Kereső toggle

Kisgyerekekkel illusztrálják a transznemű kampányt

NatGeo: A nemek forradalma

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása
A National Geographic 2017 januári címlapján egy hétéves transznemû gyermek szerepel. A képaláírás: „A legjobb dolog abban, hogy lány vagyok, hogy nem kell többé fiúként viselkednem.”

„Tovább kell lépnünk azon, hogy csak XX van és XY, kék és rózsaszín, eljött egy idő, hogy új fejezeteket nyissunk annak érdekében, hogy mindnyájan, nemünktől vagy annak hiányától függetlenül is boldogan éljünk ezen a Földön. Ezért mutatja be önöknek a National Geographic a nemek forradalmát!” Ezzel vezeti föl Susan Goldberg főszerkesztő, a 127 éves patinás magazin „történelmi” különszámát, amelyben 80 kilencéves gyerek portréját mutatják be Amerikától a Közel-Keletig, Afrikától Kínáig, hogy újra felfedezzék a „nemek rendkívül változatos spektrumát”.

A főszereplő, egyben a címlap arca a rózsaszín hajjal és lányruhában pózoló kisfiú, Avery, akinek szülei „felvilágosult” baptista keresztényeknek vallják magukat, és büszkék arra, hogy gyermekük nemi szorongásának fölszabadításával pozitív példát mutatnak a nagyvilágnak. Az Amerikai Gyerekorvosok Szakmai Kollégiuma szerint azonban a magazin politikai célból, áltudományos alapon, kisgyerekek egészségét veszélyezteti, a propagált hormon- és műtéti kezelések után ugyanis nem boldogok, hanem csupán betegek lesznek.

A National Geographic a különkiadást egyszerre kulturális és tudományos felfedezőútnak tartja, aminek szükségességét szerintük az indokolja, hogy a társadalom az elmúlt egy évtizedben megérett arra, hogy ezt a kényes kérdést a nyilvánosság elé tárja. Visszautalnak a tavaly októberben hozott precedens értékű legfelsőbb bírósági döntésre, ami Virginiában engedélyezte egy tizenhét éves transznemű lánynak, hogy az iskolában a férfi mellékhelységet használja. Ezenkívül kiemelt példaként kezelik a Facebook 2014-ben hozott „progresszív kezdeményezését” arról, hogy közel ötvenre bővítették a regisztráció során választható nemi kategóriák számát. Ezt azóta több közösségi hálózat követte, mint például a népszerű Tinder társválasztó alkalmazás, ami negyven különböző nemi identitást és szexuális orientáltságot kínál a felhasználóinak, vagy a BuzzFeed, amely kiemelt kategóriában kezeli az LGBT-közösséggel kapcsolatos híreket.

A szerkesztők továbbá a társadalmi változás bizonyítékaként kezelték, hogy a szórakoztatóiparban, sőt a csúcsvezetők között is egyre többen vállalják föl transzneműségüket, szexuális másságukat, pozitív példát mutatva azok számára, akik feszélyezve érzik magukat a tradicionális nemi normák szorításában. A változás elkezdődött – véli Susan Goldberg, aki szerint „a háttérben gyermekeink, szülők, tanárok, orvosi szakemberek, állami dolgozók már nap mint nap szembesülnek a nemi identitás kérdésével. Bárhova nézzünk akár az Egyesült Államokban, akár a nagyvilágban, egyre több aktivista és civil szervezet küzd azért, hogy megváltoztassák a nemek hagyományos definícióját”.

„A gyerekek adnak hiteles képet a társadalmunkról” – indokolja Goldberg, miért pont kilencéves kisfiúk és kislányok interjúira fókuszál a szám központi riportja, akikről a NatGeo egy különálló, kétórás dokumentumfilmet is készít majd. Miközben a nyolcvan interjúalany döntő része valóban fiú és valóban lány, az általuk felvetett kihívások pedig különböző kultúrák valóságos szegregációs problémáira mutatnak rá (mint például a lányok oktatása Afganisztánban, családon belüli erőszak és elnyomás Kenyában, nemi erőszaktól való félelem Indiában, kulturális sovinizmus Kínában), a lényeg mégis a transzgender mozgalom létjogosultságának igazolása.

A sokszor érzelmileg valóban felkavaró eseteket a címlap „sztárja”, a jogait bátran és magabiztosan védelmező transznemű Avery Jackson vezeti föl és kapcsolja össze, akinek a baptista közegben fiúként átélt négy évnyi „borzalmas fájdalmát” a magazin a háborús zónában élő, megvert, megerőszakolt, elnyomott gyerekek szenvedéseivel egyenlősíti. Ez az olvasók többsége szerint „undorító” és „etikátlan” érzelmi manipuláció generálta a legtöbb fölháborodott Facebook-kommentet, amelyek szerint a magazin visszaélt a benne szereplő kisgyerekek jogaival, amikor egy „nyíltan politikai célzatú” üzenetet akar eladni az arcukkal és szomorú történetükkel.

A főáramú médiában fölmagasztalt különszám (amit az MSNBC egyenesen „forradalminak” és „rendkívülinek” titulált) nemcsak az olvasók többségét, hanem a szakmát is kiakasztotta. Az Amerikai Gyerekorvosok Szakmai Kollégiuma közleményben ítélte el a magazint azért, hogy hamisan azt a látszatot kelti, miszerint a transzneműség gyakori jelenség, a tudományos körökben pedig teljes a konszenzus ebben a kérdésben. „A National Geographic egy politikai célt népszerűsít a lépéssel, amely szemben áll a tudománnyal, és egyúttal veszélyezteti az ártatlan gyerekek testi épségét” – nyilatkozta dr. Michelle Cretella, a szervezet elnöke. A doktornő szerint kifejezetten káros és etikátlan, amikor hagyják, hogy fiatal gyerekek a nemük megváltoztatása mellett döntsenek, mert a gyakorlati tapasztalat azt mutatja, hogy a magazin által transzneműség melletti fő érvként felhozott gyerekkori nemi identitászavar a legtöbb esetben magától elmúlik: „Azok a tizenkét évnél fiatalabb gyerekek, akik azt gondolják magukról, hogy más a nemük, mint amivel születtek, az esetek túlnyomó többségében (75–95 százalék) a kamaszkor végére mindenfajta külső nyomás nélkül elfogadják saját biológiai nemüket, ha hagyják, hogy természetesen végigéljék a pubertáskort.”

A gyerekek az olyan irányított kérdésekre, hogy „Mióta érzed magadat fiúnak vagy lánynak?”, „Mi a legrosszabb abban, hogy fiúnak vagy lánynak születtél?”, „Gondoltál-e már arra, hogy kipróbálj fiús vagy lányos ruhákat, játékokat?” stb., nem tudnak őszintén válaszolni, mert nem fogják fel annak súlyát.

A doktornő álláspontja szerint, aki erre hivatkozva átneveli gyerekét, hormonokat szedet vele, egészséges testrészeket operáltat le róla és cseréli ki műszervekkel, az gyermekbántalmazást követ el, ahogy azok is, akik ezt propagálják: „Amikor egy kvázi transznemű gyerek választását megerősítjük, tulajdonképpen tizenegy éves korára sterillé tesszük.” A természetes biológiai funkciókat akadályozó hormonok egy életen át való szedése pedig nemcsak pszichés zavarokhoz, hanem olyan súlyos fizikai betegségekhez is vezethet, mint például a stroke, a szívbetegség, a cukorbetegség vagy pedig a rákos daganatok megjelenése.

A kromoszómákkal ellentétes nemi identitás okára a National Geographic az agykutatástól várja a választ, bár azt maga is elismeri, hogy ez még egy „folyamatban lévő kutatási terület”. Ennek ellenére a különszám mellé csatolt szülői útmutatóban tényként kezeli, hogy ha négyéves kisfiúnk, mondjuk, lányként határozza meg magát, akkor az a valóságos identitása, és minden „kényszerrel”, „megszégyenítéssel” vagy pedig „átnevelési terápiával” csak további szenvedést és boldogtalanságot okozunk a gyermekünknek. Ennek megakadályozására pedig törvényi eszközöket, új gyermekvédelmi szabályozást is szükségesnek tartanak. Sőt, bátorítják a szülőket, hogy finoman akkor is kérdezzenek rá a gyermekük nemi identitására, ha az úgy tűnik, megegyezik a biológiai nemével, tájékoztassák a lehetséges alternatívákról mind nemi, mind pedig szexuális orientációban, nehogy a bevett társadalmi normáknak való megfelelés elnyomja a szabad önkifejezést. Több példát felhoznak arra, hogy gyerekek azért nem váltottak nemet, mert nem tudták, hogy ez lehetséges. Ezért tartják fontosnak, hogy már egészen kis korban az iskolában bemutassák a nemi identitás teljes spektrumát, erre pedig az útmutatóban tizenkilenc külön kategóriát tárnak elénk.

Azt állítják, hogy a felvilágosító oktatás és nevelés azoknak a gyerekeknek is hasznos, akiknek a biológiai és nemi önmeghatározása azonos, vagyis fiú-fiúk és lány-lányok, ugyanis ez „növeli a toleranciára és a változatosság elfogadására való készséget”. A nemek forradalma ráadásul őket is érinti, hiszen úgymond a biológiai fiú-lány meghatározáson túl a tradicionális nemi szerepek is „skatulyát” jelenthetnek a gyermekek számára. Erre hozták föl előremutató példaként a Disney új és készülőben lévő mesefilmjeit, amelyek a régi „külső megjelenés” helyett, egyre inkább a „belső értékek” hangsúlyozására fókuszálnak, bátrabban oldva föl az ismert „nemi sztereotípiákat”. A fiú karakterek egyre lányosabbak, a lányok egyre fiúsabbak lettek. A nemek forradalmának új mesevilága szerintük segít majd föloldani a hagyományos nemi keretek okozta belső feszültséget. Ennek illusztrálására egy hercegnős ruhába öltözött szomorú kislány fotóját választották azzal a kérdéssel kiegészítve, hogy „vajon nem ártunk-e a lányainknak azzal, hogy hercegnős ruhákba öltöztetjük őket, a külső megjelenéssel és a kiszolgáltatottság definíciójával azonosítva őket?”

A tömegével érkező felháborodott visszajelzések és előfizetői lemondások ellenére Susan Goldberg kitart a „történelmi lapszám” mellett, sőt két napja bemutattak egy részletet a készülő dokumentumfilmből, amiben egy fiú történetét követjük végig, ahogy fölfedezi új identitását, és szülei teljes támogatása mellett elmegy átoperáltatni magát. Az összetett műtét során szilikonmellet, arcplasztikát és női nemi szervet kap, az ünnepélyes zenével aláhangolt záróakkordként pedig az orvos kikockázott képen kidobja a leoperált, amúgy teljesen egészséges szervet a kukába. „Ez egy új kezdet a lányom számára” – mondja a meghatódott anyuka, miközben egy tükör segítségével a fiú könnyezve tekinti meg a végeredményt. A filmet a tervek szerint az összes országban sugározni fogják a főcsatornán A Nemek forradalma címmel.

Olvasson tovább: