Kereső toggle

Közegészségügyi probléma lett a pornográfia

Megfertőzött társadalmak

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

A liberális felfogás szerint a pornográfia minden korban „körülvett” bennünket, így kár túldimenzionálni az egyénre és a társadalomra gyakorolt káros hatásait. Az internet megjelenésével azonban a történelemben egyedül­álló módon vált elérhetővé gyakorlatilag bárki számára akár a legdurvább szexuális tartalom is – ennek negatív hatásai nyilvánvalók. Az on­line pornóipar ráadásul egyre keményebb tartalmakat zúdít rá a felhasználókra, miközben szakértők már a pornófüggőségről mint közegészségügyi problémáról beszélnek.

„Ha létezik, akkor a neten is elérhető” – egy tréfás internetes szabálygyűjtemény állítja ezt a pornográf tartalmakról. Vagyis: nem számít, milyen eltorzult, a normalitástól elképzelhetetlenül messze elrugaszkodó szexuális témára is gondol valaki, az nagy valószínűséggel már elérhető a világhálón. Ha nem, az csak idő kérdése. A Fight the New Drug (körülbelül: harc az új drog ellen) pornóellenes civil szervezet szakportálja (www.fightthenewdrug.org) felteszi a kérdést: a történelem melyik más korszakában volt korlátlanul elérhető bármilyen elképzelhető (sőt, elképzelhetetlen) szexuális tartalom egyetlen kattintással? Melyik másik társadalomban volt lehetséges, hogy egyetlen szó begépelésével milliónyi pornóoldalt lehessen elérni egy másodpercnél rövidebb idő alatt? A választ le sem kell írni, a következtetés pedig egyértelmű: egy olyan „szép új világban” élünk, amelyben a pornókultúra a legszélsőségesebb szexuális szokásokat is a normális élet részeként tünteti fel.

Durva statisztikák

Hogy mennyire pornografizáltak a társadalmak, azt jól mutatják a világ legnagyobb pornóoldalának legfrissebb statisztikái. Az oldalt működtető cég 2013 óta hozza nyilvánosságra látogatottsági adatait, benne a legnépszerűbb keresőszavakat, illetve a portálon eltöltött átlagos időt. E szerint 2016-ban a felhasználók 23 milliárd alkalommal látogattak az oldalra (naponta 64 millióan!), és ott összesen 4,6 milliárd órát – azaz több mint 524 évnyi időt – töltöttek el, valamint 91,9 milliárd videóletöltést indítottak el. Ez azt jelenti, hogy a földön élő összes emberre – beleértve a gyerekeket is – jut 12,5 megnézett pornóvideó, csak ezen az egyetlen portálon.

Mindez érzékelhető növekedést jelent az előző évhez képest, de a növekedési trend a 2013-as adatokhoz viszonyítva tűnik igazán jelentősnek: akkor 14,7 milliárd látogató 1,68 milliárd órát töltött az oldalon, és 63,2 milliárd videót nézett meg.   

A hatalmas számok persze önmagában nem meglepőek, az azonban elgondolkodtató, hogy az oldal legkeresettebb témái közé tartoznak a vérfertőző kapcsolatok. Mindez nem csak tükrözi, de fel is erősíti az ezzel – és a számtalan más, szintén előszeretettel keresett perverzióval – kapcsolatos érdeklődést.

A pornó ráadásul addiktív, hasonlóan működik, mint a drogok: egyre nagyobb dózisra van szükség belőle. A Fight the New Drug külön tanulmányban foglalkozik ennek hátterével. Mint írják, a pornótartalom hatására az agy dopamint termel, amely örömérzetet kelt. A vegyület az agyon végigáramolva – egy protein révén – új „nyomvonalakat” hoz létre benne, gyakorlatilag „újrahuzalozva” az idegrendszer bizonyos részeit. Mintha a dopamin azt mondaná: „ez jó érzés volt, emlékezz, hogyan lehet újra előidézni”. Ugyanez működik az egészséges szokásoknál is – ám ebben az esetben függőség kialakulásához vezethet. A folyamatos pornófogyasztás ugyanis rendszeresen elárasztja az agyat dopaminnal, amire az agy úgy reagál, hogy csökkenti az erre érzékeny receptorok számát. Kevesebb receptorral azonban kevésbé érezni a dopamin hatását, vagyis az eddig izgalmat okozó videók, képek már unalmassá válnak: gyakoribb és/vagy keményebb pornóra van szükség ugyanannak a hatásnak az eléréséhez. Ez szolgál magyarázatul arra a jelenségre is, hogy miért tudnak megélni a fizetős pornóoldalak, miközben rengeteg ilyen tartalom ingyenesen is hozzáférhető: ha egyszer egy fogyasztó „horogra akad”, egyre többet és többet akar, még akkor is, ha már fizetnie kell. Sőt, ugyanannak az izgalmi szintnek az eléréséhez a szexuális tartalmat már erőszakkal is kombinálni kell, nem véletlen, hogy a keménypornó tele van lelki vagy fizikai bántalmazással. Mindez oda vezet, hogy a pornófüggők egy olyan látványvilág rabjai lesznek, amelytől korábban undorodtak, vagy erkölcsileg elítélték. Ráadásul minél több pornográfiát fogyaszt valaki, annál kevésbé kelti fel az érdeklődését egy valós személy, illetve annál nehezebben tud kapcsolatot kialakítani vele. Ebben az is szerepet játszik, hogy a pornó arra tanít: a férfiak és a nők sem érnek többet, mint a testrészeik összessége és az általuk nyújtott szexuális örömök. Emiatt a fogyasztók magukra és másokra is úgy tekintenek, mint szexuális tárgyakra, ami megmérgezi a kapcsolatokat.

Ördögi kör

A pornóipar messzemenőkig kihasználja, hogy a szexuális tartalmak időleges szabadulást kínálnak a szorongástól, depressziótól, magánytól – miközben hosszú távon súlyosbítják ugyanezeket a problémákat. Ezzel ugyanis beindul egy ördögi kör: a felhasználókat arra ösztönzik, hogy újra forduljanak vissza a pornóhoz. A szakportál idézi Dr. Gary Brooks pszichológust, aki harminc éve foglalkozik pornófüggőkkel: tapasztalatai szerint, ha valaki sok időt tölt el a pornográfiának ebben a körforgásában, eluralkodik rajta a depresszió, a megalázottság érzése és az önutálat. Az író-újságíró Naomi Wolf pedig kiemelte: amikor főiskolások előtt tartott előadásaiban a magányról kérdezi a hallgatóságot, egy mély, szomorú csend telepszik a fiatalokra, akik „tudják, hogy együtt is magányosak, és a pornónak nagy szerepe van ebben a magányban. Azt viszont nem tudják, hol a kiút”.

Tanulmányok azt is megállapították, hogy amikor valaki folyamatosan olyan dolgokat tesz, amire nem büszke, és titkolja azokat barátai, családtagjai előtt, az nemcsak a kapcsolatait rongálja, és a magányt növeli, hanem egyéb pszichológiai problémákat is okoz. Férfi és női pornófogyasztóknál egyaránt megfigyelték a szorongást, a test- és önértékelési problémákat, illetve a bizonytalanságot.

A pornográfia veszélyeit bagatellizálók szerint a pornó ősidőktől kezdve jelen van az emberiség életében. Ugyanakkor – mutatnak rá szakértők – az ókori művészeti alkotásokban jelenlévő szexualitást, illetve ennek társadalomra gyakorolt hatását nem igazán lehet összevetni a mai kor valós szereplőket felvonultató, élő szexvideóival, amelyek a nap 24 órájában elérhetők akár egy olyan eszközön is, amely elfér a zsebünkben.

Pornografizált világ

A Fight the New Drug csoport hangsúlyozza: a nagy kulturális változások ugyan nem egyik napról a másikra történnek, a pornográfia térhódítása kapcsán azonban mégis meg lehet határozni kulcsmomentumokat. Az egyik ilyen az volt, amikor 1953-ban Hugh Heffner megjelentette a Playboy magazin első számát. (Bár abban, hogy a szex az amerikai kulturális közbeszéd részévé vált, jelentős szerepe volt Dr. Alfred Kinsey-nek, aki öt évvel korábban kiadott egy ellentmondásos, de népszerű könyvet, a Sexual Behavior in the Human Male-t, amelyben szókimondóan beszélt a szexualitásról.) Ahhoz, hogy Heffner minél több magazint tudjon eladni, meg kellett változtatnia a pornóról kialakult képet: az addig hátborzongatónak és idegennek ható fogalmat bevezette a kulturális főáramba. Ennek érdekében a lapban közölt pornográf fotókat elismert szerzők írásai mellett szerepeltették – ezzel a pornót úgy tüntették fel, mint „úriemberek elfoglaltságát”.

A társadalom pornografizálásának a következő nagy lökést a videómagnók megjelenése adta a ’80-as évek közepén: ez a technikai újítás lehetővé tette, hogy az emberek az otthonukban nézzenek mozifilmeket.

A pornófogyasztók számára mindez azt jelentette, hogy immár nem kellett elmenniük a rosszhírű környékeken üzemelő mozikba, hogy szexfilmeket nézzenek, mindezt megtehették a saját szobájukban. Bár a szexuális tartalmakhoz való hozzáférés már ezzel is jóval könnyebb lett, mint korábban, igazán az internet megjelenése változtatott meg mindent, hiszen a felhasználók néhány billentyűütésre kerültek a legkülönfélébb szexuális tartalmakhoz. Nem meglepő, hogy az online pornóipar robbanásszerű növekedésnek indult. 1998 és 2007 között a pornográf weboldalak száma 1800 százalékkal bővült. Egy felmérés már 2004-ben azt mutatta, hogy a pornóoldalakat háromszor többen látogatják, mint a Google, Yahoo! és az MSN Search oldalait együttesen.

A pornó ugyanakkor nem maradt meg a képernyők mögött: miután elérhetőbbé és megfizethetőbbé vált, mint valaha, hatással lett az élet szinte minden területére. Népszerű videójátékok kínálnak fel meztelen verziót, gyermekjátékok sora kapott szexuális tartalmat, és 1998 és 2005 között az amerikai tévéműsorokban megduplázódott a szexjelenetek száma. Ez nem csak a felnőtt műsorokat érintette: 2004-2005-ben a tinédzserek által leginkább kedvelt műsorok 70 százalékában volt szexuális tartalom.

És ahogyan a társadalmak egyre inkább telítődnek pornográfiával, a szexipar egyre keményebb tartalmakat bocsát ki, hogy fenntartsa az érdeklődést. Amíg harminc évvel ezelőtt a közösülés képernyőn történő ábrázolása számított szélsőségesnek, ma már a szadista-mazochista tematikák jelentik a „hardcore” irányvonalat.

A „szimpla” szexuális aktus pedig részévé vált a főáramú médiának, megfertőzve a tévéműsorokat, sorozatokat, zenei klipeket, reklámokat – szinte mindent.

Mindez pszichikai és kapcsolati problémák sorát generálja, sőt egyre nő a konkrét pornófüggők száma. Olyannyira, hogy – mint a Fight the New Drug csoport kiemeli – ez már nem magán-, hanem közegészségügyi probléma.

Olvasson tovább:

  • Sugar Babyk és Sugar Daddyk

    A boldogság megtalálását ígéri, miközben a pénzért sok mindenre hajlandó fiatal lányok (vagy akár fiúk), illetve a „szolgáltatásaikért” őket „támogatni” képes férfiak (vagy hölgyek) közvetítését végzi az első magyar „sugardating” társközvetítő oldal. Amennyiben mindez a luxusprostitúcióra,...
  • Karl Pfeifer bécsi újságíró kötete négy évtized eseményeiről

    Az utóbbi hónapokban újra számos érdekes kötet került a magyar könyvesboltokba, olyan könyvek, amelyek szerzői kritikusan elemzik a hazai közállapotokat, a „nemzeti együtt-működés” orbáni rendszerét.
  • A bárányok falhatnak

    Több mint 16,6 millió juhot tartanak Romániában – 2001-ben ez a szám még csupán 7,8 millió volt.