáció körében – a teljes népességhez viszonyítva – sokkal nagyobb bizonyos betegségek – köztük bizonyos idegbetegségek – előfordulási aránya” – állapítják meg a kutatók. A nem heteroszexuális lakosság körében másfélszer akkora arányban fordulnak elő szorongásos megbetegedések, kétszer akkora arányban fordul elő a depresszió és két és félszer akkora arányban az öngyilkosság. A transznemű populáció körében szintén magasabb a mentális megbetegedések száma, az öngyilkosság előfordulása pedig különösen aggasztó: „A teljes transznemű lakosság körében az öngyilkossági kísérletek aránya 41 százalék (!) – szemben a teljes amerikai népességre érvényes 5 százalékos aránnyal.”  

Azt a nézetet, miszerint a nemi identitás egy olyan fix, belső adottsága az embernek, amely független az egyén biológiai nemiségétől – hogy valaki „egy férfi egy női testbe zárva” vagy „egy nő egy férfi testbe zárva” – szintén nem támasztják alá tudományos bizonyítékok. A felmérések alapján az ellenkező biológiai nemmel azonosuló gyerekeknek csak nagyon kicsiny százaléka tart ki hosszabb távon e mellett az azonosulás mellett.

A tanulmány hosszú és teljeskörű. Világosan látszik, hogy McHugh és Mayer nem kínálnak leegyszerűsített alternatív választ az emberi szexualitással kapcsolatban, csak hogy cáfolják a liberális narratívát. E helyett a tanulmány végére egy bonyolult, de realista kép áll össze az emberi viselkedésről, amelyet társadalmi, kulturális és biológiai hatások együttese formál.

Egy példa a sok közül: a szerzők hosszasan elemzik azt, hogy a gyermekkori szexuális és fizikai erőszak miért fordul elő sokkal gyakrabban az LMBTQ populációban. Az LMBTQ emberek a szexuális orientációjuk miatt szenvednek el több szexuális visszaélést és bántalmazást, vagy a szexuális visszaélések és bántalmazások olyan sorsformáló tapasztalatok, amelyek hozzájárulnak ahhoz, hogy valakinek kialakuljon az LMBTQ identitása? 

A szerzők szerint a válasz nem feltétlenül kizárólag az egyik. Emberek válhatnak áldozattá azért, mert az elkövetők homoszexuálisnak tartják őket, ugyanakkor „a felnőtt férfiak által gyermekekkel szemben elkövetett szexuális visszaélés kiválthatja a fiúkban azt, hogy melegnek gondolják magukat, lányokban pedig viszolygást a férfiakkal való szexuális kapcsolat felé”.

Olvasson tovább: