Kereső toggle

Mese nem volt, fűteni kellett

Rendőrök csaptak le a gallyakat gyűjtő családapára

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

Az elmúlt tél mindenkit megviselt, kit testileg, kit lelkileg, de voltak, akiket mindkét módon. Ez történt Zoltánnal is, aki ugyan nem számította magát a leszakadó társadalmi rétegekhez, mégis el kellett döntenie, hogy fűt vagy eszik a család. Miután a nagy hidegben felélték tartalékaikat, kénytelen volt az erdőre menni fát szedegetni – ez nem lopás, gondolta, hiszen csak a száraz gallyakat gyűjtögeti. Tévedett, aminek komoly ára lesz, mondták neki az eljáró rendőrök. A szociális tűzifa még enyhébb teleken sem fedezi teljes egészében a rászorulók szükségleteit, az idei télen pedig különösen kevésnek bizonyult.

Harmincéves rekordot döntött az idei tél, de leginkább a január.

A hosszú hideg mindenkit megviselt, de leginkább a szegénységben élők télire felhalmozott tűzifakészletét, mert az bizony hamar elfogyott. A tűzifa még most is hiánycikknek számít az egész országban, a tüzépeken, fatelepeken is nehéz hozzájutni. Így előfordult, hogy még az sem tudott száraz, jó tűzrevalót beszerezni, aki megtehette volna. Nem oldotta meg az sem a problémát, hogy önkormányzatok tüzelésre alkalmas fát osztottak szét, vagy saját büdzséből egészítették ki a szociális tűzifára kapott támogatást.

„Az évekkel ezelőtt bevezetett szociális tüzelő csak flastrom a szegénység rút arcán. Vagy túl későn osztják, vagy olyan kis mennyiségben, ami a januári hidegben néhány éjszakára volt csak elég” – fogalmaz Kovács Györgyi szociális munkás. A legszegényebbek persze eddig is illegálisan szerezték be a fát, de ezen a télen még olyanok is a tilosba voltak kénytelenek járni, akik eddig ezt soha nem tették. A törvény hidegben, melegben ugyanaz: aki elhullott fát, gallyat gyűjt, vagy az elhalt ágakat levágja, szabálysértést követ el, ez pedig elzárással is büntethető. Vagyis emberek azért kerülnek börtönbe, mert a földön talált faágakkal fűtenének, ami érthetetlen okokból tilos, mondja a szociális munkás, akivel éppen egy olyan családhoz tartunk, aki így került szembe a törvény szigorával. A szakember szerint érthető a faszedegetés általános tiltása, hiszen a tolvajok, akik derékmagasságban döntik ki az erdőket, óriási kárt okoznak. Ugyanakkor azok számára, akik a száraz, elhalt ágakat és gallyakat szedegetik, egy szervezett őszi vagy nyár végi fagyűjtési akció óriási segítséget adna. Az elmúlt években erre voltak jó példák, de sajnos egy-két esetben az élő fa is bekerült a szedegetésbe, így inkább véget vetettek a lehetőségnek a szervezők.

Közben megérkezünk Zoltánhoz és családjához az egyik békési városka sáros-poros utcájában. A nevet és a helyszínt a riportalanyom kérte, hogy ne írjam le, mert bár tudja, hogy nem követett el rosszat, de nem akarja a családját kitenni a gúnyolódásnak, és nem szeretne a városka pletykáinak középpontjába kerülni mint tolvaj. A családfő tisztességes építőipari szakember, aki soha sem volt munka nélkül, ha megjött a tél, akkor volt tartalék mindig, mind fában, szénben, mind pénzben. Az idei január azonban felemésztett minden tartalékot, és a család ott állt a hideg radiátorok körül. „Olyan hideg volt, hogy az építőipar is leállt. A közeli erdőben sok volt az elhullott gally és ág, ezért mese nem volt, hordtam haza belőle rendszeresen. Aztán egyszer csak tetten ért az erdész meg a rendőrök. Persze nem véletlenül, hanem súgott nekik valaki, aki irigykedve figyelte a fahordásomat” – mondja keserűen Zoltán. Hiába magyarázkodott, sőt még házkutatást is javasolt, csak hogy bizonyítani tudja, hogy az élő fához nem nyúlt, feljelentették, sőt még a gyámüggyel is megfenyegették, mondván veszélyezteti a kiskorú gyerekeit azzal, hogy csak „lopott” fával tud rájuk fűteni. A szociális munkás a TASZ statisztikáit idézi: „Falopással, rőzsegyűjtéssel kapcsolatban 2014-ben majdnem 3800, 2015 októberéig pedig körülbelül 2500 ügyben intézkedett a rendőrség. Az eseteknek bizonyára jelentős részében a túlélésért küzdő emberekre rónak ki bírságot, azért, mert megpróbálnak tenni valamit önmagukért és családjukért a megfagyás ellen, miközben tulajdonképpen senkit nem károsítanak meg.”

Zoltán ezen elkövetők népes táborát szaporította, de szégyenérzet továbbra sincs benne, mert szükséghelyzetben sem lopni indult, hanem csak a hulladékot szedte fel. Az eljárás még tart, így felvilágosítást nem adott senki, sem az önkormányzat, az erdő tulajdonosa, sem a rendőrség, de vélhetően pénzbírság lesz a dolog vége. Zoltán fizet majd, hiszen beindult a munka, van bevétele, és nem bujkál a törvény elől, de a szociális munkás rögtön tíz családot is tudna mutatni, ahol hasonló ügyek vannak, bevétel azonban minimális, és abból a kicsiből is letiltják a büntetést.

Kovács Györgyi szerint az abszurd, már-már feudális viszonyokat idéző erdőtörvény azt mondja ki, hogy gombát, vadgyümölcsöt, gyógynövényt saját használatra lehet gyűjteni, a lehullott faágak szedegetéséért viszont akár elzárás is járhat. Ráadásul, aki faágakat gyűjt, súlyosabb szabálysértésért felel, mint aki gombát, vadgyümölcsöt, gyógynövényt szed jogosulatlanul (magánerdőben, illetve kereskedelmi mennyiséget gyűjteni tilos). Ezenkívül a rőzsegyűjtők tettenérése és előállítása erőforrásokat igényel, ami általában több pénzbe kerül, mint maga a kár értéke. A felesleges büntetések kiszabására fordított összegeket lehetne akár a rászorulók támogatására költeni, és megakadályozni a nyomor újratermelődését – mondja a szociális munkás.

Az erdészek azonban egészen máshogyan vélekednek a kérdésről. Szerintük igenis óriási kárt okoz a faszedegetés, mivel szinte minden esetben kárt szenved az erdő és az ökoszisztéma. „Ha mindenki szabadon szedegethetne, akkor előbb-utóbb lába kelne az egész erdőnek – mondja Tibor. Az erdőmérnök szerint volt kísérlet az elmúlt időszakban Békés megye erdőiben és ártereiben a szervezett szárazfagyűjtésre, de sajnos a tapasztalatok azt mutatták, hogy nem lehet rendezetten végezni a tevékenységet. – Hiába szabályoztuk a munkát, rendre történtek lopások, visszaélések, és bizony sok esetben csak a jó szándék és a szolidaritás miatt nem tettek feljelentést az erdőtulajdonosok” – állítja az erdőmérnök.

Kovács Györgyi szerint ebben a patthelyzetben talán elmozdulást jelenthet az az ombudsmani beadvány, amelyet a Nemzeti és Etnikai Kisebbségi Jogvédő Iroda (NEKI) készített. A beadványban felhívták a figyelmet arra, hogy a rőzsegyűjtés teljes tilalma és kiemelt szabálysértésként való kezelése közvetetten sérti az egyenlő bánásmód követelményét, és ennek a szabálynak a felülvizsgálatára kérték az alapvető jogok biztosát. Kitértek arra is, hogy ez a szabályozás tág teret enged annak a diszkriminatív hatósági gyakorlatnak, amely a hasonló kis súlyú szabálysértésekért jellemzően a legkiszolgáltatottabb helyzetben lévőket bünteti.

Olvasson tovább: