Kereső toggle

Megkésve felfelé?

Óriási bérhátrányt kell ledolgoznia Közép-Európának

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

Keveset tudunk az idei kötelező minimálbér-emelés valódi hatásáról. A munkáltatók ugyanis különféle trükkökkel rövidíthetik meg a minimálbéreseket: például normaemeléssel, munkaidő-rövidítéssel, munkaköri átsorolással, az eddigi kompenzációk beszámításával faragják le a kötelező minimálbér-emeléssel megugró bérköltségeket. Becslések szerint a minimálbéresek csaknem fele, főként a kisvállalkozások „szürkezónás” alkalmazottai esnek el idén a tényleges béremeléstől.

A minimálbér 15, a garantált bérminimum 25%-kal nőtt idén, míg a munkáltatói járulékok 5 százalékponttal csökkentek. 2018-ban a minimálbér újabb 8, a bérminimum 12%-kal emelkedik, és további 2 százalékponttal csökkennek a járulékok.

A tavaly kötött megállapodás során a munkaadói oldal többször jelezte, hogy a járulékcsökkentés mértéke nem kompenzálja a kötelező béremelés miatt megnövekvő bérköltséget, és különösen a kisvállalkozásoknak lesz nehéz kigazdálkodniuk ezt az összeget.

„Papíron” úgy tűnik, hogy minden rendben. A KSH legfrissebb adatai szerint 2017. január–áprilisban a bruttó átlagkereset 287 100 forint volt. Az év első négy hónapjában a bruttó és a nettó keresetek egyaránt 11,9%-kal nőttek az előző év azonos időszakához viszonyítva. A növekedésre a minimálbér és a garantált bérminimum 15, illetve 25%-os emelése, a költségvetési szféra egyes területeit, továbbá az állami közszolgáltató cégek dolgozóit érintő keresetrendezések voltak hatással – olvasható a legutóbbi gyorsjelentésben.

A képet némileg árnyalja, hogy – miként arra a Világgazdaság is felhívta a figyelmet – a KSH első negyedéves munkaerőpiaci tükrében arról tájékoztat, hogy idén 2,5%-kal nőtt a teljes munkaidőben foglalkoztatottak létszáma, a nem teljes munkaidősöké pedig szokatlanul dinamikusan, 4,6%-kal (301 ezerre) nőtt a tavalyi azonos időszakhoz képest. „Feltételezhető, hogy az utóbbiak (mármint a részmunkaidősök) között vannak olyanok is, akiknél az átsorolásra csak „papíron”, a minimálbér emelése miatt került sor” – írják az elemzők.

Eleve érdekes kérdés, hogy elvileg és gyakorlatilag hány embert is érint a minimálbér-emelés. A NAV 2013-as adatai szerint közel 1,3 millió minimálbéren foglalkoztatott ember van hazánkban, ez az összes adózó közel egyharmada. Idén februárban a GKI Gazdaságkutató Zrt. felmérést készített a minimálbér-emelés vállalati hatásáról. Hazánkban a 4,1 millió foglalkoztatott közel 70%-ának munkát adó kis- és középvállalkozói (kkv) szektorban található a minimálbéresek túlnyomó része. A GKI adatai alapján a kkv-szektor foglalkoztatottjainak mintegy 55-60%-a fele-fele arányban minimálbéres, illetve garantált bérminimumos.

A féllegális bérezés (hivatalos minimálbér mellett szóbeli megállapodás alapján adott kiegészítés) elterjedtségéről nincsenek adatok, egy 2009-es kutatás

(A bérekhez kapcsolódó adóel-titkolás Magyarországon, ELTE TáTK) becslése szerint a minimálbéresek közel fele (47%-a) esett a szürkezónába, akik átlag 95 ezer forinttal kerestek többet a hivatalos bérüknél. Ennek alapján mintegy 600 ezerre tehető azoknak a minimálbéres vagy garantált bérminimumos dolgozónak a száma, akik idén nem kapnak béremelést. Igaz, ők eddig is többet kaptak, mint amennyire be voltak jelentve, magyarul ők mostantól kevesebbet kapnak „zsebbe”. 

A megnövekedett bérköltségek főleg az alacsony termelékenységű iparágakat, valamint a kisebb, jellemzően nem tőkeerős magyar vállalatokat érintik rosszul, akik nagy számban alkalmaznak alacsony bérű munkaerőt. A „valódi” minimálbéresek sem feltétlenül kapják meg a teljes emelést, hiszen a GKI idei felmérése is alátámasztja, hogy a munkáltatók különböző módszerekkel igyekeznek a bérköltségeket lefaragni, ilyen a normák emelése, a munkaerő-kölcsönzés, a munkaidő-csökkentés, a munkaköri átsorolás, a cafeteria csökkentése és – igaz, ez ritka – az elbocsátás. Ágazatonként a legnagyobb arányú minimálbéres, illetve bérminimumos dolgozó (kb. egyharmad-egyharmad arányban) a könnyűiparban, az élelmiszeriparban, a kereskedelemben és az építőiparban jellemző.

„A munkaügyi hatóság az idei első negyedéves jelentésében jelezte, hogy ellenőrzései során azt tapasztalta, továbbra is erősen jelen van a fekete foglalkoztatás. Megírták azt is, hogy a „szürkezónában” pedig nagyon nagy a látencia, nehéz a bizonyítás, tekintve, hogy a munkavállalók féltik az állásukat, és nem vallanak a munkáltatójukra” – mondta el lapunknak Kordás László, a Magyar Szakszervezeti Szövetség elnöke. Ez azt mutatja szerinte, hogy a kormány pontosan tudja, hogy milyen problémák vannak a minimálbér-emelés körül, de érdemben nem tesz ellene semmit. „Most a munkáltatók gyakorlatilag bármit megtehetnek a dolgozókkal, mert az ellenőrzés nagyon kis százalékban jut el hozzájuk, nem beszélve arról, hogy a bírságok mértéke nem egy esetben jócskán elmarad a szabályok kijátszásával járó haszontól” – tette hozzá.

Kordás László szerint a munkáltatók trükközése elkerülhető lenne egyrészt a munkaügyi ellenőrző szerv megerősítésével, másrészt a szakszervezetek szerepvállalásával, s nem utolsósorban a bérekre rakódó magas adó- és járulékterhek megfelelő csökkentése is hatékony eszköz lenne arra, hogy megszűnjön a béremelés kijátszása.

„A többlépcsős béremelés elkerülhetetlen. Nem a legrosszabbul tejesítő vállalkozásokhoz kellene szabni a minimálbért – akiknek hatékonysági gondjaik vannak, nem tudják kitermelni a béreket, azok váltsanak, akik meg ki tudják termelni, azok növekedjenek” – jegyezte meg Kordás, hangsúlyozva a béremelés kereslet- és foglalkoztatásfelhajtó, összességében gazdaságélénkítő hatását. „Ha nem emeljük érdemben a bérszínvonalat, egyre több ember hagyja el az országot, ami öngerjesztő folyamattá válik, mivel tovább romlanak az itteni munkafeltételek, és fokozódik az itthon maradottak munkaterhelése” – figyelmeztetett.

„A 2008–2012 közti válságos időszakban a régió országainak versenyképességét az alacsony bérű, képzetlen munkaerőtömegre alapozták, de mára minden ország felismerte, hogy ez a stratégia hosszabb távon a gazdasági növekedés kerékkötője. Intő jel, hogy a magyar gazdaságpolitika deklarált célja lett a szlovák szint elérése: ma már a cseh, lengyel vagy szlovák minimálbér – akárcsak a nyugdíjminimum vagy az átlagbér – jócskán megelőzi a magyart, és a románok is hamarosan lehagynak minket” – tette hozzá Kordás László, megjegyezve, hogy a munkatermelékenység Közép-Kelet Európában nálunk a legmagasabb – 100 euró bérköltségből 212 eurót termel meg a magyar gazdaság –, azaz a bérek emelésének még tág tere lenne. (A munkatermelékenységről, versenyképességről Galgóczi Béla, a brüsszeli Európai Szakszervezeti Kutatóintézet (ETUI) kutatója ír részletesen Miért szükségszerű Közép-Kelet-Európában megemelni a béreket? című tanulmányában.)

Olvasson tovább: