Kereső toggle

Mi a boldogság titka?

Egy életen át kutatták a választ a Harvard Egyetemen

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

Igazából nem a koleszterinszintünk, de nem is az iskolai végzettségünk vetíti előre, hogy megérjük-e, és ha igen, hogyan az időskorunkat, hanem az emberi kapcsolataink minősége – ez derül ki abból a követéses vizsgálatból, ami 78 éve folyik a Harvard Egyetemen. Ebben különböző hátterű fiatal férfiak életét követték végig egészen időskorukig, hogy kiderítsék, mi a tartós egészség és boldogság titka.

„A mai fiatalokhoz hasonlóan a mi kutatásunkban részt vevők is a hírnevet és a gazdagságot tartották a tökéletes élet kulcsának felnőtt életük kezdetén. De az elemzéseink újra és újra, éveken keresztül azt mutatták, hogy azok szerepelnek a legjobban, azok jutnak a legtovább, akik tudnak családjukra, barátaikra támaszkodni” – hívta fel a figyelmet Robert Waldinger pszichiáter, aki annak a kutatásnak a jelenlegi vezetője, amelyet 1938 óta folytatnak a Harvard Egyetem munkatársai, s amelynek eredményeit nemrég tették közzé a Ted.com portálon is.

A 78 éve zajló életútvizsgálat, amely a maga nemében a leghosszabb ilyen kutatás a világon, tizenéves kortól kezdve követi végig 724 ember életét. Kutatók több nemzedéke dolgozott már a projekten, amelynek Waldinger a negyedik vezetője. A kérdezőbiztosok kétévente felkeresik, és kikérdezik az embereket munkájukról, családi életükről, egészségükről.

A cél annak hosszú távú feltérképezése volt, hogy mitől lesznek, illetve maradnak az emberek tartósan boldogok és egészségesek. Az eredeti 724 emberből közel 60 még mindig él, és részt vesz a kutatásban. Többségük elmúlt 90 éves – most kezdik el bevonni az utódokat is.

A vizsgálat kezdettől két csoport életét követte végig: az első tagjai 1938-ban voltak másodéves hallgatók a Harvardon, zömük részt vett a második világháborúban is. A másik csoport tagjai Boston szegénynegyedéből való fiúk voltak, akik komfort nélküli lakásokban éltek.

Mikor anno a legelső interjúkat elvégezték, a fiatal válaszadók 80 százaléka a meggazdagodást nevezte a legfontosabb életcéljának, míg 50 százalékuknál a második helyen a hírnév állt. Ezek a prioritások a mindenkori fiatal férfiaknál a mai napig változatlanok a pszichiáter szerint, s ebből kifolyólag a többség számára a kemény munka, illetve a szakadatlan pénzhajszolás jelenti a vélt boldoguláshoz vezető utat. „Hiszen legfőbb vágyaink befolyásolják a döntéseinket, és végső soron meghatározzák a sorsunkat” – emlékeztet a kutatásvezető.

Időközben az interjúalanyok beléptek a felnőtt életbe, fizikai munkások, illetve értelmiségi foglalkozásúak lettek, egy pedig közülük az Egyesült Államok elnöki székében ült. Egyesek nagyon mélyről küzdötték fel magukat a társadalmi ranglétra tetejére, mások ugyanezt az utat tették meg ellenkező irányban. De a kutatás ma is folyik: kérdőíveket, családtagok bevonásával személyes interjúkat, orvosi vizsgálatokat – agyröntgent, vérvételt – végeznek, sőt videót is készítenek arról, ahogyan a férfiak a legsúlyosabb gondjaikat megbeszélik a feleségükkel.

„Az egyértelmű üzenet, ami ez alatt a 78 év alatt kikristályosodott az, hogy nem a gazdagságnak, nem a hírnévnek, és még csak nem is az egyre keményebb munkának, hanem a jó kapcsolatoknak köszönhetjük a tartós boldogságunkat és az egészségünket” – mondja Waldinger.

A kutatás több pozitívumot is megerősített a kapcsolatok vonatkozásában. Egyrészt azt, hogy a közösségi kapcsolatok nagyon jó hatással vannak ránk, míg a magány pusztító hatású. Akiknek az átlagosnál több családi, baráti vagy egyéb társas kapcsolatuk van, boldogabbak, egészségesebbek és tovább élnek. Azok viszont, akik elszigeteltebbek, mint szeretnék, boldogtalanokká válnak, egészségük hamarabb megromlik, sőt a memóriájuk is előbb kezd el hanyatlani, és rövidebb ideig élnek, mint a nem magányosok.

Legfőképpen pedig a közeli kapcsolataink minősége az, ami igazán számít. Kiderült például, hogy a meleg, szeretetteljes kapcsolatok valóságos védőhálót fonnak körénk, ugyanakkor a szeretet nélküli, veszekedésekkel teli házasság még a válásnál is rosszabb hatást gyakorol az egészségre.

Amikor a válaszadók a nyolcvanas éveikben jártak, a kutatók visszanézték az 50 éves korukban összegyűjtött információkat, hogy megállapítsák, mi alapján lehet előre tudni, hogy ki lesz boldog és egészséges ember 80 éves korára. Azt találták, hogy nem a megkérdezettek koleszterinszintjén múlt, hogyan fognak majd megöregedni, hanem azon, hogy mennyire voltak elégedettek a kapcsolataikkal. Sőt, azoknak az idős pároknak, akik minden nézeteltérésük ellenére is tudták, hogy számíthatnak egymásra, még fizikai fájdalmaik közben sem romlott a közérzetük, míg azoknak, akik boldogtalan kapcsolatban éltek, a fájdalmaikat fölerősítették az érzelmi problémáik.

Jóllehet a jó, bensőséges kapcsolatok meghatározóak a szubjektív jóllétünk tekintetében, ezt hajlamosak vagyunk rendre figyelmen kívül hagyni. Waldinger ennek magyarázatát abban látja, hogy az emberek általában instant megoldásokat szeretnének a problémáikra, miáltal egyszer s mindenkorra rendeződik az életük. Az emberi kapcsolatok azonban időigényes és bonyolult dolgok, ráadásul egy életen át folyamatos karbantartó munkát igényelnek. A szakember szerint a túlságosan is gyakori rendezetlen családi viszonyok nagyon sokba kerülnek azoknak, akik képtelenek a megbocsátásra, ami alatt mindenekelőtt a nagyfokú egészségügyi kockázatot kell érteni.

Kérdés, mi mindentől függ a kapcsolataink száma és erőssége. Waldinger egyik előadásában megemlíti, hogy sok bostoni férfi értetlenül fogadta az időszakonként megjelenő kérdezőbiztosokat, mondván: mit akarnak róluk megtudni, hiszen az ő életük egyáltalán nem érdekes. Ellenben a harvardiak soha nem mondtak ilyet. Ez annyiból nem meglepő, hogy számos kutatás azt mutatja, hogy a magas társadalmi státusszal sok egyéb előny mellett a szélesebb kapcsolatrendszer is együtt jár. Ugyanakkor a Harvard kutatása, akárcsak a magyar Hungarostudy vizsgálatok is, azt támasztják alá, hogy a kapcsolataink minősége független a társadalmi státuszunktól.

A hazai Hungarostudy egészségfelmérések keretében 2002-ben és 2006-ban végeztek követéses vizsgálatot, ami a fentiekkel hasonló eredményeket mutatott. Kopp

Mária és csapata kimutatta és igazolta, hogy a jó párkapcsolat és a jó munkatársi kapcsolatok csökkentik a korai halálozás, illetve a szív- és érrendszeri megbetegedések kockázatát. Kiderült, hogy a bensőséges házastársi és baráti kapcsolatok elsőrendű egészségvédő tényezők, míg a rossz házasságban élők voltak a legrosszabb egészségi állapotban.

 „Az igaz, hogy minél képzettebb, jobb társadalmi státuszú valaki, annál szélesebb kapcsolatrendszerrel bír. Azonban életkilátásaink tekintetében a döntő tényező a kapcsolatok minősége, s ez egyáltalán nem függ a társadalmi pozíciótól, az iskolai végzettségtől, ellenben mindennél jobban meghatározza az egészségi állapotot és a várható élettartamot. Ezt igazolja a harvardi kutatás is, amelyben azok a nagyon hátrányos helyzetű bostoni férfiak is jó egészségnek örvendtek, és sokáig éltek, akiknek jó volt a házasságuk, illetve megfelelő társas támogatottsággal bírtak. Ezt a különleges jelenséget a hazai Hungarostudy vizsgálatok is egyértelműen bebizonyították: a jó házasság, a szoros, bensőséges kapcsolatok megléte nem függ az egyén társadalmi-gazdasági helyzetétől” – mondta el lapunknak egy magatartáskutató pszichológus.

Hozzátette: azzal együtt is így van ez, hogy szociológiai kutatások szerint a társadalmi kirekesztettségben élők aránya nagy, mivel ez nincs feltétlen összefüggésben a kapcsolatok minőségével. A magas iskolai végzettség ugyan rendkívül determinálja az élettartamot és az életminőséget, de ezt a hatást a bensőséges kapcsolatok hiánya képes kioltani, és ugyanez vonatkoztatható a társadalmilag kirekesztett csoportokra is: ha a magánéletük minden nehézség ellenére harmonikus, akkor jobb lesz az egészségi állapotuk, és tovább fognak élni.

A szakember arra is kitért, hogy a Hungarostudy kutatások szerint a magyarok rossz egészségi és halálozási mutatóit elsősorban a krónikus stressz, illetve az emiatt szerzett – szív- és érrendszeri, daganatos stb. – betegségek okozzák.

A krónikus stressz hátterében pedig sajnos a rossz minőségű emberi kapcsolatok állnak: az általános bizalomhiány, a rivalizálás, a normaszegő magatartás, az egyén által kontrollálhatatlan körülmények, a konfliktusos munkahelyi és családi kapcsolatok, és nem utolsósorban a pénzcentrikus, materialista értékrend. Nem véletlen, hogy a Hungarostudy kutatás szerint azok a férfiak, akik párjukkal együtt a belső, emberi értékeket helyezték előtérbe, sokkal jobb egészségnek örvendtek, mint azok, akiknek értékrendjében az anyagi javak domináltak. A bensőséges emberi kapcsolatok jelentősége nehezen választható szét a másik döntő tényezőtől is, ami a Hungarostudy kutatások szerint a leginkább befolyásolja az emberek életminőségét, nevezetesen az élet értelmébe vetett hittől.

Olvasson tovább: