Kereső toggle

Csatatér Floridában

Magyar aktivisták is elősegítették Trump győzelmét

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

Az egész amerikai választási folyamat legforróbb pontja lett Florida, ahol nagy meglepetésre Donald Trump kerekedett felül. A váratlan fordulatban biztosan szerepet játszott a helyi keresztények aktivitása és elszántsága. Egy Pensacolában élő magyar házaspár, Nagy-Perge Zoltán és felesége, Márta beszámolója következik.

Az elmúlt pár évben az Egyesült Államokban élő házaspár egy félezres floridai gyülekezet tagja-ként látott bele – a szavaik szerint – az utóbbi időkben „eldurvuló” helyzetbe. Az első meglepő tapasztalatuk az volt, mikor még tavasszal a városba látogató Trump beszédére váró sorban álltak, és az ellentüntetők megérkeztek. A többnyire fiatal Bernie Sanders-hívek hangosan ócsárolni kezdték a sorban állókat, ami az amerikai választási kultúrában – eladdig legalábbis – szokatlannak számított.

Valami elszabadult ebben a kampányban, és ezt nemcsak a magyar házaspár figyelte meg, hanem a tősgyökeres amerikaiak is. Az amúgy jellemzően udvarias és toleráns közéletet leglátványosabban a fiatal Sanders-hívek dúlták fel. Az észak-floridai, már inkább a Biblia-övezethez tartozó Pensacolában (de egész Escambia megyében is) megdöbbentek a kocsiból kiordítozó, a házak előtti Trump-táblákat kitépdeső Bernie-aktivisták agresszióján, akik hol utakat torlaszoltak el, hol autókhoz láncolták magukat. Ezt a fajta véleménynyilvánítást Zoli személyesen élte át egy forgalmas csomópontban, kezében egy „Make America great again” táblával. Míg sokan dudáltak neki (ez ott a rokonszenv jele; a rendőrautók például mind így jeleztek számára), a demokrata szavazók autóikból válogatott trágárságokat kikiabálva sértegették véleménye kifejezéséért.

 A helyi keresztények imatémái között éppen ezért szerepelt, hogy semmiképp ne Sanders legyen a demokraták jelöltje (így is lett). Némelyek kamerákat szereltek fel a házuk elé, s akadt, aki a 110 voltos, tehát nem halálos hálózati feszültséget használta saját Trump-táblái védelmére (fel is került a netre a tolvajt szó szerint megrázó „élmény”). Zoltán és Márta szavai szerint az „ultraliberális agresszió és anarchia” terjedését valós veszélyként élte meg az amerikai keresztény középosztály (e szókapcsolat ott szó szerint értendő).

A tét természetesen táptalaja lett különböző félelmeknek, így a választási rendszer meghekkelésével kapcsolatos aggodal-maknak – ezek mögött egyes demokraták az oroszokat, némely republikánus pedig Soros Györgyöt vélte felfedezni.

Az evangéliumi keresztények talán soha nem voltak ennyire aktívak a választási küzdelmekben. „Még négy liberális évet nem bírna ki Amerika” – idézi egy ismerősét Márta. Ezért voltak oly nagy keresztény megmozdulások országszerte, mint Billy Graham fiának, Franklin Grahamnak az 50 államra kiterjedő imaösszejövetel-sorozata, ahol Michael W. Smith szolgáltatta a zenei segédletet, és együtt buzdították a résztvevőket, hogy menjenek el szavazni. Zoliék is kaptak Grahamtól egy kiadványt, mely összehasonlította a két jelölt nézeteit a főbb kérdésekben (vallásszabadság, abortusz, házasság, legfelsőbb bíróság, az ország védelme, terrorizmus, emberi jogok, bevándorlás, internetbiztonság, Izrael és Jeruzsálem kérdése, LGBT-jogok, Iránnal történő megállapodás). Az evangéliumi keresztények ennek megfelelően 4 millióval többen szavaztak, mint az előző választáson.

Nem túlzás tehát azt állítani, hogy Trump e megnövekedett szavazóbázisnak köszönheti a győzelmét. Akik eddig hallgattak, azoknál a pohár most túlcsordult. Például, Márta szavai szerint, rengeteg családanyánál, akiket felháborított, hogy az Obama-adminisztráció bevezette, hogy csak azok az iskolák kaphatnak állami támogatást, ahol lehetővé teszik, hogy a diákok az úgynevezett „választott” és ne a „biológiai” nemüknek megfelelő mosdót használják, lehetővé téve, hogy a magukat adott pillanatban lánynak „érző” fiúk a lányok vécéjébe járjanak.

Ez már sokaknál kicsapta a biztosítékot. Texas állam kormányzója egyenesen  „júdáspénz”-nek nevezte az állami támogatás e formáját, és nem kért belőle. Márta más asszonyok bojkottjához csatlakozva szintén lemondott kedvenc boltja, a Target látogatásáról a helyi mosdószabályok megváltoztatása miatt.

A magyar házaspár látogatta gyülekezetben (New Testament Fellowship) komoly imaharc zajlott a választást megelőző hetekben. Az utolsó pénteken volt a legnagyobb esti imaalkalom. A magyar család számára ez azért is emlékezetes, mert igazából akkor ismerték meg a gyülekezet erőteljes szellemi állapotát, hiszen csak fél éve járnak oda. Pásztorukat, aki munkatársa volt Michael L. Browne-nak a hírneves bronswille-i ébredésben, nagy imaharcosként ismerték meg e helyzetben, aki a törvényi tiltás ellenére (amely szerint a vallási szervezeteket megillető adómentességét kockáztatja az az egyház, amely politikai tevékenységet fejt ki; lásd erről Mike Pence alelnök felhívását múlt heti számunkban) politikáról is merészelt állást foglalni buzdításaiban. Ráadásul elég keményen: Clinton asszonyt a bibliai Jezabelhez hasonlította.

A gyülekezetben 5-7-11 gyerekes nagycsaládok együtt jártak közben a választásokért. „Sok kisgyerek a szülőkkel együtt, mellettük térdelve, a székekre hajtva a fejüket, könyörgött az Úrhoz… Három évestől a tizenévesekig. Volt olyan gyerek (hétéves, a pásztor legkisebb fia), aki ekkor kapta meg a nyelveken szólás ajándékát is. Rendkívüli örömmel, felfrissülve és reménységgel jöttünk haza erről az alkalomról” – teszik hozzá.

 A lakásfelújításokkal foglalkozó férjének segítő, amúgy tanárnő Márta azt is megjegyzi, hogy az emberek nem csak a hitéletben sokkal konzervatívabbak itt, mint előzőleg gondolta volna. Nagyon ragaszkodnak például a fegyvereikhez is, vagy legalábbis a joghoz, hogy lehessen fegyverük.

Noha Trump győzelme nagy arányban az „angry voters” (dühös szavazók) jelenségére épült, voltak kifejezetten egyedi húzásai a szavazók megnyerésére. Sikerült például a csak nagy ritkán politizáló amish közösségek támogatását is megnyernie, mégpedig Obama szociális intézkedéseinek erős kritikájával (meg persze azzal, hogy emberei és plakátjai elmentek a csaknem zártan és híresen puritán módon élő „ős-protestánsokhoz”). Trump és a politikával mit sem törődő, ma is a 17. századi viszonyok között élő vallási kisebbség között a találkozási pont a munkához és pénzhez való viszony volt Márta szerint. Vagyis az, amit e téren „az elmúlt nyolc évben” láttak az USA-ban. Sokan ugyanis az eredeti amerikai életfelfogás eróziójának (sőt tudatos leépítésének) látták a segélyek – az eddigieknél bőkezűbb – osztogatását. A magyar házaspárnak is vannak erről tapasztalatai, hiszen Pensacola nem tartozik a leggazdagabb amerikai városok közé.  Az utóbbi időben számukra is feltűnt egy olyan, eddig szokatlan, követelőző magatartásforma a helyi fiatalok között, akik bár kaptak valamiféle szociális ellátást az államtól (munka nélkül), de ez nem bizonyult elégségesnek a vágyaik betöltésére.

Sok amerikai hasonlóképpen gondolkodott, mikor voksát nem a szociális ellátások szélesítésével kampányoló demokrata jelöltre adta. Most nagy az eufória és még nagyobb a várakozás körükben, hogy az új elnök valóban visszavezeti-e az országot a lassan tűnni kezdő eredeti világnézeti alapjaihoz.

Az „örmény Fellini” Trump kampányában

2016 júniusában Keith Nahigian veterán republikánus stratégát választották a Trump-kampány egyik főtanácsadójának. Keith a Nahigian Strategies alapító tulajdonosa, mely egy elismert, washingtoni székhelyű érdekképviseleti és tanács-adó cég. Számos jelentős kampányt vezetett sikerrel, pályafutását még az első Bush-adminisztráció idején kezdte a Fehér Házban. Egyebek mellett dolgozott az Egyesült Államok alelnökének, valamint New Jersey kormányzójának speciális asszisztenseként, az Egészségügyi Minisztérium konzulenseként, valamint a nemzetbiztonsági hivatalnál top secret biztonsági ellenőrzéseket felügyelő tanácsadóként. Robert J. Dold kongresszusi képviselő kampányfőnöke volt, aki az Örmény Választmány társelnöke. Legnevesebb ügyfele Michelle Bachmann volt, akinek 2012-es elnökjelölti kampányát vezette. A Politico 2012 kampánykrónikában kreatív ötletei miatt csak mint az „örmény Fellinit” emlegetik.
Nahigiant azután hívták a Trump-kampány fedélzetére, miután Corey Lewandowskit a szponzorok elégedetlensége és a gyenge szereplés miatt elbocsátották. Ő ekkor egy új stratégia kidolgozásába kezdett, valamint átláthatóvá tette a kampányfinanszírozást. Az örmény-amerikai kampányguru jó kapcsolatokat ápol olyan jelentős médiumokkal, mint a Washington Post, a New York Times, a Boston Globe, a Wall Street Journal, tévécsatornák közül az ABC, a CNN, az NBC, a CBS, a Fox News és az NPR. Linkedin profilja szerint a krízismenedzsment és a kríziskommunikáció kiváló szakértője.
A választási küzdelem során a létszámát befolyá-sában messze felülmúló amerikai örmény lobbi egyértelműen beállt a republikánus jelölt mögé, de az örmény közösségek világszerte és az anyaországban is hasonló várakozással voltak. A győzelem után Trump sem volt hálátlan – egy újság-írói kérdésre válaszolva elmondta: „Barátságom az örmény közösséggel nagyon fontos számomra. Támogattak engem a választásokon, barátaim az üzleti életben, nem utolsósorban pedig okos emberek. Mindent megteszek, hogy Örményországot egy virágzó országgá tegyem.” (Szobota Orsolya)

Olvasson tovább: