Kereső toggle

Ötlet, megvalósítás és siker a start-upok földjén

Az élet utat tör magának

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

Ritkán adatik meg egy fiatalnak, hogy néhány napon belül 15 Nobel-díjas kutatóval találkozzon.  A Jeruzsálemben megszervezett első World Science Conference Israel közel 400 tizen- és huszonéves résztvevőjének éppen erre nyílt lehetősége. A rendezvényt szervező állam egyben megragadta a lehetőséget, hogy a világ minden tájáról érkező diákoknak és újságíróknak hat nap alatt bemutassa a mindennapi Izraelt is.

A középiskolás és egyetemista diákok a világ több mint hetven országából érkeztek Jeruzsálembe, hogy részt vehessenek a konferencián – Izrael állam vendégeként. A hat nap alatt többnyire izraeli és amerikai zsidó származású Nobel-díjas kutatók különböző inspiráló előadásokat tartottak: saját kutatási területükről vagy éppen a tudomány jelen állásáról, jövőjéről beszéltek. A tudományos szervezőbizottság vezetője, a Nobel-díjas kémikus, Roger Kornberg a megnyitón elmondta: a kezdeményezés célja, hogy a jövő kutatói inspirációt nyerjenek a sikeres idősebb generációtól, valamint ezzel párhuzamosan bemutassák Izraelt a fiataloknak. Mindkettő sikerült: a Nobel-díjasok interjúvolása mellett bepillantást nyerhettünk Izrael start-up világába, sivatagi mezőgazdaságába, kutatási stratégiájába – egyszóval magába az országba is.

Izrael: a start-up nemzet

Ez volt az egyik fő üzenet, amit a külvilág számára eljuttattak a szervezők a programok során. Ennek érdekében különböző izraeli start-upok vezérigazgatóival, befektető cégekkel és az ezekre szakosodott állami intézménnyel hozták össze a sajtó munkatársait. Dan Senor és Saul Singer Start-up Nation című könyvére utaltak újra és újra az előadók némi büszkeséggel (a könyv magyarul Startra kész nemzet címmel jelent meg 2012-ben). Ez a bestseller bemutatja az izraeli vállalkozási légkör kulcspontjait számos példán keresztül, és olyan alapkönyvvé lett, hogy Start-up Nation Central néven intézményt is alapítottak. A Start-up Nation valójában egy szójáték, ami utal arra, hogy Izrael nemcsak tele van start-upokkal, hanem maga az ország is az, vagyis a cionizmus neves képviselőinek bátor vállalkozása.

Tapasztaltuk, hogy Izrael valóban az innovációk országa: itt mindenkinek van néhány nagy ötlete, víziója, álma, amit meg akar valósítani – és sokszor megvan ehhez a kellő támogatás is, akár emberi, akár anyagi téren. De ha mégsem lenne, akkor is biztosan megszerzik valahogy, mert Izraelben lehetetlen, hogy egy jó ötlet ne valósuljon meg… Sokan céget alapítanak, mások szociális tevékenységbe fognak, vagy éppen egyesületet hoznak létre. A helyi kísérőnk, Aryeh például azon gondolkodik, hogyan tudna gyerekeknek olyan meséket írni, ami erősíti bennük a fogyatékkal élők iránti empátiát – emellett egyébként gyerektáboroztatással foglalkozik. A World Science Conference Israel maga is egy ilyen innovatív ötlet. Találkoztunk néhány hónapos start-upok vezetőivel Beer-Sevában, akik az interneten keresztüli adattovábbítás újfajta titkosítási módszerét fejlesztették ki (ehhez kaptak 1,5 millió amerikai dollár támogatást a befektetőktől). Egy másik fiatal tel-avivi cégvezető – a Spot.IM nevű vállalat alapítója – már a harmadik start-upját építi. A céget semmi áron sem adná el, hiszen már van elég pénze: azon dolgozik, hogyan lehetne a nyomtatott médiumokat megmenteni a Facebook és Google terjeszkedő világában. Egy további cég olyan orvosi műszereket fejleszt, amelyekkel az alvás rendellenességei szűrhetők ki (kipróbálták rajtunk is), másvalaki meg olyan nyilvános adatokból dolgozó informatikai rendszert fejleszt, amivel a tengeri hajóközlekedést és áruszállítást lehet áttekinteni – ez igen kelendő különböző országok kormányai és a titkosszolgálatok számára. Sőt, még Irán valódi olajkészletét is e módszerrel igyekeznek felderíteni a tengeri olajszállítmányok tanulmányozása során.

Érdekes volt megfigyelni, hogy mindenki egyből a nemzetközi piacot célozza meg, hiszen Izrael nyolcmilliós ország, így a piaca is igen szűk. Az itteniek értik, mi zajlik a nagyvilágban, melyek a nemzetközi trendek, szinte mindenki beszél angolul, valamint nagyon magasan képzett az átlagember is. Jól összegezte ezt a mentalitást Simon Peresz volt izraeli elnök a megnyitóünnepségen, amikor amellett, hogy ösztönözte a diákokat mások szolgálatára – hiszen ettől lesznek nagy emberek –, arra is buzdította őket, hogy ne csak élvonalba akarjanak kerülni, hanem ők legyenek azok, akik meghatározzák a jövő irányvonalát. Ugyanez a törekvés és magabiztosság jellemző a start-upok világára is. A cégek nagy része a high-tech és az informatikai területre szakosodik, mivel Izrael high-tech ország – ez abból is látszik, hogy az ezen a területen működő nagyobb multiknak van izraeli fejlesztőcsoportja. Láthatóan mindenki tenni akar valami nagyot, meg akarja változtatni a világot a maga módján – így összegezhető az a miliő, amibe hirtelen belecsöppen az ember, amint leszáll a repülőről Tel-Avivban. Egy olyan földre lép, ahol a kreativitás alapérték.

De minek köszönheti ezt az élettel teli pezsgést az ország? Erről is többen szóltak, különösen a Start-up Nation Central alelnöke, Inbal Arieli, aki szintén az előadók között volt. Három alapvető tényező teszi lehetővé a start-up paradicsom létrejöttét: az állami támogatás, a sok bevándorló különböző háttere és az izraeli zsidó kultúra. Utóbbinak érdekessége, hogy már kis koruktól kezdve önállóságra és problémamegoldásra nevelik a gyerekeket, és megtanítják nekik, hogy minden helyzetből fel kell állni, és tovább kell menni. Több ízben hallottuk, hogy a kudarc nem probléma, hiszen ebből is tanul az ember. Ez nagyon különbözik a magyar felfogástól, ahol nemcsak magát hajlamos elásni az (éppen) sikertelen ember, hanem gyakran még a környezete is mélyíti ezt az érzést benne. Emiatt sokszor e területen gyenge, mondhatni lelkileg beteg egyének nőnek fel, akik már gyerekkoruktól kezdve kerülik az újabb kezdeményezéseket. Izraelben ennek éppen az ellenkezője valósul meg: a kudarc után újabb bátorítást kap mindenki, hogy folytassa – hiszen már tapasztaltabb lett! Jól látszik ez a start-upok támogatási rendszerében is: bár 90 százalékuk megbukik, a vállalkozó mégis újabb pénzügyi támogatásra számíthat a következő ötletéhez – hiszen már tapasztaltabb lett, ezért az újabb próbálkozása bizonnyal sikeresebb lesz.

 A következő fontos alappillére a start-up nemzetnek a sorkatonaság. A középiskola után a fiúk három, a lányok két évig vesznek részt a kötelező katonai szolgálatban. Ezalatt annyit érik a személyiségük, hogy mind a vállalkozás-, mind a családalapításra sokkal alkalmasabbak lesznek nyugati kortársaikhoz képest (korábban házasodnak, és több gyerekük van: ezt a hotelben és az utcán járva is megfigyeltük). Emellett fontos kapcsolatokra tesznek szert, másrészt sok megoldandó problémával találkoznak, amelyek nem ritkán később egy-egy új vállalkozást inspirálnak. A hierarchia az izraeli katonaságban kevésbé szigorú: szinte bárki megkérdőjelezheti és felelősségre vonhatja felettesét, ha az nem jól csinál valamit. További jellemzőjük az izraelieknek, hogy a körülöttük levő hiányok és problémák nem kétségbeesést szülnek, hanem kreativitásra ösztönzik őket.

Élet a sivatagban

Izrael földjének nagyobb része puszta táj. A Negev-sivatagban bemutatták, hogyan lehet a terméketlen környezetben is földműveléssel foglalkozni. Természetesen folyamatos öntözéssel. Ehhez a több száz kilométerre északon található Genezáreti-tóból vezetik ide a vizet, vagy 700 méter mélyről hozzák fel, esetleg a tengervizet sótalanítják. Mindhárom módszer költséges, így itt a víz az egyik legnagyobb érték. E téren is a legmodernebb technológiákat alkalmazzák: van egy sivatagi mezőgazdaságra szakosodott kutatóközpontjuk, ahol mindig kísérleteznek, hogyan lehetne még több növényt termeszteni a sivatagi földeken. Érdekes volt látni, hogy ilyen körülmények között paradicsomot (ki gondolta volna, hogy a koktélparadicsom izraeli találmány?), sokféle szőlőt, olajfákat, datolyapálmát és sok mást képesek nevelni. Sőt még halgazdálkodást is folytatnak – a sivatagban! Több száz farmer foglalkozik sivatagi gazdálkodással, akiknek a kutatóintézet munkatársai tanítják meg a földművelés csínját-bínját – bármikor fordulhatnak hozzájuk, ha valami problémájuk adódik. Természetesen a mezőgazdaság is exportra termel – sok mindent Európába szállítanak a Negevből. Elgondolkodtató volt azt hallani, hogy földművelési technológiájukat ingyenesen megtanítják bármely más országnak (némely közép-ázsiai országgal jelenleg is vannak ilyen kapcsolatban). Ez jól mutatja, hogy Izrael a saját fejlesztéseit, általánosságban a tudományt arra is használja, hogy kapcsolatokat teremtsen. Erre egyébként a megnyitón az Izraeli Külügyminisztérium főigazgatója, Dore Gold is utalt, aki szerint a tudomány által a közel-keleti helyzet megváltoztatható: ha létrejönnek kooperációk e téren, ez az államok viszonyát javíthatja.

A sivatagban megkóstolhattunk egy vendéglátással és földműveléssel foglalkozó életvidám veterán katona által felszolgált, a különféle sajtokból és zöldségekből készített, borral tálalt (csakis kóser!) ebédet, amihez mindent helyben termeltek. A gazdának egyébként kiadó légkondicionált sátrai is vannak, így aki Micpe Ramon mellett jár a Negevben, nyugodtan betérhet, hogy eltöltsön egy éjszakát nála. Láttuk továbbá a Ben Gurion Egyetem vízsótalanító berendezésekkel és kutatással foglalkozó, sivatagba kitelepült részlegét is. A sivatag meghódítása éppen az egyetem névadójának, Izrael első miniszterelnökének, David Ben Gurionnak volt az álma, aki hitte, hogy az izraeliek az egész sivatagot élhetővé teszik és benépesítik egyszer. Nos, a folyamat elkezdődött.

Az Erec lakosai

Betekinthettünk az izraeli társadalom működésébe is. Szembetűnő volt a közel-keleti emberekre általában jellemző közvetlenség és vendégszeretet, amit ottlétünk során végig élveztünk. Helyi kísérőnk, a 34 éves, négygyerekes jeruzsálemi Aryeh beavatott több személyes élményébe, hitvallásába, családi helyzetébe, jövőbeli terveibe. Bármiben kérhettük segítségét. Néhány nappal a konferencia után írta e-mailben, hogy mennyire örül a velünk eltöltött időnek, de már szóban korábban is megemlítette, hogy ha újra Jeruzsálemben járunk, feltétlen keressük fel őt.

A szervezés is nagyon magas szintű volt, azzal együtt, hogy az információk áramlása nem mindig túl hatékony. Ez azt jelenti, hogy sok meglepetésben van az embernek része Izraelben, és nem mindig lehet tudni, hogy mi lesz a következő órákban. A mi programunk is időnként váratlanul átalakult. Bár az emberek nagyon kedvesek, segítőkészek és barátságosak, nem annyira jellemző rájuk a nyugati világban megszokott udvariasság – ahogy ez az utcai közlekedések és vásárlások során kiderült. A lazaság jellemzői közé tartozik még a mediterrános időkezelés és szervezési stílus: legtöbbször várakoznunk kellett a programok előtt, olykor nem találtuk a célt, ahova kisbuszunk tartott. De nagy gond sosem lett, minden megoldódott végül – csak némi türelemre volt szükségünk…

A felszabadult és pezsgő jeruzsálemi közegben nem lehet érzékelni azt a feszültséget, ami a város nyugati és keleti részének lakosai között fennáll. Biztonságban érezhetjük magunkat, de azért nem árt az óvatosság. Ottlétem alatt találkoztam egy izraeli barátommal, aki elmondta, hogy azért nem jött autóval Jeruzsálembe, mert a leggyorsabb úton egyes arabok rendszeresen kövekkel dobálják a közlekedőket. A viszonylag új villamosokat is gyakran megdobálják, betörve az ablakokat. Ezzel egyelőre nem tudnak mit kezdeni a hatóságok, mert ha védőkerítéseket építenének az utak mentén, azonnal híre menne, hogy Izrael újabb területeket akar elfoglalni az arabok által lakott térségben. Marad az óvatosság. A két nép között fennálló feszültséget egyszer tapasztaltam személyesen is. Egy este az Óváros keresztény negyedében sétálva angolul beszélgettem egy zsidó barátommal, amikor kedvesen megszólított egy házból kilépő arab lány. Útba igazított bennünket, végül megjegyezte, hogy Jeruzsálem nagyon biztonságos hely, majd továbbment. Barátom utólagos e-mailje szerint veszélyes is lehetett volna a helyzet, mert ilyen módon támadtak meg korábban egyeseket, amikor kiderült a sétálókról beszédük alapján, hogy zsidók. Ennek ellenére a határterületek kivételével az ország és Jeruzsálem belső részei határozottan biztonságosak. Ez látszik onnan is, hogy tovább folynak az építkezések. Készül a Jeruzsálemet Tel-Avivval összekötő gyorsvasút alagútja, továbbá új autópályák, számtalan iroda- és lakóház épül. Az életet nem lehet megállítani a fenyegetettség helyzetében sem.

Közvetlen légkör

Teljesen természetes volt a konferencia során, hogy egy-egy nagy tiszteletben álló Nobel-díjas tudóst bárki leszólíthat egy interjúra. A programok és előadások előtt és után a tudós kutatók körül spontán kiscsoportos beszélgetések alakultak ki a hallgatókkal, akárcsak az évezredes zsidó oktatási tradíciónak megfelelően a rabbik körül. A szintén Nobel-díjas (és kerekesszékes) brit Harry Kroto egy este ellátogatott a diákok hotelébe, hogy beszélgethessen velük. A magyar diákdelegáció tagjai is megjegyezték, hogy nagyon könnyű volt számukra kontaktust teremteni bármelyik másik résztvevővel. Emiatt akár hosszú távú szakmai kapcsolatok kialakulását is elősegíthette az izraeli atmoszféra.

A rendezvény zárópartiján fellépett a 2004-es Eurovíziós dalfesztiválon Izraelt képviselő különleges hangú David D’or is. A szervezők büszkén magyarázták, hogy négy oktáv a hangterjedelme – erről magunk is megbizonyosodhattunk. S amikor az ismert, tradicionális zsidó dalokat kezdte énekelni, a részt vevő diákok és szervezők nagy része közös táncra perdült.

Felemelő pillanatok következtek. Több mint hetven náció képviseletében ropták felszabadult örömmel a körtáncokat. Ilyen ország Izrael: bárkit magával ragad a közeg, és máris otthon érzi magát benne az ember. Még az is, aki – mint e sorok írója – először látogat oda. Ezt mindenkinek látni kell.

Olvasson tovább: